Van itt aki gyakorolja a belső vagy szemlélődő imát?

Az orosz Jézus imát nem ismerem, meditálni szoktam, amit belső, szemlélődő imának is leírhatnánk. Nagyon is jó eredményei vannak, ami a lélek megvilágosodását illeti. És te, kérdező?

tisztelettel,

Freya

Én Anthony De Mello Awereness cdímű könyvét, vagy a youtubon megtalálható előadássorozatát javaslom. A könyveinek többségét lefordították magyarra, talán ezt is, nem tudom, milyen címen.

Nagyon nehéz a megfoghatatlanról beszélni. Én a tudatosság elmélyítését gyakorlom, és Jézus beszédei teljesen megnyíltak a számomra. Nem egyszerűen csak az értelmem számára, absztrakt módon, hiszen úgy könnyű megérteni őket, hanem ráismerésként, belső élményként.

Egy kicsit megértettem a belső énemet, egy kicsit Jézust is. Azt, hogy mit is jelent az, hogy Isten képére lettünk formálva. A világot is másként látom. Úgy is mondhatnám: az igazság szabaddá tesz. Az illúzióidon át tudsz látni és le tudod dobni őket.

Amikor vallásos módon közelítesz Istenhez, azt hiszed, valamit még el kell érned, meg kell tenned,hozzá kell adnod a személyiségedhez, ami nincs benned. Holott pont fordítva van: le kell vetned valamit. Az illúzióidat, amik fogságban tartanak.

Persze néha visszaeső vagyok, de alapvetően megváltozott a világra való rálátásom ettől.

Örülök, hogy neked is jó tapasztalatod van a saját belső imádról. Bár a szemlélődés szerintem nem egész ez, de nagyon érdekes amit írsz.

Szia, tudatosság elmélyítésén első lépésként a hétköznapi tudatosságot értem. A misztikusok mind megegyeznek abban, hogy mi a világot nem úgy látjuk, ahogy van, hanem a saját "szemüvegünkön" keresztül. Ha valaki nekünk szimpatikus, az korántsem jelenti azt hogy az illető mindenkinek az, csupán megfelel a mi "listánknak".

Tehát az első lépés az a tudatosság felé, hogy figyelem magamat. Nem értékelem, nem naplót írok a gondolataimról és széppé hazudom ami belül van, hanem csak FIGYELEM, értékelés nélkül. (ez nagyon nehéz, az önítélet vagy az önmentegetés gyakran beindul)

Második lépésként nem csak magamat, hanem a környezetemet figyelem úgy, mint egy kívülálló. Nem értékelek, megfigyelek. Ez a gyakorlat azért fontos, mert a szentírást is úgy érdemes olvasni, hogy nem színezi el a "meggyőződésem" ami a teljes megértés ellensége.

Meggyőződésünket, hitünket a tények tükrében megvizsgálni, ez a legnehezebb dolog. De ettől lesz a hit nem vakhit, hanem igazi meggyőződés, azaz megbizonyosodás.

Következő fontos dolog igazi önmagunk megtalálása, azaz annak a tudatosítása, ki is végzi a megfigyelést. Merthogy az egót a belső énünktől el kell tudni választani ahhoz, hogy megértsük, ki is viselkedik egy adott helyzetben és ki az aki értékel.

Van még a demello féle négylépéses módszer a negatív érzések (harag, meg nem bocsátás, bűntudat, félelem stb)azonosítására és likvidálására, ez is azért fontos, mert a hit útjába állnak, és elszínezik a hitünket. Ezért van olyan sok embernek annyira naiv isten-képe, mert a gyermekként elképzelt mikulástól képtelenek elszakadni. Nyilván nem butaságból, hanem egyfajta lelki igényből. Ha az igény megszűnik, akkor végre föl is nőhetünk.

A végeredmény mindenképpen az, hogy a tökéletes szabadság szemszögéből tudsz cselekedni. És ez krisztusi életmód.

Remélem nem volt túl zavaros, amit írtam.

Tisztelettel,

FReya

Ha egy gyermek az apjától függ, az természetes. De ha egy felnőtt nem képes leválni apukáról, az baj. Isten valóban mennyei Atyánk, de néztem szerin fel kell nőni és nem azt kérdezni magunktól, mit tehet Isten értünk, hanem mit tehetünk mi Istenért.

Modok egy példát. Drága nagynéném nagyon vallásos. Ha véletlenül odaég a rántás vagy kifut a bableves, meg van győződve róla, hogy az a sátán manipulációja. Ha elutazom, Jézus vérének oltalmába ajánlja a hévet, a metrót és a távolsági buszt is.

Én nem hiszem, hogy sátán a hívők bablevesének bojkottálásával foglalkozik, és sohasem imádkozom közlekedési biztonságért, hanem átadom magam Istennek és élem az életemet. "Legyen meg a te akaratod!" Ez ez én imám már régóta. Nem kérném Istent, hogy különbséget tegyen velem, és az ÉN hévemért vagy vonatomért nem fogok imádkozni, mert akkor minden vonatért imádkozhatnék, hiszem embertársaim utaznak azon is.

Számomra az a mikulás-istenképről való leválás,amikor valaki megérti az egységet. Nincs személyes megváltás, egyház és Jézus van. Mi vagyunk, emberek testvérek a Krisztusban, együtt. Nincs én anyukám, te anyukád, hanem mi vagyunk.

FReya