Öntudatban itt vagy anélkül a Paradicsomban lenne jobb élni?

Az élet nagyszerű öntudatban Jézussal!

Ilyen kérdést!!!!!!

hát ha te szeretnél itt élni felőlem hajrá. én inkább kihagyom:

[link]

(nem rossz ez a kérdés.. jó ez, gondolkodó ember tette fel... a rossz az, ha nem akar valaki gondolkodni)

A paradicsomi állapot valóban egy öntudatlan boldog állapot - egységben a Teremtővel. A kísértés -hogy "olyanok lesztek, mint az Isten, jónak rossznak tudói" - ami kimozdította ebből a Teremtményt.

De ahogy megszületünk - már ebbe a kimozdított állapotba születünk - tehát így nincs már választás, hogy "lenne jobb" élni.

A választás más: Hogy lenne jobb: ha hazatalálok a Teremtőhöz, vissza a "paradicsomi" boldogsághoz, a mennyei Atyáhz, vagy a kisértőt követem (az álnok kígyót) elhiszem, hogy segítségével "isten" lehetek.

Meg hozzátenném: ha megtagadom a Teremtettséget – a hozzá visszatérést, az iránta vágyakozást – az ördögi erőket szolgálom: látszólag itt istenség leszek – 70-80 évre, úgy képzelhetem, ez itt minden az enyém, birtoklom, tudom.

De Jézus Krisztus azt tanította: „Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt.”

Ez a halál pillanatában legkésőbb be is következik.

A visszatérés a Teremtőhöz, az Atyához – a halál tudatos túlélését jelenti.

Akkor lemondva az ördög (egyébként mindig nagyon készségesen kínált) ajánlatáról:

a 70 évet az örökkévalóságba emelhetem, az életet a létért feláldozva,Krisztus követésével,

és ez a paradicsomi állapot

Ez a nagy népmesék tanítása is: a halhatatlanságra vágyó királyfi

Persze, ez nem könnyű. Ez nagyon nehéz. Leröhögni könnyű, kocsmaszinten.

az öntudatról nem lemondani kell tehát a paradicsomi boldogsághoz: azt meg kell haladni, „tovább”

József Attila:

Én túllépek e mai kocsmán,

az értelemig és tovább!

[link]

lehet választani!