A Sátán tulajdonképpen jó Istennek, mert ha nem lenne az elkárhozástól való félelem, az emberek zömét nem tartaná vissza semmi a bűnök elkövetésétől?

Teljesen fals értelmezés.

Az az ember, akit az elkárhozástól való félelem tart büntetlenségben primitív, nem megvilágosult. A megigazult embert nem a félelem vezeti, hanem a saját önálló meggyőződése, az igazság önálló felismerése.

Az Isten nem felelős egyének primitív döntéseiért. Az egyén szabad akarata felelős érte, hogy mit enged meg, mi vezesse.

Az ellenség pont ezt a szabad akaratot akarja kijátszani, fenntartani a primitívséget, a félelmet, mert ez neki kedvez. Hogy az ember azt, higyje a félelem és egyéb zsigeri, karnális motivációk az egyetlen opciócsomag a döntésekhez. Ez állati szint.

2+

ilyen lett volna nélküle a föld, és ilyen lesz, mikor végre valahára oda kerül sátán ahová való:

Jelenések könyve 21. rész

1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

folyt.

23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.

25. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);

26. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.

27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.

Jelenések könyve 22. rész

1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki

2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.

3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;

4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.

5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.

6. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.

7. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.