Isten miért teremtett olyan élőlényeket, akik sosem támadhatnak fel?

Először különbséget kell tenni a tudattal rendelkező, és tudattal nem rendelkező lények között. Tudattal rendelkező lénynek mondhatjuk pl. az embert, de ide sorolhatjuk a legtöbb gerinces állatot (pl. kutyák). Az egyszerűbb felépítésű élőlényeket általában nem soroljuk a 'tudattal rendelkező" lények közé.

Ha most keresztény vallási dogmákhoz ragaszkodunk, akkor a "feltámadni nem képes" (tehát nem emberi), de lélekkel (tudattal) igenis rendelkező lények minden esetben, haladéktalanul a mennybe kerülnek örök jólétbe. Arról nem szól a fáma, hogy ők ne jöhetnének vissza fizikai síkra, ne támadhatnának fel a végítéletkor. Ez esetben a tudattal nem rendelkező, egyszerűbb élőlények "biogépek".

Spirituális (vallási-tudományos átmeneti) szempontból nincs tisztázva, hogy a "tudattal nem rendelkező"-nek titulált lények valóban nem rendelkeznek-e lélekkel, avagy mégis rendelkeznek vele. A tudományosabb oldal szerint a tudat maga a lélek, ergó ha egy lénynek nincs tudata, akkor az csak "biogép". A vallásosabb rész (pl. buddhizmus) viszont hajlamos a primitívebb élőlényeket, élettelen tárgyakat is lélekkel felruházni.

A teljesen materialista nézet viszont elveti mindenféle istenség, szellemi dolog, lélek létezését, minden élőlényt "biogép" kategóriába sorolva, a tudatot teljes egészében biológiai folyamatokkal magyarázva.

Azért, mert azok egy adott céllal léteznek, és ha betöltötték a szerepüket, akkor nincs tovább szükség rájuk.

Ilyenek pl az állatvilághoz tartozók. Nekik nem kell a földet úgy benépesíteni, ahogy az embernek igen.

Az állat és növény világ, az emberhez igazítva lett megteremtve, amik segíthetik pl a ház körüli munkában, vagy a játékukkal, bohóckodásukkal megnevettetik, boldoggá teszik az embert. Ugyanakkor más állatok növények Isten hatalmát, és kreativitását dicsőítik, a mikrónagyságútól a makró nagyságúig bezárólag.

Az emberek esetében pedig, egy személy maga döntött arról, hogy nem kíván élni Isten vezetése uralma alatt.