Mikor alakult ki a kereszténynek nevezett világban az a liberális gondolat, hogy minden egyházban vannak Istennek elfogadható hívei?

Hm... Nem ismered talán a reformáció történelmi okait? Luther - teljes joggal - ki volt akadva a katolikus egyház visszásságaira, a felső papság visszaéléseire, stb. . Meglátása szerint az egész katolikus egyház deviáns (letért a helyes útról), és nagyon ideje már, hogy helyreállítsák a dolgokat... Innen meg már tudjuk. A katolikus egyházzal nem lehetett mit kezdeni, ezért alapítottak sajátot.

De egyébként a legfőbb gond az - és ezért lehet hatmillió keresztény felekezet -, hogy a Bibliát ezerféleképpen lehet értelmezni, és értelmezik is. Még az olyan, látszólag abszolút egyértelmű parancsolatokat is, mint pl. a "Ne ölj!" is lehet magyarázni, mondván, hogy ez eredetileg csak és kizárólag zsidókra vonatkozott. Vagyis hittestvéredet ne öld, de amúgy bárki mást nyugodtan. Ennyit a felebaráti szeretetről... És ez csak egy példa a sok közül, sokáig lehetne sorolni.

Ezért sem jó az intézményesített, szentírásközpontú vallás. Minél több írás, minél több szervezet és minél több magyarázó, annál nagyobb a káosz, mert mindig, mindenki meg fogja tudni indokolni, hogy miért is jó az, ha ő visszaél a lehetőségeivel, ha a maga gondolatai köré formálja a vallását... holott az egésznek ugyebár alapelgondolás szerint pont fordítva kellene működnie.

Fel kéne már ismerni végre, hogy nem azért kell jónak lenni, mert Isten/Allah/Jehova/stb. azt mondta, hanem egyszerűen azért, mert célszerű: mert együttműködve és békében mindenkinek jobb, mint káoszban és háborúban. Márpedig a sok felekezet, sok vallás káoszt eredményez, és háborút... holott elvileg pont ennek az elkerülése lenne a cél.

Ennyit a vallásról.

------------

És minden kedves buzgó hívőnek, aki most kajakból lepontozott: gratulálok, máris megszegted a vallásod egy fő tételét. És ha nem tudod, melyiket is, akkor még külön is szégyellheted magad.

Látod kedves 19:27-es, most csak azért se pontoznak le.

Amúgy olyan jól elkened a dolgokat, hogy teljesen meggyőző vagy. Azzal, hogy minden vallást összemosol, régi trükköt ismételsz, és még sokan be is veszik. Ez baj, de aki kicsit szét néz ezen a piacon, érdekes finomságokat találhat.

A Bibliát csak egyféleképpen lehet értelmezni, mármint HELYESEN csak egyféleképpen lehet érteni! De hogy mi bizonyítja, hogy egy bizonyos értelmezés helyes? Az esetek nagy részében egy bibliai rész értelme könnyen megérthető, a szövegösszefüggés és a teljes Írás fényében. Azért egyáltalán nem olyan nehéz ez, mint néhányan el akarják hitetni a világgal. A látszölagos ellentmondásai feloldhatók.

Másrészt a nehezebben érthető részeket pedig gondos kutatással szintén meg lehet érteni. Vajon hányan tették ezt meg azok közül, akik mindenfélét fognak rá. Csak nagyon felületes tudással lehet a 'ne ölj' parancsát a zsidókra értelmezni. Pont a Biblia kb. 1600 éven át történő írása, kb. 40 ember által, akik mindenféle társadalmi rétegből valók voltak, az egyik legnagyobb bizonyíték arra, hogy nem pusztán emberi tudás van benne!

Miért is? Mert a belső összhangja mindezen jellemzők, körülmények ellenére is bámulatos. Nem véletlenül mondják, akik becsülettel kutatták, hogy egyedülálló mű.

De a kérdésre is válaszolva, azon liberálisabban gondolkodó felekezetek, melyek a 'mindegy milyen hithez tartozol, csak higgy Jézusban' szlogenjét terjesztik, a saját csapdájukba estek, mert hogy önnön létüket cáfolják ezzel! Ha annyira mindegy a felekezet, akkor ők miért vannak?

A katolikus egyház a reformáció óta járt néhányszor a kozmetikusnál, de már nagyon vastag és izléstelen rajta a sok máz! Nem mondhatjuk, hogy lényegében változott volna, de akkor mostanában miért lett Istennek olyan egyformán elfogadható minden vallásban az, aki öszintén hisz abban, amiben van?

Nem, nem Isten változott, hanem azok a szakadár egyházak, akik most ezt a szabadelvű teológiát hírdetik.

Valóban érdekes kérdés, és bizonyos szempontból jogos is.

Én onnét közelíteném meg a dolgot, hogy először is szétválasztanám az intézményes egyház fogalmát a VALÓDI egyházétól, ami ugye a Krisztusban hívők (megtértek) közössége. Ezzel arra célzok, hogy egy egyházi felekezet tagjának lenni nem egyenlő a kereszténységgel. A kereszténység alapja a megtérés, Krisztus áldozatának elfogadása az életemben, aminek mindenkori következménye, hogy el kell forduljak a korábbi életemtől, bűneimtől.

Egy megtért keresztény élő kapcsolatban áll Istennek, az ő vezetését kéri az életére. Több ember megtapasztalja ezt, akik ezért - és éppen ezért - barátságot kötnek, maguk is közösséggé válnak, hiszen osztoznak az Örömhír rájuk gyakorolt hatásán. Az evangelizáció is innét jön, hogy meg akarják (kell is) osztani örömüket másokkal.

Ezek a közösségek aztán nőni kezdenek, egyre nagyobb szükség van a szervezettségre, anyagi háttérre stb. Ez magában foglalja a tökéletlenséget, vagyis egy "tökéletes" isteni közösség "tökéletlen" földi körülmények között való boldogulását. Hozzá jön ehhez egy jó adag emberi oldal is "a lélek kész, a test erőtlen", ami ugye nemcsak a mindenki által annak vélt bűnökre, vétkekre való hajlam, hanem maga az emberi gondolkodásmód is, mint pl. az aggodalom, törvénykezés, ítélkezés, stb. Aki megmarad az intenzív Istenkapcsolatban, kritizálni fogja (kell is) azokat az elemeket, ami elviszi a közösséget egy emberi okoskodás, dogmarendszer felé, ahelyett, hogy a valódi Krisztuskövetést valósítaná meg az életükben. Egy közösség kétféleképpen reagálhat erre: vagy visszatér (megtér) - reformokat hajt végre, vagy ragaszkodik a "csinálmányaihoz", ezzel elkerülhetetlen szakadást vonva maga után. Az egyén pedig vagy ragaszkodik saját igaz Isenkapcsolatához, vagy megalkuszik és eltávolodik maga is.

A másik oldalon viszont mindenképp jelen van a felekezeteken belüli megújulás is, egy nagy egyház már nem úgy működik, mint egy kis gyülekezet, hanem maga is kis csoportokból, mozgalmakból tevődik össze. Ezért érdemes körülnézni egy egyház berkein belül, hogy milyen a napi hitélet, milyen közösségek, programok vannak, mennyire nagy a világi hívek szerepére fektetett hangsúly. Ezért mondom én azt, hogy minden egyházon belül vannak "sejtek", akik felismerik az igazságot, és megőrzik, és folyamatosan vannak szakadások is. Ezért hívom én ezeknek az igazi híveknek a közösségét egyháznak, és nem az intézményeket.

Tudom, hogy sokaknak nem fog ez tetszeni, és szándékosan nem tűzdeltem tele a mondandómat Bibliai idézetekkel, referenciákkal.

Ha valakit ez érdekel, akkor érdemes az Ószövetségben a próféták fellépését végiggondolni, az Újszövetségben pedig Pál levelei közül a Római levél első fejezetét vagy az I. Korinthus levelet olvasni. Ha már akkor kérdés volt ez, akkor mennyivel inkább egy hivatalossá tett egyház, világi hatalmakkal való kompromisszumos egyezkedései után… A Jelenések Könyve második és harmadik fejezetében a gyülekezetekről van szó, ott érdekes, hogy időnként az egész gyülekezethez szól „térj meg”, aztán kiemel néhány igaz embert. Ez nekem azt jelenti, hogy fontos, hogy az egyház is képviselje az igaz tanítást, de az egyének ítéltetnek meg, és igaz ember sosem vész el a környezete miatt (Jel 3,5). A másik érdekesség itt, hogy egyetlenegy gyülekezettel elégedett teljes mértékben, a többi ellen mindig fel tud hozni valamit.

23:33-as:

Köszönöm, mindig jó látni kivételes személyiségeket. :) Túl sok kajakból lepontozó, de értelmesen beszélni képtelen egyént láttam már itt (hívőt és nem hívőt egyaránt), ezért is írtam ki a megjegyzést a hozzászólásom végére. Mindig örvendetesek a hozzád hasonló kivételek. :)

Nos, hogy röviden válaszoljak a nekem címzett részre, nem állt szándékomban trükközni, egyszerűen csak elmondtam a véleményem. Ha ez egyben egy trükk is, akkor elnézést, ilyesmi nem állt szándékomban. A meglátásomat csak arra alapoztam, hogy a legtöbb nagy vallásnak valamilyen "nagy könyv", szentírás, stb. az alapja - holott már Buddha is megmondta, nagyon helyesen, hogy egyrészt, aki az iratokra hagyatkozik, az elfelejtheti a megvilágosodást, másrészt pedig, hogy amiből vallás lesz, annak lőttek. Sajnos azonban láthatólag a saját későbbi hívei sem tudták elkerülni ezt az utóbbi csapdát. Az előbbit még csak-csak, bár azt se mindig.

Ami a Bibliát illeti, szintén nem akarom én azt vádolni. Itt csak abból a tényből indultam ki, hogy az ellentmondásokra egy egész weboldalt építettek. Ha tudsz angolul, ajánlom figyelmedbe: [link] . Ezt pedig nagyon gondos kutatással állították össze.

"Fel kéne már ismerni végre, hogy nem azért kell jónak lenni, mert Isten/Allah/Jehova/stb."

Főbb vonalaiban mondasz igazságot...csak a kiidézett gondolatodhoz fűnék hozzá valamit.

Allah(ami Istent jelent),Isten -- ezek csak címek

Jehova -- tulajdonneve a Biblia Istenének, a teremtőnek. "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." 2 Mózes 6:3 Károli ford.

Nem igazán pontos a témáról beszélni, ha összemossuk a címeket a tulajdonnévvel.

Végül mind az Ókori Izrael nemzete, mind az első századi keresztények csoportja bemutatta, hogy jól működik az igaz imádat megszervezve, azaz egyetemesítve.

A baj az, hogy évszázadokkal később miután írásos formába lett öntve az Igaz Isten imádatára vonatkozó szervezeti elrendezés, nem tartották magukat ahhoz az emberek. Ez itt a gond valójában.

Milyen indokkal szakadtak el? Talán rájöttek a képmutatásra, vagy maguk vizsgálták meg a Bibliájukból az emberek, hogy az Egyházuk tanítása nem egyezik a Biblia tanításával.

Mindazonáltal meglett jövendölve az az időszak, amikor az emberek egyfajta szellemi éhséget fognak érezni, s mint a fizikai éhség az élelem keresésére sarkall, sarkallta őket a szellemi éhség is Isten igazságainak keresésére. Kifejezetten jellemző volt ez a 19 századra. Ámós 8:11-ben ezt olvassuk :Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után."

Nem szeretnék senkit provokálni és egyben bocs az OFF-ért, de az utolsó hozzászóláshoz hozzá tenném először, hogy a legfőbb jellemzője a héber neveknek, hogy fontos jelentést hordoznak, pl. „velünk az Úr”, „akiben az Úr örömét leli”, stb. Természetesen az Atyának van tulajdonneve, Jahve vagy Jehova, de nem a kimondott név a lényeg, hanem ennek is a jelentése. Véleményem szerint a „megismertetni a nevét” nem pusztán a név kimondását jelenti, hanem annak a jelentését (tartalmát) kell megismertetni az emberekkel. Jézus ezt tette, egyrészt amikor megmutatta, hogy milyen az Atya (cselekedetei által), másrészt, amikor elmondta, hogy mit vár tőlünk („szeressétek egymást”).

„Végül mind az Ókori Izrael nemzete, mind az első századi keresztények csoportja bemutatta, hogy jól működik az igaz imádat megszervezve, azaz egyetemesítve.” – Ehhez azt tenném hozzá, hogy ha ez így lett volna az ókori Izraelben (Palesztinában), nem lett volna szükség sem a prófétákra, sem a megváltóra… Jézus elsősorban a farizeus magatartást kritizálta, az „egyház” cselekedeteit (törvények), amiket fontosabbnak tartottak Isten valódi imádatánál.

Egy kicsit gondolkodjunk el ezen „mindnyájan vétkeztek” vagy „vak vezetők” „ti nem mentek be, de másokat sem engedtek be”.

Az első századi keresztény csoportokról meg annyi, hogy közöttük is felütötte a fejét az „emberi okoskodás”, nem egyszer hívja fel erre a figyelmet Pál a leveleiben. Olvasd el őket ebben a fényben (segédkönyv nélkül a saját gondolkodásodra támaszkodva).

Azzal egyetértek, hogy nem tartották magukat az emberek az „igaz imádathoz”, de az megint nem igaz, hogy ez a 19. században kezdett volna visszarendeződni. Ha hiszel Jehova istenben, akkor el kell hinned, hogy mindenható, és hogy nem hagyta el az övéit az évszázadok során sem. Amire célzol a 19. századra vonatkozóan, az egy amerikai mozgalom, amit nem mosnék össze az általad idézett igével – ez inkább belemagyarázás, annak alátámasztására, hogy az erre épült „vallás” az egyedüli igazság.

Szerintem ez az éhség ma legalább akkora (ha nem nagyobb), mint a 19. században volt, talán ezért is nyúlnak az emberek mindenféle valláshoz támaszért. A keresztények feladata nem egymás „fikázása” lenne, hanem, hogy „szeressék egymást”, és ezzel magukhoz vonzzák azokat az embereket, akikben megvan az éhség Isten igéjére. Ha állandóan azt látják, hogy egyik felekezet vagy új irányzat csak támadja elődjeit, Krisztus Testében sosem lesz egység, ezért nem is lesz vonzó a kívülállóknak. Ezért fordulnak könnyebben a buddhizmushoz, mint a kereszténységhez.

Az evangelizációnak az örömhír hirdetéséről kéne szólni, nem pedig félelemkeltésről, ítélkezésről és törvénykezésről.