A keresztény húsvét az ősi babiloni szexistennő, Istár ünnepéből, vagy a zsidó pészahból származik?

Miből ered a „húsvét” szó?

▪ „Az [Easter] elnevezés — amely csupán az angolul, illetve németül beszélő népek körében használatos — minden valószínűség szerint a szász Ostara, Osterr vagy Eastre pogány istennő nevéből ered. Őt a kelet, a hajnal és a tavasz megszemélyesítőjének tartották” (William S. Walsh: Curiosities of Popular Customs című könyve szerint).

▪ „Az ősi angol krónikás, a nagytiszteletű Bede azt mondja, hogy az ’Easter’ [húsvét] szó az angolszász hajnal, azaz Eostre vagy Ostara nevű istennő nevéből ered, akinek fő ünnepét a tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepelték. Mi csak Bedére hivatkozhatunk, mivel nem maradt fenn semmiféle feljegyzés egy ilyen istennőről, de igen valószínűtlen, hogy a buzgó katolikus Bede odáig merészelt volna menni, hogy pogány eredetet találjon ki az ’Easter’ [húsvét] tekintetében. Mindenesetre akár volt ilyen istennő, akár nem, nagyon valószínűnek tűnik, hogy bizonyos történelmi összefüggésnek kell léteznie az ’Easter’ [húsvét] és az ’East’ [kelet], azaz ahol a nap felkel szavak között” (Alan W. Watts: Easter—​Its Story and Meaning című könyvéből).

▪ „A Krisztus feltámadási ünnepére használt kifejezés eredetét szeretik az angolszász Eastre, a tavasz istennője nevére visszavezetni. Knobloch újabb tanulmányai viszont . . . más magyarázatot fűznek e névhez” (New Catholic Encyclopedia).

▪ „Az angol Easter vagy a hozzá hasonló német Ostern valószínűleg az Eostur tavaszi idényt jelentő norvég szóból ered, és nem az angolszász istennőt jelentő Eostre szóból” (The Encyclopedia of Religion).

Megtartsuk az ünnepeket?

AZOK a népszerű vallásos és világi ünnepek, melyeket ma a világ sok táján megtartanak, nem bibliai eredetűek. Akkor honnan származnak? Ha eljutsz egy könyvtárba, érdekesnek fogod találni, hogy mit mondanak különböző forrásművek azokról az ünnepekről, amelyek közkedveltek felétek. Vizsgáljunk meg néhány példát.

Húsvét. „Az Újszövetségben . . . semmi sem utal a húsvét megünneplésére” — jelenti ki egy enciklopédia (The Encyclopædia Britannica). Honnan ered a húsvét? A pogány imádatban gyökerezik. Az ünnep célja állítólag a Jézus feltámadásáról való megemlékezés, de a húsvéti szokások nem keresztényiek. A közkedvelt húsvéti nyusziról például ezt írja egy katolikus enciklopédia: „A nyúl pogány szimbólum, és mint ilyen, mindig is a termékenység jelképe volt” (The Catholic Encyclopedia).

Továbbá egy forrásmű szerint sok húsvéti hagyománynak „vajmi kevés köze van” Jézus feltámadásához; valójában „népszokásokból erednek” (Encyclopædia Britannica). Például a tojásról és a nyúlról, melyek népszerű húsvéti jelképek, egy másik kézikönyv ezt írja: „A tojás azt szemlélteti, hogy az új élet áttör a tojáshéj látszólagos halálán (keménységén).” Hozzáteszi még: „Mivel a nyúl rendkívül termékeny állat, a tavasz beköszöntét jelképezte” (The Encyclopedia of Religion).

Philippe Walter, a középkori irodalom professzora kifejti, hogyan váltak ezek a szokások a húsvét részévé. Azt írja, hogy „a pogány vallások kereszténységbe történő beolvasztása során” nem volt nehéz összekapcsolni Jézus feltámadásával azt a pogány ünnepet, amikor „a tél halálából a tavasz életébe való átmenetet” ünnepelték. Walter professzor szerint ez fontos lépés volt abban, hogy „keresztény ünnepeket” vezettek be a pogány naptárba, így elő volt készítve az út a tömeges megtérés előtt.

Ez a folyamat addig nem kezdődött el, amíg éltek az apostolok, mivel ők „visszatartó erőként” hatottak a pogány szokások beszivárgása ellen (2Tesszalonika 2:7). Pál apostol megmondta, hogy az eltávozása után férfiak támadnak majd, „akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:29, 30). Az első század vége felé János apostol pedig már azt írta, hogy egyesek félrevezetik a keresztényeket (1János 2:18, 26). Ez végül odavezetett, hogy a kereszténység számos pogány szokást átvett.

Mindent elhiszek, azért a Pápa húsvéti Urbi et Orbi szónoklata mégsem a régi perzsa, babiloni, stb istenerõl szól, hanem egy zsidónak az állítólagos keresztrefeszítésérõl és fõleg állítólagoz feltámadásáról.

Ahogy regyébként a többi keresztény ünnep is valamelyik zsidó ünnepbõl lett.

Mindez azért természetes, mert a kereszénység Mestere, ha létezõ történelmi személy volt (amire nincs HITELEES külsõ bizonyíték), akkor - az Evangéliumok alapján - mélyen hívõ és igen tanult zsidó ember volt.