Honnan lehet tudni, hogy valami valóban Isten akarata-e?

ma 11:06

1) De ezzel a mindenhatóság fölé emeled a jövőt. Különben is, az akarat már nyilván megvolt a legelején, miért változtatna rajta? Ez nem kényszerűség.

2) A nyugat kultúrkörben az időt lineárisnak tekintjük, egy irányba haladónak. Más kultúrákban körkörösnek vagy épp egyszerre jelenlévőnek tartják a múltat, jelent, jövőt.

#11

Én nem emelek semmit, semmi fölé.

Egyszerűen arról van szó, hogy Isten ha tudja, hogy végítéletet fog tartani, akkor muszáj neki, az már más kérdés, hogy mindenható módon csinálja e?

Persze ha azt tudja előre, hogy nem fog mégsem végítéletet tartani, akkor, meg minek akarna, hiszen tudja, hogy lehetetlen, mivel nem fog.

Világos?

Egyszerre mégis hogyan lehet jelen a múlt, a jelen, meg a jövő?

Teszem azt Ádám és Éva már ki vannak űzve az Édenből és akkor tiltja meg nekik az Isten a fáról evést és közben ők meg esznek, de úgy, hogy közben már nincsenek is ott?

Szerinted van ennek értelme?

Nem kell tudni!

Csak RÁ KELL FOGNI...

Minden ami megtörtént, az Isten akarata engedte megtörténni.

Nem csak a jót, hanem a rosszat is engedi megtörténni.

A múlttal nincs mit tenni. Cselekedni mindig csak a jelenben lehetséges. Ugyanígy viszont múltbeli események miatt is csupán a jelenben vállalhatjuk a felelősséget.

Hogy mi Isten akarata a saját életünkben, az sok minden függvénye. Istennek például nem tetszik, ha bűnt követünk el. De mind követtünk el bűnt. Van aki kisebbet és van, aki nagyobbat. Van bűntudatunk. Ez azért alapból egy jó szamárvezető kell, hogy legyen.

Ha például tudom, hogy egy mai tettem miatt holnap bűntudatot fogok érezni, akkor azt jobb nem megtenni. Itt a tudatos vétkezés az, ami egészen biztosan nem Isten akarata. Minden vallásban van egy aranyszabály, ami megmutatni igyekszik Isten akaratát:

[link]

A wikipédia ezt elég terjedelmesen kifejti. A Bibliában így van benne:

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." (Máté 7:12)

"És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük" (Lukács 6:31)

Ez az aranyszabály tömören összesűríti a lényegét, hogy mit vár el tőlünk Isten. De ezen kívül az egész Biblia ezt igyekszik megtanítani. Hogy mi is Isten akarata az életünkben.

A törvények és a jog is ezt igyekszik tükrözni, bár, az más kategória.

A 10 parancsolatból is lehet meríteni. Az megmutatja, hogy mi az, amit Isten biztosan nem szeretne, hogy megtegyünk.

Istennek van megengedő akarata. Megengedi, hogy a világban megtörténjenek szörnyűségek is. Minket felkavar egy-egy ilyen hír, de végső soron az is Isten akaratából történt meg. Az ilyen szörnyűségekre, mint ébresztőként tekintek. Isten megengedte, hogy megtörténjen, az egy dolog, de vajon mi emberek tehettünk-e volna valamit, hogy egy bizonyos szörnyűség ne történjen meg. Ha igen, akkor az Isten akarata, hogy egy-egy ilyen szörnyűségből tanulva érjük el, hogy másokkal ne történjen hasonló szörnyűség. Erre mi azt mondjuk, hogy Isten biztosan gonosz, hogy ilyet megenged. De ez nem igaz. Csupán mi nem látjuk át az egészet, amit ő átlát. Ilyen az emberlét. Mi is felelősek vagyunk a világ szörnyűségeiért és használhatjuk az agyunkat arra, ha már megkaptuk a gondolkodás képességét, hogy kivédjük a szörnyű események bekövetkezését.

De mondok egy másik példát:

én mondjuk holnap lehetőséget kapnék arra, hogy az ismerősömtől kapjak egy kis füvet, hogy elszívjam. Tudván hogy ez valószínűleg ma-holnap bekövetkezik, elkezdenék vizsgálódni. Megvizsgálnám a jogszabályokat. Hát nem éppen legális lenne vásárólni ilyet vagy bírtokolni. De teszem azt vállalok egy ilyen szabálysértést, hogy elszívok egy füvescigit. Ezt talán Isten megengedné. Igaz a magyar tö9rvény nem igazán. Ártok-e én azzal bárkinek, ha elszívok egy spanglit? Teszem fel magamnak a kérdést. Arra jutok, hogy tulajdonképpen elvileg nem ártanék senkinek sem, hiszen nem égbekiáltó bűn. Mondjuk másfél éve nem történt ilyen, ezért ez szerintem egészen mértékletes cselekedet lenne. 10 parancsolat sem tíltja, hogy ne szívjak be. Viszont az emberek ítélkezők. Itt csupán rajtam múlik, hogy vállalom-e a rizikót, hogy az emberek itélkezésével szembenézek-e?

Ez az én képzeletbeli példám tökéletes. Hiszen vannak akik azt mondják, hogy bűn a fű. De példáúl Zacher Gábor (az ország toxikológusa) nagy előrelépésnek nevezte, hogy a németek április 1-ével legalizálták ezt a fajta élvezeti cikket.

Biblia hallgat a fűről. Illetve guglizok:

[link]

ezt találom és ez a rész úgy érzem pont nekem szól:

" Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. "

Még azért elgondolkodnák azon is, hogy Jézus vajon mit tenne a helyemben?

Arra jutok végűl, hogy Jézus együtt evett és ivott a bűnösökkel és az ártatlanokkal, az oltárszentség alapításánál pedig megtörte a kenyeret és körbeadta a boros kelyhet. Arra döbbenek rá, hogy talán még ebbe a képbe egy körbe adott füvescigi is beleférne, csupán akkoriban még nem létezett. Tulajdonképpen telefon sem létezett akkor, mégis mindenki használja.

Így végül meghoznám ebben a képzeletbeli helyzetben a döntésemet, hogy ma vagy holnap be fogok szívni. Ha bekövetkezik, ráadásként úgy, hogy én ezt a képzeletbeli füvet mondjuk azért kapom, mert egy barátomnak a hétköznapjait könnyítettem meg, nem pedig pénzért és nem is dílerkedésért, szerintem egyértelmű lenne a végkövetkeztetés, hogy ez így ebben a formában Isten akarata. Ha nem következik be, akkor pedig Isten ezt nem engedi meg számomra.

Ha pedig bekövetkezik és bevisz a rendörség, akkor egyértelműen vállalnom kell ezért a felelősséget, még ha egy spangliért keresztre is feszítenek.

Röviden így tudnám ezt szemléltetni.

Esetleg direktbe kikérném itt gyakorin egy kérdésben a tanácsokat. És ott a válaszok közt meg is bújik Isten akarata. Ez mindig bevált.

Aki vallásos mindent annak tekint.

A Hitben nincsenek kérdések.