Mire utal Pál apostol azzal hogy megsanyargatja testét, hogy nehogy méltatlan legyen?

Szia

Fontos az előtte írott versek is a jobb megértéshez.

Pál leírta a korintuszi keresztényeknek, hogy mit tett azért, hogy megfeddje önmagát.1Korintusz 9:26, 27. Jól irányzott, jelképes ütésekkel öklözte meg tökéletlen emberi természetét. Nagy valószínűséggel kereste, hogy mik a Szentírás tanácsai, és kérte Jehova segítségét, hogy megfogadja őket, valamint keményen dolgozott, hogy fejlődjön. Sokat tanulhatunk a példájából, hiszen mi is hasonló harcban veszünk részt a tökéletlen hajlamaink ellen.

Ehhez elengedhetetlen az önuralom, az önfegyelem és a képzés (1Ko 9:25; 1Pt 5:10). Egy jól képzett ökölvívó úgy üt, hogy ne pazarolja az energiáját, ugyanígy a keresztények erőfeszítéseinek is jól irányzottaknak kell lenniük, a győzelemre összpontosítva; viszont a keresztények nem egy másik emberre mérnek ütést, hanem olyan – akár bennük lévő – dolgokra, melyek miatt célt tévesztenének ("Akik versenyen vesznek részt* mindenben önuralmat gyakorolnak. Persze ők azért teszik, hogy olyan koronát kapjanak, amely tönkremegy, mi viszont olyan koronáért tesszük, amely nem megy tönkre." 1Ko 9:26,). Le kell vetniük minden hátráltató terhet és a hit hiánya miatt őket behálózó bűnt, ahogyan a futóversenyeken a versenyzők megszabadultak azoktól a ruhadaraboktól, melyek akadályozták őket a futásban. A keresztény futóknak egy olyan versenyre kellett felkészülniük, mely kitartást követelt, és nem volt elég hozzá csak egy rövid ideig tartó erőbedobás.

Héberek 12:1, 2

"Így hát, mivel a tanúknak ilyen nagy fellege vesz körül bennünket, dobjunk le mi is minden terhet és a minket könnyen behálózó bűnt, és kitartással fussunk a versenyen, amelyet elénk helyeztek, miközben hitünk főközvetítőjére és tökéletessé tevőjére, Jézusra szegezzük a tekintetünket. Ő az eléje helyezett örömért elszenvedte, hogy kínoszlopra feszítsék, nem törődve a szégyennel, és leült Isten trónjának a jobbjára."

Ismét..

"Akkor Pál a "méltatlan" állapotát amire értette?"

A tökéletlenségére. Az összes kereszténynek szüntelenül küzdenie kell saját tökéletlensége ellen. Pál apostol is amiatt panaszkodott: „Amikor jót akarok tenni, a rossz van jelen bennem” Róma 7:21. Vajon képmutató volt Pál, mivel némelykor olyasmit tett, ami helytelen? Nem. Az a képmutató, aki másnak tünteti fel magát, mint amilyen a valóságban. Ha törekszünk arra, ami helyes, de önmagunk ellenére néha félrecsúszunk, ürügyként használhatjuk-e fel ezt bármire is? Természetesen, nem!

A Biblia arra buzdít, hogy ’öltsük fel az új egyéniséget’ Efézus 4:24. Vajon ez azt jelenti, hogy elvesztettük a régi egyéniség minden jellemvonását? Nem. A Kolossébelieknek írt levelében Pál azt mondta, hogy az új egyéniség pontos ismeret által ’újul meg’ Kolossé 3:9, 10. A ’megújul’ kifejezés folyamatos cselekvést foglal magában. Egyéniségünk megváltoztatása tehát állandó folyamat. Ezért nem meglepő, ha alkalmanként fogyatékosságokat fedezünk fel magunkban.