Mit gondoltok Aleister Crowley azon elvéről, hogy a kereszténység, az iszlám és a buddhizmus, tehát a szigorú, szabályozott vallások kora lejárt?

#2.

Gondolom a saját maga által alapított vallás, meg az ahhoz hasonló vallások.

#7.

Szerintem én buddhistának vagyok mondható valamilyen szinten, hiszen a Buddha tanait követem sok kérdésben. Igenis vallás. Nagyon kemény vallás sokszor. Sok területen sokkal-sokkal szigorúbb szabályai vannak, mint a kereszténységnek. Olvasd el a szuttákat! Ezek a legrégebbi buddhista szentiratok. Különösen figyelmedbe ajánlom az Életelvekről szóló rövidebb beszédet. Elég lesz a rövidebb is... A Buddha részletesen felsorolja a négyféle életelvet, ami nyilván súlyozott. Egy buddhistának azt az életelvet kell követni, ami a jövőben boldogsághoz vezet. Az más kérdés, hogy a jelenben mennyire boldogít. Ez az ember természetétől függ. A buddhista zsinatok állították ezen iratokat össze, majd rövidesen létrejöttek a szútrák is, ugye a mahájána rendszeréhez kötődve. Ezek konkrétan az érzéseket célozzák meg sokkal keményebben, mint az előző szutták és a Tipitaka. Ebből különült el a zen, ami az egyik legradikálisabb ösvény. Konkrétan át kell vágnod a vágyaidat, az ösztöneidet. A buddhizmus egyébként nagyon szigorúan szervezett vallás. Érdekes, hisz már maga az alapító, a Sákjamuni Buddha is kettéosztotta a követőit világiakra és szerzetesekre (avagy szanghára). A szerzetességben a Buddha parinirvánáját követően még szigorúbb rend jött létre. A tibeti-mongol buddhizmusban ez például az egyik legkomolyabb. Szigorú szabályozások, fogadalmak köthetők a különböző "státuszú" emberekhez, úgymint egyszerű világiak (öt fogadalom), az átlagnál a hitüket komolyabban gyakorló világiak és szerzetesnövendékek/apácanövendékek (nyolc fogadalom) és a szerzetesi fogadalmak (tíz fogadalom, amelyeknek a konkrét, részletes leírása a Vinajában található). Persze voltak olyan "buddhista" közösségek, amelyek elszakadtak a hagyományos tanoktól (például Tibetben), de ezeket Tiszteletreméltó Milarepa, Congkapa stb. óta bizonyos esetekben akár eretnekségnek is tekintik.

A valláshoz nem kell feltétlenül istenség. A buddhizmus egy nonteista vallás. Vagyis nem követel istenhitet, de nem is tiltja meg. A Buddha maga még hindu vallású volt és Ísvara aspektusait imádta. Ő kérte arra is, hogy tanítson. Felesleges azon vitázni, hogy a keleti vallások nem filozófiák-e, mivel csak a modern, nyugati ember különíti el a két fogalmat. A felvilágosodás utáni időszak előtt egészen az ókortól kezdve Európában sem különítették el radikálisan a kettőt. A vallás és a filozófia kéz a kézben jár rengeteg esetben.

Viszont semmiképpen sem ősi. Gyökerei a kereszténységnél csak 400-500 évvel korábbra nyúlnak vissza. Ókorinak ókori, de semmiképpen sem ősi, ha például a kereszténységet nem tekinted annak. VALÓBBAN ősi vallások a manapság is létező, gyakorolt vallások közül a különféle sámánista, animista, totemista, népies vallások, hiedelmek. Korukat a történészeknek pusztán megbecsülni is nehéz. Gyökereik az őskorig is visszanyúlhatnak vissza. Ezt követi a hinduizmus (és annak a történelmi elődje, a védikus vallás, illetve brahmanizmus), a maga alsó hangon is nagyjából 3500-4000 éves történelmével, múltjával. Konkrét gyökerei a Kr. e. 2. évezred közepén Indiába benyomuló árják vallásában keresendők, de ezt megelőzően is voltak már előképei az árják hitvilágában és az Indiában őslakos népek hitében (például az Indus-völgyi civilizációban találtak a régészek arra utaló leleteket, hogy Siva és Sakti Parvati kultuszának gyökerei itt is lehetnek, bár ez nem biztos). Ezt követi a zsidó vallás és a szamaritánus vallás (közös tőről fakadva, az ókori izraelita vallásból, ami a protoizraelita vallásból alakult ki, az meg még azt megelőző különböző vallási hiedelmekből). Gyökereit, eredetét nehéz meghatározni a történészek szerint. A mai napig vita folyik róla. Általában úgy tartják, hogy az izraeliták eredetével függ össze. A legtöbb tudós a bizonyítékok alapján arra következtet, hogy a protoizraeliták több néprétegből álltak (sok ilyen törzse, népet hébereknek nevezünk) össze és ezek különböző hagyományokat, vallásokat hoztak magukkal, míg végül az egész megszilárdult és létrejött a központosult izraelita vallás. Egy ilyen nép volt az egyiptomi írásokban kétszer is megemlített "Yhw saszui" pásztorkodó, nomád nép. Többek között ők hozhatták magukkal Mózes tanait és kivonulás történetét, valamint Jahu kultuszát. Emellett egy másik réteg, illetve hagyomány adhatta a valláshoz El Shaddai kultuszát és Ábrahám történetét. Az egész összefüggései a nyugati-szemita kultúrkörhöz kötődnek. Kialakulása a Kr. e. 2-1. évezredre tehető. A zsidó vallást követi a régiségben a zoroasztrianizmus, vagy mazdaján vallás. Alapvetően Zarathusztra/Zoroaszter alapította, de gyökerei a korábbi perzsa vallásban, hitben gyökereznek. A zoroasztrianizmus Zarathusztra előtti személyeket is tisztel a vallásában és rengeteg történek szól a Zarathusztra előtti időkről az Avesztában is. Zarathusztra pusztán letisztította, világosította, egyetemesítette a hitrendszert próféciái által. Hasonló tematikájú vallásként megemlíthetjük a taoizmust is, amit Lao-ce alapított, azonban gyökerei a sokkal régebbi kínai hitvilágban gyökereznek. Minden más ezek után jön.

A Buddha életének pontos elhelyezéséről a tudósok vitáznak. Egyesek a hagyománynak megfelelően a Kr. e. 563-ra teszik, míg mások a Kr. e. 483-ra datálják.

Nem csak a vágyakból fakad a szenvedés, hanem az összes méregből.

A történészek között konszenzus van mind Jézus, mind a Buddha történelmiségéről, történeti létezéséről. Mindketten történelmi személyek voltak a modern történészek szerint.