Felnőtt autistaként hogyan lehet betérni a zsidóságba?

Több éve rendszeresen teszed fel ezt a kérdést, ezredszerre is ugyanazt tudom mondani. A Szim Salomban, és a Bét Orimban is több autista van, velem együtt minimum 2 betért is. Többen rabbinak/kántornak tanulnak, vagy tervezik, az egyik ráadásul halmozottan hátrányos helyzetű. Vagyis, ha téged mindenhonnan elküldenek, akkor sajnálom, de ennek valami más oka van. Ha nem küldenek el, csak te érzed magad kellemetlenül, és ezért előbb-utóbb kimaradsz, akkor ezen a hozzáálláson kell változtatnod.

Amúgy a betérésnek az alábbi feltételei vannak:

1.) Minimum 1 évig rendszeresen látogatni az istentiszteleteket (ha ezt nem teszed, akkor ne csodálkozz, ez alapfeltétel).

2.) Bevezetés a zsidóságba kurzuson való részvétel, ami minden közösségben van, általában az őszi nagyünnepek után indul, de sok helyen évközben is lehet csatlakozni.

3.) Néhány havonta személyes beszélgetés a rabbival, amiből kiderül, hogy jó irányba haladnak-e a dolgok, vagy kell-e valamin változtatni.

4.) Ha már alapvetően készen állsz, és lehet tudni, hogy a következő “turnusban” már te is benne leszel, és fiú vagy, akkor körülmetélés.

5.) “Vizsga” a 3 tagú vallási bíróság előtt (elsősorban csak arról győződnek meg, hogy tényleg komolyan gondolod).

6.) Mikve

Mint látod, NEM feltétel, hogy te legyél a társaság fénypontja, nem kell jópofizni, sőt egyáltalán nem kell vacsorán részt sem venni, ha nem akarsz, sokan elmennek a kidus után, mert más dolguk van, ettől még gyönyörűen teljesíthető minden feltétel a betéréshez.

A közös tanulás össze fogja kovácsolni az éppen aktuális betérők csoportját, mivel eleve közös az érdeklődési kör (a Tóra szeretete, a hagyományok, a liturgia és a zene szeretete, a héber nyelv nehézsége/szépsége/különlegessége, stb…). Szépen lassan mindenkiről kiderül, hogy ezek közül kinek mi az erőssége, és így már lesz beszédtéma is, ráadásul nem csak a tanulóközösségen belül, hanem a tágabb zsinagógai közösségen belül is. Ideális esetben segítséget tudsz majd adni másoknak, amiből jó vagy, és cserébe segítséget kapsz másoktól olyan kérdésekben, amiből nem vagy olyan jó.

Elsősorban ettől leszel tagja egy zsidó közösségnek, NEM attól, hogy mindenkivel órákat tudsz csacsogni a hétköznapi életedről.

Ennek természetesen az a feltétele, hogy tényleg komolyan érdekelnek ezek a témák, annyira, hogy minden héten alig várod, hogy többet tudhass meg, a kurzus és az istentiszteletek úgymond a heted fénypontjai. Ha csak kényszerből csinálod, mert ez a feltétele a betérésnek, akkor ez valóban nem fog működni, ebben az esetben komolyan fölmerül a kérdés, hogy miért lenne jó neked zsidónak lenni?

De akkor tulajdonképpen miben kellene segítség? Mint írtam, a betérést tudod abszolválni anélkül is, hogy jópofizol a tagokkal, elég a rabbival kommunikálni, és részt venni az imán. A szociális készségeid pedig te is tudod, hogy sokat már nem változnak. Maximum annyit tehetsz, hogy egy valakivel összehaverkodsz, és akkor kevésbé érzed kívülállónak magad.

Sokat segít az is, ha vállalsz valamilyen feladatot, liberálisabb közösségekben nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minél több embert bevonjanak az istentiszteletbe. Eleinte vállalhatsz 1-1 magyar szöveg felolvasását, később ha már tudsz héberül olvasni, héber szöveg felolvasását is vállalhatod, de a kidust vagy a bencsolást is vállalhatod, ha már ismered a dallamot. A vacsorát is egyszerűbb kibírni ha tudod, hogy feladat vár rád. De a terítésben, imakönyvek kiosztásában, rámolásban, stb… is tudsz segíteni.

Apropó, egy általános tanács bármilyen közösséghez. Mindenhol jobban fogadják azt, aki azzal jön, hogy Ő miben segíthet, és nem azzal, hogy a közösség miben segíthet NEKI. Nem arról van szó, hogy nem segítünk szívesen, de hosszú távon elég lehangoló, amikor minden évben tömegével jönnek olyan új tagok, akik meg sem próbálják titkolni, hogy még véletlenül sem azért jöttek, mert spirituális többletet keresnek, hanem mert konkrét támogatás kell, azon belül is leginkább pénzbeli. Tudom, te nem azért vagy ott, de ha nem kommunikálsz senkivel, csak némán végigülöd az imát, kajálsz egyet, majd hazamész, minimum gyanús lehet a többieknek, hogy vajon mit akarhat ez a tag? Hidd el, ők legalább annyira kínosnak érzik a szitut, mint te. Na ennek pl elejét veheted, ha azzal nyitsz, hogy miben segíthetsz? Ezzel minimum szimpátia pontokat szerzel magadnak.

Siurokra felkészülhetsz előre, általában vagy az aktuális hetiszakaszra/ünnepre épülnek, vagy ha nem, akkor jó előre meghirdetik a témát, hogy fel tudják mérni a potenciális résztvevők, hogy érdekli-e őket a téma. Ha van háttérinformációd, te is hozzá tudsz szólni, mégjobb ha érdekes kérdéseket teszel fel. Volt olyan autista tagunk, aki rendszeresen kínos helyzetbe hozta a rabbit, mert olyan lexikális tudása volt a judaizmusról, hogy simán kenterbe verte. De ha ez túl sok, akkor jelentkezz felolvasni szöveget, ha van rá mód, azzal is máris része vagy a közösségnek.

Apropó 2, általános tanács 2. Kérdezz minél többet. Máris nem neked kell azon aggódni, hogy miről beszélgess, és másoknak is könnyebb konkrét kérdésre konkrét választ adni, mint a semmiből beszélgetést kezdeményezni olyannal, aki minden porcikájával azt sugallja, hogy hagyják békén. Új vagy a zsidó témában, millió olyan dologgal találkozol, amiről lövésed sincs, hogy mit takar, nem lesz nehéz furcsaságokat találni, amire rá lehet kérdezni. Ráadásul ők is tudják, hogy nemzsidóként rejtély számodra a hagyomány, így feltűnő sem lesz. Nem is beszélve arról, hogy milyen jó benyomást kelt, ha egy kívülálló ilyen mély érdeklődést mutat, az ilyesmi nagyon hízelgő, kifejezetten jól fog esni nekik.

Még egy szó a kiközösítésről. Ha te nem beszélgetsz, nem nézel rájuk, és látványosan rosszul vagy a szociális helyzetektől, akkor ki közösít ki kit…? :D

Ezt nem szemrehányásból írom, márcsak azért sem, mert én is pontosan ilyen vagyok, de ezzel tisztában kell lenned, hogy elsősorban TE közösíted ki a környezeted, és nem fordítva.

Amúgy, csak kíváncsiságból kérdezem, melyik zsinagóga kántora nem írt vissza? A kántor neve nem kell, elég a közösségé, ismerem az összeset. Azért kérdem, mert egyrészt köztük is van 1-2 igen problémás alkat, másrészt olyan is van, akinek bár valaki egyszer berendezett egy közösségi profilt, de ő maga nem ért hozzá, nem is bízik benne, így nem is igazán használja. Nem beszélve arról, hogy az is elképzelhető, hogy fel sem ismerte, hogy ki írt neki, és azért nem válaszolt. Nekem volt olyan idősebb ismerősöm, aki 4 év után jelölt vissza, mert akkor esett le neki, hogy ki vagyok. Pedig hetente találkozunk, és a profilképem is engem mutat. :D Szóval lehet, hogy nem is rólad szól, hogy nem kaptál választ.

Mondjuk a Pávában amúgy sem fogsz tudni betérni, a MAZSIHISZ nagyon szorongatja a rabbijukat, mert liberális rabbiképzőbe járt, nagyon figyelnie kell rá, hogy kinek mit mond, rabbinikus tanácsokat nem is adhat, betérésről pláne nem. Ráadásul szemmel láthatólag valaki jelentget is a MAZSIHISZ-nak, gyanúsan gyorsan reagálnak, ha valami olyat tesz, amivel nem értenek egyet, szóval innen nézve érthető a bizalmatlanság.

A kántoruk személyes jó barátom, de csak azért, mert mindkettőnk mániája a zsidó liturgiai zene és az operett, más témánk soha nem volt, pedig ismerjük egymást vagy 10 éve, még a magánéletéről vagy a családjáról sem tudok semmit. Elárulom, nekem sem válaszol mindig. Elég zárkózott ember, mégha nem is betegesen, plusz sok dolga is van, nincs is teljesen megelégedve a jelenlegi helyzetével, amikor besokall, sz@rik mindenre, ez nem újdonság, és nem is neked szól. :)

Az a baj, hogy jelenleg nem is tudom, melyik közösséget tudnám ajánlani, mert mindenhol annyi a probléma, hogy senki nem fog azzal foglalkozni, hogy a “problémás” új tagokat külön istápolják. Az ortodoxokat épp most kebelezi be a Chábád, a neológ közösségek többsége úgy összezsugorodott, hogy már elkezdték összevonni a közösségeket (a Pávát pl a Hunyadival), a két reformközösség éppen átalakulóban, új nem túl népszerű rabbival, amúgy laikus vezetéssel, így jelenleg ők sem túl stabilok. Ráadásul mindenhol nagyon magas az átlagéletkor, fiatal alig akad. Na most, ha te vagy mondjuk 30, a többiek szinte mind 70 felettiek, autistának sem kell lenni, hogy nehéz legyen közös témát találni.

Azt tudom neked ajánlani, hogy egyelőre csak úgy járj el abba a zsidó közösségbe, amelyik a legszimpibb. Ne stresszeld magad a betéréssel, az addig, amíg lelkileg ilyen rossz formában vagy, amúgy sem aktuális, nincs az vallási bíróság, ami ilyen esetben rábólint a betérésre, mégha el is jutsz hozzájuk, borítékolom, hogy ugyanazt fogják mondani, amit én, először tedd rendbe magad lelkileg, és utána gyere vissza. Ebben viszont nagy segítség lehet az a spirituális vonal, amit egy zsidó közösség tud adni (természetesen a pszichológus/pszichiáter mellett, nem helyett).