Mi az alábbi igéknek a magyarázata?

Először is szükséges megérteni , hogy miért írta ezt Ézsaiás próféta. Ezen időszakot öleli fel Ézsaiás könyve: kb. i. e. 778 – 732 után. Fontos megérteni, hogy a próféta Isten ihletése alatt, azért írta ezt a figyelmeztetést a kortársainak, mert azok eltévelyedtek az Isten által megmutatott úttól. A zsidók az Igaz Isten szolgálatát választották ,mint nemzet Istennek önátadott nép voltak. Ezeknek a szavaknak segíteniük kell Ézsaiás kortársainak felismerni helyzetük komolyságát. Isten a babiloniakat használta fel arra, hogy hajtsák végre az ítéltét, a hűtlen zsidó nemzeten,mert eltértek Isten útjairól. Bálványimádást, kizsákmányolást, spiritizmust , elnyomást és sok olyan dolgot cselekedtek, amit Isten gyűlől. A mindenható Isten ezeket a támadókat használja majd fel, hogy elhozza tüzes ítéletét minden hűtlen zsidó „test” ellen. Olyan lesz, mintha Isten (יהוה) maga harcolna a népe ellen. „Búsulása” nem fog csillapodni. Sok zsidó fog elesni, mint akit ’az Úr (יהוה) öl meg’. Ez a prófécia i. e. 607-ben teljesedik be.

Vajon (יהוה) Isten jogosan ’ítéli meg’ népét? Minden bizonnyal, hiszen a zsidók folyton a hamis imádatba (vagy a hamis vallásba) merültek.

Milyen visszataszító helyzetben van ez a nemzet, amely az egyedüli igaz Istennel áll szövetséges kapcsolatban! De gondoljunk bele: ehhez hasonló visszataszító helyzetben vannak ma a kereszténység egyházai is. Ők ugyanúgy kijelentik, hogy Istent szolgálják, és vallási vezetőik közül sokan az istenfélelem látszatát keltik. Mégis pogány tanításokkal és hagyományokkal szennyezik be magukat, ami által bizonyítják, hogy szellemi sötétségben vannak. Milyen nagy ez a sötétség! (Máté 6:23; János 3:19, 20).

Figyeljük meg egy katolikus műnek a Márk evangéliuma 9. fejezetének 48. verséhez fűzött megjegyzését: „A szóhasználat Izajástól (66,24) származik, ahol a próféta rámutat arra a két módra, ahogyan a holttestek rendszerint megsemmisültek: bomlás és égetés által . . . Az, hogy a férgek és a tűz egymás mellett szerepelnek a szövegben, megerősíti a pusztulás gondolatát . . . Mindkét pusztító erő úgy van megjelenítve, mint ami állandó (»nem alszik ki«, »nem pusztul el«): vagyis egyszerűen lehetetlen elmenekülni előlük. Ebben az ábrázolásban a kizárólagos túlélők a férgek és a tűz – nem az ember –, és mindkettő bármit megsemmisít, ami a hatalmába kerül. Ennélfogva ez a leírás nem egy örökké tartó kínzásról szól, hanem egy teljes mértékű pusztulásról, és mivel megakadályozza a feltámadást, egyenértékű a végleges halállal. [A tűz] tehát a megsemmisülés jelképe” (El evangelio de Marcos. Análisis lingüístico y comentario exegético, II. kötet).