Máté evangéliumában a Hegyi beszédet hogyan kell értelmezni?

t 5,1 - Mt 5,2

Máté evangéliumát öt beszéd köré csoportosította. Elsőa hegyi beszéd, amelyet Jézus Kafarnaum közelében levő, a Genezáretet környező hegyek egyikén tartott helye ma már nem állapítható meg. A régi hagyomány Kafarnaumtól 3 km-re levő magaslattal azonosítja, amely az előtte elterülő sík területtel alkalmas, hogy rajta ezrek hallgassák meg a beszédet. A hegyi beszéd tartalmazza mindazt, ami az embert Isten gyermekévé teheti.

Mt 5,3 - Mt 5,12

(Vö. Lk 6,20-23.) A nyolc boldogság, amely bevezeti az egész beszédet, adja a kereszténység lelkét. Általuk lesz az ember mentes minden szenvedélytől, s lelke kristálytisztává válik, mint a gyermeké, aki minden hátsó gondolat nélkül éli életét. Az embernek elsősorban ki kell üresítenie lelkét minden földhöz kötöttségtől, nem szabad semmihez, főképp az anyagiakhoz ragaszkodnia, ezt mondja a lelki szegénység erénye. Izajás óta (61,1) főképp a zsoltárokban a "szegény" szónak vallásos jelentése is van. Nem a vagyon nélkülieket jelenti, hanem a jámborokat, akik a világban elnyomottnak érzik magukat, ezért mindent Istentől várnak. A szomorúak életfelfogása komoly, bántja őket a maguk, akár a mások bűne. A szelídek önuralmat tudnak gyakorolni magukon. Akik éhezik és szomjazzák az igazságot, vágyódnak Isten és a lelki értékek után. Az irgalmasok átérzik az emberek szociális nehézségeit, s igyekeznek rajtuk segíteni. A tisztaszívűek igyekeznek az emberek közt felmerülő ellentéteket megszüntetni. Boldog, aki bármilyen üldözést szenved a keresztény vallásért.

Mt 5,13 - Mt 5,16

(Vö. Lk 14,34-35; 8,16; 11,33; Mk 4,21; 9,50.) Amint a só ízt ad az ételnek s megóvja a romlástól, úgy kell a tanítványoknak az emberek életét megtölteni a kereszténység vallástanaival, és óvni őket a bűntől. A tanítványok élete a nyilvánosság előtt játszódik le, ők a világosság, ők a hegyen épült város, azért a tanítványok életükkel mutassanak példát.

Mt 5,17 - Mt 5,20

(Vö. Lk 16,17.) Az Ószövetségben hirdetett hittani és erkölcstani igazságok érvényben maradnak az Újszövetségben is, sőt, az Úr Jézus ezeket tökéletesíteni jött. Az i betű a héberben a legkisebb betű (jod), s a vessző az egymáshoz hasonló betűket megkülönböztető vonásokat jelenti. A keresztény embernek életével példát kell adnia, s ha itt a legkisebbet is elhanyagolja, ez megítélés alá esik, ezért mondják legkisebbnek a mennyek országában. Ezután az Úr Jézus példákon mutatja meg, hogy mit követel az Újszövetség az Ószövetséggel szemben.

Mt 5,21 - Mt 5,26

(Vö. Lk 12,57-59.) Az Ószövetség csak a tettet, teháta jelen esetben a gyilkosságot tiltotta: Ne ölj! A gyilkos fölött a vidéki városokban a 23 tagból álló bíróság ítélt. Jézus azonban már a haragot is oly súlyosnak tartja, hogy méltó a bíróságra. Aki pedig szavakkal szidalmazza felebarátját, az a főtanács elé kerüljön ez 71 tagból álló testület csak főbenjáró ügyekben (istenkáromlás, hazaárulás) ítélkezett. Aki pedig bolondnak mondja felebarátját - a bolond szóból a zsidó mindig kiérezte az istentagadást -, az bírói ítélet nélkül jusson az örök kárhozhatra. A gehenna szó eredetileg a Hinnom völgyét (gehinnom) jelentette Jeruzsálem D-i részén húzódott. A vallási hanyatlás idején itt mutattak be gyermekáldozatokat Molochnak ezenfelül állandóan e helyen égett és bűzlött a szemét, s ez tette alkalmassá a pokol jelölésére. Isten csak olyan ajándékot fogad el, melyet a megbékélt szív ajánl fel. A római jog értelmébena hitelező és az adós még a bíróságra menet kibékülhetett. Különösen erősen hangzik Jézus szava: Én pedig mondom nektek, mert itt saját magára, mint abszolút törvényhozóra hivatkozik.

Mt 5,27 - Mt 5,32

(Vö. Mk 9,43-47; 10,11-12; Lk 16,18.) A házasságtörés súlyos bűn, és ennek számít már az asszony megkívánása is, mert ennek folyománya szokott lenni a házasságtörés. Keleti férfi saját feleségével szemben nem mindig követ el házasságtörést, mert a többnejűség megengedett volt de a nő igen. A férfi csak akkor követett el házasságtörést, ha más feleségét vitte bűnre, tehát más jogát sértette meg. A szem kivájása és a kéz levágása azt akarja hangsúlyozni, hogy a házasságtörés önmagában súlyos bűn, amit mindenkor kerülni kell. Különös eset az elválás, amikor a férfi válólevelet ad feleségének valami okból ez az ok lehetett komoly ok is, de az enyhébb felfogás szerint bármilyen apró ok is. A Mózestől megengedett házassági elválás az Úr Jézus szemében házasságtörésnek számít. Nem lehet feleségül venni még a házasságtörés címén elbocsátottat sem, amikor az elbocsátás jogos.

Mt 5,33 - Mt 5,37

A zsidóknál nagyon elterjedt volt az eskü, s különbséget tettek az eskü szövege szerint, hogy melyik eskü kötelez, melyik nem. Az Úr Jézus tiltja a felesleges esküt. A beszéd a mindenkor mögötte lévő gondolatot fejezze ki, s ekkor felesleges az eskü.

Mt 5,38 - Mt 5,42

(Vö. Lk 6,29-30.) Az Ószövetségben az igazságszolgáltatás tökéletlensége miatt elvileg megengedett volt a megtorlás: szemet szemért... Az Úr Jézus elveti ezt, és minden erőszakkal szemben a teljes szeretetet és türelmet állítja. Aki zálogba akarja vinnia ruhát, annak adja oda a kabátot, a felsőruhát is, melynek a lefoglalását a törvény tiltotta (2Kiv 22,26-27), mert a szegényeknél ez takaróul is szolgált éjszaka.

Mt 5,43 - Mt 5,48

(Vö. Lk 6,27-28.32-33.) Az Újszövetség legfőbb parancsa a szeretet parancsa. Felebarát alatt a zsidók csak honfitársukat értették. Gyűlöld ellenségedet: nem volt bent az Ószövetségben ezt a legújabb kutatások alapján az esszénusok hangoztatták és így vált közkeletűvé a Krisztus-korabeli zsidóságnál. Különben a gyűlölni szónak a zsidóban sokszor "kevésbé szeretni" jelentése van. Utolérhetetlen ideált állít hallgatói elé az Úr Jézus, amikor a tökéletesség példájáula mennyei Atyát állítja.

Mt 6,1 - Mt 6,4

A farizeusok a lelkiéletben nagyra értékelték az alamizsnát, az imát és a böjtöt, és ezek voltak az erény (eredetileg: igazságosság) legfőbb gyakorlatai. A szemek kívánságának megfékezésére az alamizsna szolgál, de tartózkodni kell a fitogtatástól, ami a farizeusok szokása volt, akik a zsinagógát mintegy színháznak nézték, ahol a jótékonykodó szerepét játszották. A képmutató, a görögben hypokritész, aki színész módjára tetszeleg, mikor alamizsnát ad. Az ilyen elvette már a jutalmát az emberektől, ezért Istentől nem kap jutalmat.

Mt 6,5 - Mt 6,6

Az élet kevélysége ellen megvéd az ima. Az ima a lélek felemelése Istenhez, ezért ne a nyilvánosság előtt történjék. Jézus nem a nyilvános, közös imádságot helyteleníti, hanem a farizeusok feltűnést keltő módjait, melyeknek a célja nem az Isten dicsérete, hanem az emberek felemelése.

Mt 6,7 - Mt 6,15

(Vö. Lk 11,2-4.) Az Úr a korabeli imaszokásokkal fordul szembe. Sokszor értelmetlen szóhalmazokban látták az ima lényegét, amint ezt az előkerült görög mágikus szövegek mutatják. Jézus megtanítja hallgatóit a Miatyánkra. Az ősegyházban naponta háromszor imádkozták. Ebben az imában először is az Istent Atya szóval illetjük ez kifejezi az emberek egymásközti testvériségét. Utána hét kérésben adjuk elő kívánságainkat.

Mt 6,16 - Mt 6,18

A test kívánságát a böjt töri meg. Ennél is kerülni kell a kifelé való mutogatást. A farizeusok hetenként kétszer böjtöltek, de úgy, hogy az emberek észrevegyék elváltoztatták arcukat. A szigorú böjtben tilos volt a köszöntés, ezért lehajtott, födött fejjel jártak, tilos volt a munka, a fürdők, a fej megkenése olajjal. A keresztény úgy böjtöljön, mintha lakomán venne részt, legyen vidám. Nem az emberekért, hanem Istenért böjtölünk.

Mt 6,19 - Mt 6,21

(Vö. Lk 12,33-34.) Nagyon sok ember törekszik a nagy vagyonra. A keresztény nem mulandó kincseket gyűjt, hanem a jó cselekedetekben, imában, böjtben oly kincseket halmoz fel Isten előtt, melyet nem lopnak el, s amely nem megy tönkre rozsda vagy moly által.

Mt 6,22 - Mt 6,23

(Vö. Lk 11,34-35.) A tested világa a szem Jézus a helyes életfelfogásról beszél. Ez az életben oly szerepet játszik, mint a szem az ember földi életében. A zsidó kifejezés: rossz szem jelenti az irigységet, rosszakaratot és álnokságot, míg az ép(görögben: egyszerű) szem ezeknek hiányát az ilyen szem semmiféle gonoszságot nem ismer. A sötétség a léleknek Istentől való távolságát fejezi ki.

Mt 6,24

(Vö. Lk 16,13.) Nem lehet az ember megosztott. Nem szolgálhat egyszerre Istennek és a vagyonnak - a Mammon vagyont megszemélyesítő arám szó.

Mt 6,25 - Mt 6,34

(Vö. Lk 12,22-31.) Az ember bízza magát teljesen az isteni gondviselésre. Ha Isten megadta az életet, megadja az élethez szükséges táplálékot és ruházatot is. Gyönyörű hasonlatban mutatja be az isteni gondviselést, amikor az ég madarairól és a mezők liliomairól szól. A bíborvörös pápics vagy szélvirág (Anemone coronaria) színével emlékeztet a bíborba öltözött Salamonra, pedig a tüzelőanyagban szegény Palesztinában tüzelésre használják, ha elszáradt. A túlságos aggodalom eltereli az ember gondolatát az Istentől, ezért nem méltó a keresztényhez.

Mt 7,1 - Mt 7,5

(Vö. Mk 4,24; Lk 6,37-42.) Ne ítéljetek: a vakmerő ítéletet érti Jézus, mely nemcsak a szeretetet, hanem az igazságosságot is megsérti. Miért látod meg a szálkát... közmondás lehetett. Azt akarja kifejezni, hogy az ember más mértékkel ítéli meg embertársait, mint magát. A szigorúságot a kereszténynek magával szemben kell alkalmaznia.

Mt 7,6

A szent dolgokat szentül kell kezelni. Eredetileg az áldozati húsra vonatkozik, melyet nem lehetett a kutyák elé vetni. Ezen a mondaton alapul az ősegyházban a titoktartás fegyelme. A hit nagy titkairól nem beszéltek a pogányok előtt, hogy ne tegyék ki gúnynak azok előtt, akik képtelenek megérteni.

Mt 7,7 - Mt 7,11

(Vö. Lk 11,9-13.) Kérjetek és kaptok... az állhatatos imát ajánlja. Ha az emberek tudnak jót tenni egymásnak, mennyivel inkább tesz jót az Isten, akinek a lényege a jóság.

Mt 7,12

(Vö. Lk 6,31.) A törvény összefoglalását adja cselekvésünk aranyszabálya. Pozitíve fogalmazta meg Jézus azt a cselekvési szabályt, amit negatíve ismertek (Tób 4,16). A keresztény ember tökéletessége nem abban áll, hogy nem tesz rosszat, hanem megteszi a jót.

Mt 7,13 - Mt 7,14

(Vö. Lk 13,24.) A keresztények élete nehéz, mert az erények szűk útján jár és a jótettek keskeny kapuján kell bemennie. Nem könnyű ezt mindig megtenni, mert a test lefelé húzza az embert.

Mt 7,15 - Mt 7,23

(Vö. Lk 6,43-44,46; 13,26-27.) De nemcsak a test akadályoz utunkban Isten felé, hanem vannak hamis tanítók is, akik a jót megjátsszák, valójában pedig félrevezetik, s elszakítják az embert az Istentől. E ragadozó farkasokat életükről lehet felismerni, mert hiányzik belőlük a jó. A keresztény életre nem elegendők a szavak: Uram, uram..., hanem tettek is szükségesek. A hit élővé csak a cselekedetek által lesz. "Valamint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is cselekedet nélkül holt" (Jak 2,26).

Mt 7,24 - Mt 7,27

(Vö. Lk 6,47-49.) Jézus tanítványa tudatosan építi lelki életét, sziklára épít, s így ellen tud állni a kísértéseknek.

Mt 7,28 - Mt 7,29

(Vö. Mk 1,22; Lk 7,1; 4,32.) Jézus beszéde hallgatóiban csodálkozást váltott ki, mert tanítása mögött észrevették az isteni hatalmat, amely erőt adott szavainak.

Szent Máté evangéliuma 5. fejezet

1. A hegyi beszéd a keresztény tökéletesség lényegét kifejező tanítás. Jézus azonban nemcsak mint tanító beszél, hanem mint az Újszövetség isteni tekintélyű törvényhozója.

3. A mennyek országa, vagyis Isten országa kegyelmi ajándék, melyben nem a rátarti, önhitt gazdagok, hanem a lélekben szegények részesülnek, akik magukról szerényen vélekednek, lelküket nem kötik földi dolgokhoz, hanem mindenben Istenre hagyatkoznak.

6. Az igazság a lélek jósága és tisztasága, amely az Isten akaratát követő, tökáletes erkölcsi életből fakad.

9. Isten fia az, akit a jóság és a békeszeretet szellemével tölt el Isten kegyelme.

13. A só ízesít és megóv a romlástól. Az apostolok feladata is az, hogy az emberiséget megóvják a szellemi és erkölcsi romlástól, s Isten előtt kedvessé tegyék. Ha hivatásukhoz hűtlenek, haszontalanná vállnak.

14. A hű tanítványok élete beragyog a világba, mint a fény, s nem maradhat észrevétlen, akárcsak a hegyi városok. Lk. 11,33.

17. Jézus megmagyarázza, hogy az isteni törvény, a próféták szava, nem veszíti érvényét, hanem beteljesül, tökéletessé lesz az Újszövetségbe.

18. A Szentírás tekercsein a legkisebb jelnek is értelemmódosító jelentése lehet: nem közömbös egyetlen betű, még a héber ábécé legkissebb betűje, a jód sem. Az ószövetségi Szentírásnak nagy jelentősége van az Újszövetségben is, mert belőle ismerjük meg Isten teremtő és gondviselő jóságát, az ember bűnbeesését és megváltásra szorultságát, s a Megváltó eljövetelének előkészítését.

21. Az ószövetségi törvény tiltja az emberi élet önhatalmú kioltását (Kiv. 20,13). Az ötödik parancs, hagyományos zsidó értelmezésében csak a tettet tiltotta, a tökéletes erkölcsi rend szerzője as érzületre és szavakra is kiterjeszti a parancsot.

22. A buta az eredeti szövegben ráka, szóért a jeruzsálemi nagytanács, mint felsőbb bíróság elé állítható a sértő. Az istentelen, moreh, szó fokozatot jelent a sértésben, ezért fokozott a büntetés is. Gehenna héber szó, a jeruzsálem mellett húzódó Hinon völgyet jelenti; mivel szemétlerakó és égető helynek használták, a néphit oda képzelte a pokol bejáratát.

27-32. Mk. 9,42-47.

28. Az Üdvözítő hangsúlyozza, hogy már a bűnös kívánság is házasságtörés, és megköveteli gondolataink és érzelmeink tisztaságát.

29-30. A krisztusi intelem általános értelmű: el kell szakadnunk mindattól, ami bűnre visz, bármilyen kedves is legyen.

31. Mt. 19,9.

37. Jézus nem mondja, hogy az eskű rossz, hanem hogy a bűnből, hazúgságból és gyanakvásból származik. Ha komoly szükség van rá, az Egyház megengedi. Esküdözés helyett a tanítványok beszéde egyszerű és igaz legyen.

38-48. Lk. 6,27-36.

38. Jézus a hideg megtorlás elvével ellentétben a békülékenység lelkületére tanít.

43. A mózesi törvény nem parancsolta az ellenség gyűlöletét, hanem csak a rokon és barát szeretetét sürgette (Lev. 19,18.). Az ellenség gyűlöletét csak a törvénymagyarázók fűzték hozzá.

44. Az Üdvözítő azt követeli, hogy szeretetünk terjedjen ki barátra és ellenségre egyaránt. Nemcsak az a kötelességünk, hogy ne ártsunk ellenségeinknek, hanem az is, hogy a felebaráti szeretet általános jótéteményeiből ki ne zárjuk őket (alamizsna, udvariasság, imádság), sőt, hogy szívből megbocsássunk nekik.

= 6. fejezet =

1-8. Az Úr állást foglal a külsőséges vallásosság ellen, s a bensőséget és a tisztaságot sürgeti.

9-15. Lk. 11,2-4.

9. Jézus a Miatyánkban a tökéletes imádságra tanít. A megszólításban a gyermek hódolata és bizalma csendül fel: annak van joga így szólítani az Istent, aki Jézus által részesül az istenfiúság kegyelmében. Az els három kérés arra irányul, hogy érvényesüljenek Isten fölségjogai a világban. A következ négy Isten gyermekének egyéni szükségleteit tárja fel: a betév falatot, a b nbocsánatot, er nket meghaladó próba elmaradását és a gonosztól való megszabdulást.

13. Néhány görög kézirtban az utolsó kérés után ezek a szavak olvashatók: "Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." A legtöbb régi kéziratban ez a szöveg hiányzik. Valószín leg Szíriából és Bizáncból származó toldalék, melyet a Miatyánkhoz f ztek, mint a keresztvetést, vagy mint a zsoltárokhoz a Dicsőséget.

14-15. Az isteni és emberi megbocsájtás közt belső kapcsolat van: csak az remélhet Istentől bocsánatot, aki szintén megbocsát mindenkinek.

19-24. Lk. 12,33-34; Lk. 11,34-36.

22-23. Lépéseinket szemünk irányítja, tetteinket szándékaink. A helyes szándék Istenhez iráyítja életünket.

24. A mammon arám nyelven vagyont jelent. Az üdvözítő óv a vagyon félelmetes hatalmától, mely lenyügözheti az embert.

25-34. Lk. 12,22-31. Jézus nem a tétlen csodavárást ajánlja, hanem óv az önemészt kényszerhajszától.

= 7. fejezet =

6. Jézus figyelmezteti a tanítványokat, hogy gondosan őrizzék a rájuk bízott hitigazságokat és kegyelmi eszközöket, s ne tegyék ki annak a veszélynek, hogy az istentelenek gúnyt űzzenek belőlük és megszentségtelenítsék azokat.

7-12. Lk. 11,9-13; Lk. 6,31.

12. A méltányos szeretetnek ez a szabálya összefoglalja Isten embertársainkra vonatkozó összes parancsit és az ószövetségi erkölcstannak is ez volt Isten szeretete mellett a lényege.

13-14. Lk. 13,23-24.

15-23. Lk. 6,43-46; Lk. 13,26-27.

22. Az a nap az utolsó ítélet napja.

24-27. Lk. 6,47-49.

29. Akinek hatalma van, vagyis Istentől ered tanító és törvényhozó hatalma.

Szia!

A hegyi beszéd önmagát értelmezi, ha valaki végigolvassa türelmesen Máté evangéliuma 5. fejezetétől egészen a 7. fejezet végéig. Egész könyveket írtak egyébként a hegyibeszédről, azon belül is a boldogmondásokról, lehetetlen lenne ide beírni bármit is belőle, hogy az kerek egész legyen.

Az Isten országáról nagyon sok példázat van a Bibliában. A magvető példázata, aztán amíg a magból termés lesz, aztán külön a konkoly a búza között, vagy a mustármag, és lehetne sorolni még a magvetés egyéb tanulságait. Jézus sok példát hozott a hétköznapokból: a kovász, az elrejtett kincs, az igazgyöngy, a háló, de ezzel a témával foglalkozik még a tékozló fiú példázata is vagy a terméketlen fügefa, aztán az a példázat, ahol felszólítja a szolgákat, hogy eredjenek el az utakra és az ösvényekhez, vagy az áthidalhatatlan szakadék, az Úr szőlőskertje, a menyegzői ruha, a talentumok, a találkozás a vőlegénnyel...stb.

A magvetőről szóló példázatban Krisztus a mennyek országát és a nagy Magvetőnek népe érdekében végzett munkáját szemlélteti. Miként a magvető "kiméne vetni", Krisztus is lejött a földre, hogy itt a mennyei igazságok magvát hintse. A példázatok is olyan magvak, amelyekkel kegyelmének legdrágább igazságait szórta. A magvetőről szóló példázatot egyszerűsége miatt nem értékelték kellőképpen. Krisztus a földbe vetett valóságos magvakról akarja figyelmünket az evangélium magvára irányítani, amelynek elhintése nyomán emberek térhetnek Istenhez. Krisztus azért adta nekünk a parányi magról szóló példázatot, mert az igazság magvetését is ugyanazok a törvények szabályozzák, mint a földbe vetett magvakét.

"Aki a jó magot veti, az az embernek Fia". Krisztus nem királyként, hanem magvetőként jött. Nem azért jött, hogy birodalmakat győzzön le, hanem hogy magot vessen. Nem azért jött, hogy követői figyelmét földi győzelmekre és nemzeti nagyságra, hanem a gyümölcstermésre irányítsa, amelyet türelmes és fárasztó munkával, veszteségek és csalódások árán kell begyűjteniük.

Üdv. Péter