Ha a kezdetekben csak növényeket ettek, akkor Kain miért foglalkozott állattenyésztéssel?

pár dolgot félrehallottál:

-Káin földművelő lett

-Ábel volt a juhok pásztora

-Juhok pásztoraként nem ír húsevésről a biblia, ezt te találtad ki - én tippelek akkor másik kettőt, ez közelebb állhat az igazsághoz: a szőrük miatt tenyészhették, vagy ruhát készítettek, mint Isten először tette a bűnbeesett emberpárnak és persze Istennek áldozásra.

Szia!

Szóval akkor világos, hogy Ábel foglalkozott az állatokkal.

A megváltás lényegét, a helyettesítés eszméjét magukban hordozó áldozatok kezdettől fogva ismertek voltak, akkor is, ha rendszerezett formában csak jóval később, Mózes korában kerültek lejegyzésre. Isten egyetlen nemzedéket sem hagyott bizonytalanságban az üdvösség útja felől! Az áldozatok bemutatásában az igaz istenhit fejeződött ki az Ószövetségben, és nyilvánvalóan már a bűneset óta érvényben volt mint isteni rendelkezés (1Móz 3,21 szerint Isten bőrruhákat készített az első emberpárnak).

Már Ádám és Éva is ismerték a megváltás ígéretét és az erre emlékeztető áldozatot (lásd. 1Móz 3,15). A Szabadítóra vonatkozó ígéretet és az áldozati rendszert áthagyományozták utódaikra, akik - az életkorokat figyelembe véve - hosszú évszázadokon keresztül első kézből ismerhették meg a teremtés, bűneset és evangélium szavait. Ádám és Éva első gyermeke, Kain, nevében is hordozta az Istenhez visszatérő ember reménységét: "Nyertem férfiat az Úrtól v. Urat." (1Móz 4,1)

Arra, hogy a később írásba foglalt rendelkezések korábban, kezdettől is hatályban voltak, más példákat is találunk a Bibliában. Az özönvíz előtt Isten úgy rendelkezett, hogy a "tisztának" mondott, áldozat és később fogyasztás céljára használható állatokból 7-7 db-ot vigyen Noé a bárkába, míg a tisztátalanokból 1-1 párt a faj fenntartása céljából. Noha csak 3Móz 11. fejezetében olvashatjuk a két csoport tételes leírását, nyilvánvaló, hogy már Noé számára is ismert kategóriák voltak. Noha szintén csak Mózes korában kerül írásba foglalásra a Tízparancsolat, de már előbb is találkozunk olyan hivatkozásokkal, hogy pl. a házasságtörést vagy a szombati nyugalom parancsának megszegését súlyos bűnnek tekintették (lásd. pl. Ábrahám és Gérár királya: 2Móz 20,2-9; Potifárné és József: 1Móz 39,9; ill. a zsidó nép a törvényadás előtt: 2Móz 16,23) stb.

Üdv. Péter