Mit jelent a hit alatali megigazulas?

Hit általi megigazulás

David Clayton

Hit általi megigazulás

A hit egyik legelgondolkodtatóbb meghatározását a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 1. versében olvashatjuk. Pál így kezdi a hosszú fejezetet:

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid.11:1)

Nem sok ember adna ilyen meghatározást a hitre. A népszerű felfogás valahogy így hangozhat: „A hit tulajdonképpen az, amikor valamit teljes szíveddel elhiszel, még akkor is, ha nem látod.” Természetesen ez sem rossz meghatározás, Pál definíciójában azonban mégis van valami mesteri. Vajon miért kellett ilyen nyilvánvalóan megválogatnia, milyen gondolatokat és szavakat használ e meghatározáshoz? Ez a forradalmian egyedülálló megfogalmazás megérdemli, hogy alaposabban is megvizsgáljuk.

Nemrég feltettem magamnak egy kérdést, ami megértette velem, miért így fogalmazta meg Pál a hit definícióját, és mit is akart ezzel valójában mondani. Ez volt a kérdés: „Honnan tudhatom, hogy Krisztusban vagyok, és hogy elnyertem a szent lelket?” Hiszen nem jöttek kettős tüzes nyelvek, mint pünkösdkor, nem volt nyelveken szólás, nem láttunk gyógyulásokat és halottak feltámadását sem. Honnan kellene tudnom? Mi a bizonyítéka annak, hogy Krisztusban vagyok, és hogy elnyertem az Ő életét? De ez a kérdés eredetileg nem tőlem származik. Amikor arról beszéltem, mit jelent Krisztusban lenni, és hogyan lehet elnyerni a teljes megváltást Krisztusban, többen is megkérdezték: „Hol van mindezek bizonyítéka?” Szembe kellett tehát néznem a kérdéssel: mi a bizonyítékom? Tényleg, hol is van a bizonyíték?

A hit a bizonyíték

Pál szokatlan meghatározása tökéletes fércmunkának tűnik e kérdés megválaszolásához. „A hit” – mondja – „...meggyőződés [az angolban: bizonyíték]”. De mit is értsünk ezalatt, és van-e ennek egyáltalán jelentősége? Amikor bizonyítékról beszélünk, akkor felmutatható és megfogható valóságokat értünk alatta, mérhető tényeket, amelyeket ki lehet tenni a kirakatba, hogy bárki megvizsgálhassa. Ezzel éles ellentétben áll Pál kijelentése, amikor „nem látott dolgokról” beszél. A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ez ellentmondásnak tűnik. Korunk anyagközpontú világában, ahol a statisztikák, az adatok és a kézzel fogható tények a mérvadóak, Pál ködösítő kijelentését az első századi miszticizmusnak tulajdonítjuk. Azonban ez nem képletes vagy szimbolikus beszéd. Hiszen épp azt akarja mondani, hogy a lelki valóságok (így pl. az újjászületés) valódi bizonyítéka nem az, amit látunk, érzünk vagy mérhetünk. Nem olyasmi, amit mások számon kérhetnek rajtunk, vagy megvizsgálhatnak. Az igazi bizonyíték, a valóság, a meggyőződés: maga a hit.

Vajon a hit ezen meghatározásában az egyén tulajdon, személyes hitéről van szó? Választ ad-e ez a meghatározás arra a kérdésemre, amit feltettem magamnak: „Hogyan tudhatom biztosan, hogy Krisztusban vagyok?” Megválaszolja-e azt a kérdést, milyen bizonyíték után kell az embernek kutatnia, hogy meggyőződhessen arról, milyen viszonyban van Krisztussal? Én úgy hiszem, Pál meghatározása a hitről megfelel ezekre a kérdésekre. A hívőnek nincs szüksége más bizonyítékra Isten szavának teljesedését illetően, csak arra, hogy higgyen benne. Ha a világ minden bizonysága ellene szólna is, akkor sem dönthetné meg Isten szavának hitelességét. Szemeink, érzéseink mondhatnak ugyan mást, de mindezektől függetlenül Isten szava marad az igazság. Ez ad helyes képet a dolgok valódi állapotáról. Azzal, hogy hiszünk, bizonyítékunk van. A hit igazolja önmagát. Amikor valaki hisz, akkor tudja, hogy az úgy van, és nincs a világon olyan bizonyíték, ami megdöntse ezt a bizonyosságot. Így a hívő teljes szívből örvendezik abban, amit hisz, akkor is, ha a világ minden bizonysága látszólag ellene szól annak, ami számára hit által igaznak bizonyult.

I.Ján.3:9-ben ezt olvassuk:

„Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.” (I.Ján.3:9)

Mit tehet a keresztény ember, amikor ezt a verset olvassa? Mondhatja például ezt: „Mivel ez így van, ezért meg kell próbálnom nem vétkezni.” És neki is veselkedik minden erejével, hogy megpróbáljon nem vétkezni. Hisz ez az ember Isten szavában? Mert így is lehet értelmezni ezt a verset: „Ha ez így van, akkor a bűn többé már nem jelent problémát számomra.” És betelik azzal az örömmel, hogy megérti, Krisztus megszabadította őt a bűn fogságából; és ennek a szabadításnak az örömével megy tovább. A két válasz közül melyik a hit válasza? Melyik ember hitt igazán Isten szavának?

A hit a bizonyíték, és a hit igazolja önmagát. Egyedül arra van szükségem, hogy valóban higgyek Isten szavának. Ha további bizonyságokra vágyom, azzal azt fejezem ki, hogy nem is hiszek igazán, és ezért ez a legmegbízhatóbb garancia arra, hogy nem kapom meg a megígért áldást.