Jónás könyvének kéne a cselekménye röviden. Nem nagyon értem a szöveget, ezért kérnék segítséget. Az interneten mindenfélét írnak, de igazából egyik sem jó nekem. Szóval mi is igazából Jónás könyvének a cselekmény, története röviden?

Olvasd lassabban, meg fogod érteni.

Egy mondatban: Bűnösök közt cinkos, aki néma.

Szia!

Ha van időd, akkor ajánlanék róla egy előadást: [link]

Itt beírod a keresőbe hogy: Jónás könyve, és kiad majd egy hanganyagot amit le lehet tölteni.

Szia!

II. Jeroboám (i.e. 793-753) izráeli király korában működött Jónás próféta. A Mindenható azzal a különleges megbízatással küldte az ellenséges asszír fővárosba, hogy ítéletet hirdessen, és megtérésre hívja az embereket.

Az ellenségért munkálkodni?! – Jónás a szíve mélyéből tiltakozott e terhes szolgálat ellen. Az asszírok "vérszopó városa" (Náh. 3:1) híres volt az ott lakók kegyetlenségéről és erőszakosságáról. Isten Jónást is tanítani kívánta e megbízatással. Súlyos jellemhibájából: az előítéletből fakadó elfogultságból és a mások iránti részvétlenségből akarta kigyógyítani őt.

Jónás azonban a feladat elől ellentétes irányba, a távoli Tarziszba akart menekülni.

"Az Úr pedig nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar lőn, hogy a hajó már-már töredezett" (Jón. 1:4). A hajósok igen megrémültek, és mindent elkövettek, hogy megmeneküljenek. Isteneikhez könyörögtek, de a helyzet csak rosszabbodott. Sorsot vetettek, hogy megtudják, mi miatt van rajtuk e veszedelem. És a sors Jónásra esett. Megkérdezték tőle: Ki vagy? Honnan jössz? Miért történik ez velünk? Ezt válaszolta: "Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, aki a tengert és a szárazföldet teremtette. És megfélemlének az emberek..., mert megtudták, hogy az Úr színe elől fut, mivelhogy elbeszélte nékik. Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedett. Ő pedig mondta nékik: Fogjatok meg és vessetek a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; ...mert tudom, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok” (Jón. 1:9-12).

A pogány hajósok minden tőlük telhetőt megtettek, hogy ezt elkerüljék, de a baj nőttön-nőtt. Végül "megragadták Jónást és bevetették a tengerbe, és megszűnt a tenger háborgása. Azok az emberek pedig nagy félelemmel félték az Urat, és áldozattal áldoztak az Úrnak, és fogadásokat fogadtak" (Jón. 1:15-16). A tenger elcsendesedésével a tengerészek bizonyságot nyertek, hogy Jónásé az igaz, élő Isten, a tenger és szárazföld Ura, és ezentúl tisztelték, félték Őt!

"Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a hal gyomrában három nap és három éjjel" (Jón. 2:1). A Gondviselő azonban csodálatos módon életben tartotta őt. Azt élte át, ami azokra várt, akik megtérés híján elvesznének Ninivében. Rádöbbent: ahogy a niniveieknek, úgy neki is megtérésre van szüksége! "És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének, a halnak gyomrából." "És szólt az Úr a halnak, és kivetette Jónást a szárazra" (Jón. 2:11).

Az Úr másodszor is felkérte a prófétát a szolgálatra, aki ezúttal engedelmeskedett. Üzenete nem a szerető kérlelés, hanem inkább a kemény ítélethirdetés hangján szólt: "Még negyven nap, és elpusztul Ninive!" (Jón. 3:4)

Annál meglepőbb, hogy a niniveiek megtértek! A kicsinyektől fogva a nagyokig, a szolgáktól a királyig. Megalázták magukat, böjtöt hirdettek, megbánták bűneiket, és mondták: "Ki tudja? Talán visszatér és megbékél az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! És látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról; és megbánta az Isten azt az ítéletet, amelyről mondotta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt" (Jón. 3:9-4:1).

Jónás mélységes haragot és csalódást érzett ő "igazságtevést" akart, nem pedig könyörületet. Végül némi enyhülést talált az árnyékban a tök alatt, melyet Isten neki növesztett, hogy védje őt a naptól. De amikor Isten elszárasztotta a növényt, Jónás kétségbeesett, és mérgesen panaszkodott Istennek. Isten így válaszolt: "Te szánod ezt a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem te neveltél, amely egy éjjel felnőtt, másik éjjel pedig elpusztult. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között, és barom is sok van?!" Isten Jónásnak adott válasza jelképesen értendő. Isten azt magyarázta Jónásnak, hogy a szeretet lényege "fáradni" valamiért és "nevelni" valamit, hogy szeretet és fáradozás elválaszthatatlanok.

"Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit vagy akit szeret. A szeretet cselekvő törődés annak életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk."

(Erich Froom: A szeretet művészete, részlet)

Isten irántunk tanúsított kegyelmét természetesnek vesszük, de gyakran zúgolódunk, amikor mások iránt is megnyilatkozik. Jónás esete leleplezi a saját lelkületünket is: Teremtőnkkel ellentétben, ritkán tudunk szívből örülni embertársaink megtérésének, megjobbulásának, mert nincs bennünk igazi együttérzés, igazi szeretet!

Jézus Krisztus földi szolgálata idején így intette kortársait hitetlenségük miatt: "Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására..." (Mt. 12:41)

Üdv. Péter