Mi erről a véleményetek?

Ha nem írták volna ilyen határozottan, akkor elgondolkodom rajta, de nálam az bűzlik, hogy ennyire biztosak a dolgukban.

Félre ne értsd, mindenki szeretné tudni a tutit, hogyan értelmezzük a bibliát helyesen, de nem véletlenül van kicsit homályosra írva.

Szia!

Nos én hívő ember vagyok, viszont úgy gondolom hogy ez a jóslat olyan belemagyarázás, mint a Jehova Tanúi által képviselt 1914-es jóslat...

Egyébként csak az elejét olvastam el a cikknek viszont úgy gondolom ennyiből is látszik hogy nem érdemes komolyan venni ezt a jóslatot.

Szia!

Abszolut nem értek vele egyet. A Biblia nem politikatudományi irat, hanem lelki dolgokról ír. A zsidó néptől elvétetett az Isten Országa és olyan népnek adatott, mely megtermi annak gyümölcsét. Krisztusban nincs többé zsidó vagy görög...és még lehetne sorolni...

Üdv. Péter

Péter sokadik alkalommal kiforgatja az igéket és testre szabja saját szájíz szerint.Intellektus nem pótolja az igeismeretet!!!

IZRAEL nem vettetett el:Róma levél1. és sok más igehely szól, hogy mi, a nemzetekből valók, csak beoltattunk a szelíd olajfába(IZRAELbe) ne kevélykedjenek az ágak a gyökerekkel szemben, én azt mondom.

Róma11.25-től...

25

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen.

26

És így az egész Izráel megtartatik, amint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:

27

És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.

Sziasztok!

Nos sokan vallják és várják Izráelnek mint népnek újkori megtérését, erre a szakaszra is hivatkozva. Azonban a Római levél eddig megfoigalmazott gondolatai alapján is kizárt, hogy Pál szavait úgy értelmezzük, lesz egy kor, amikor minden izraelita elfogadja Krisztust.

Az "egész Izráel" kifejezést ugyanis nem alkalmazhatjuk a testi Izráelre, a következõ okokból:

1. Az "és így", azaz "ilyen módon" az "egész Izráel megtartatik" megfogalmazás összekapcsolja ezt a kijelentést az elõzõ mondatban szereplõ "pogányok teljessége" kifejezéssel. Az "egész Izráelt" a valóban hívõ, megtért zsidók és pogányok együtt alkotják (Lásd. Gal 6,15–16).

2. Amennyiben nemcsak a megtért zsidók alkotnák az

"egész Izráelt" (egy részét), hanem minden zsidó származású ember, akkor a "pogányok teljessége" kifejezés jelentését is szó szerint kellene értelmezni, tehát "minden pogány származású ember". Ez esetben viszont annál a gondolatnál tartanánk, hogy mindenki üdvözül, és senki nem kárhozik el. Ez pedig nyilvánvalóan ellentétes a Biblia tanításával. A pogányok teljessége kifejezés értelme: az összes pogány, aki megtérésre

vezethetõ.

3. Továbbá miért beszélne Pál az elõzõekben oly sokat arról, hogy nem a "testnek fiai" Izráel fiai, hanem csak a hitbõl valók, hogyha végül mégis lehetne üdvözülni pusztán származás alapján, megtérés és hit nélkül? Miért emelte fel szavát korábban a megalapozatlan elbizakodottság ellen?

4. A Pál apostol által idézett ószövetségi próféciából is láthatjuk, hogy az ígéret a megtérõknek szól: "És eljön Sionnak a megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr." (Ésa 59:20)

Az apostol azért küzd, hogy a hívõk azonosuljanak Isten

lelkületével – aki mindent az üdvösség szolgálatába állított – és a velük ellenségesen viselkedõk iránt irgalmasságot és mentõ szeretetet gyakoroljanak. Isten arra vágyik, hogy könyörülhessen a bûnösön. Amikor fedd, a megmentés szándékával szembesít a bûnökkel, hogy megbocsáthassa és eltörölhesse azokat. Gondviselésének minden lépését ez a szándék vezérli.

Üdv. Péter

Kissé elsiettétek :D

Péter és társai-legyetek szívesek pár percet szánni és elolvasni ezt.

A modern Izrael létrejötte és Jeruzsálem 1967-es felszabadítása óta a kereszténységen belül egyre többen szakadnak el a tradicionális helyettesítési teológiától - amely Izraelnek az Isten üdvtervéből való végleges kizárását s az egyházzal való helyettesítését vallja és térnek vissza az Újszövetség eredeti felfogásához,

amely nem csupán a kegyelem alapján álló kiválasztás szerinti üdvözülés lehetőségét biztosítja egyéni szinten a zsidó emberek számára, hanem hisz Izrael nemzetként való újjászületésében, megigazulásában és romolhatatlan, örök életében is.

Az evangéliumokban Izraelt a fügefa is jelképezi, ezért is vonatkoztatták előszeretettel a Jézus által megátkozott, majd kiszáradt fügefát hagyományosan a zsidóság üdvtörténeti szerepből való kitaszítottságára. A Názáreti azonban mint próféta arról is beszél, hogy ez a kiszáradt fügefa a világkorszak végén megelevenedik, sőt a sarjadása lesz az ő visszajövetelének, a megváltás beteljesedésének egyik meghatározó eszkatológiai előjele: „A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt." (Máté evangéliuma 24:32-33)

Bibliát Isten Igéjeként elfogadó keresztények számára Izrael pusztán létezésével is Jézus Krisztus közeli visszajövetelét hirdeti, hiszen a Krisztus születése után 70-től egészen 1948-ig tartó korszakban a fügefa ki volt száradva, most pedig „az ága már zsendül, és levelet hajt".

Pál apostolt joggal tartják a nemzetek apostolának, de soha nem volt számára közömbös kérdés Izrael üdvössége:

Izrael üdvösségével a Rómaiakhoz írt levelében foglalkozik, melyet Titus inváziója, a Templom pusztulása előtt írt. Vallomása szerint élete legnagyobb fájdalmát, szomorúságát Izraelnek mint nemzetnek az elvetése okozta: „...nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint..." (Rómaiakhoz írt levél 9:2-3) Az apostol tehát tisztában volt azzal, hogy Izrael mint nemzet a Krisztus feltámadása utáni korszakban nem kap szerepet a kinyilatkoztatás történetében, mert Isten ismét szétszórja őket az impérium által a nemzetek közé, hosszú ideig földjüktől távol fognak élni, nem lesz Templomuk, engesztelő áldozatuk, s ennek következtében el lesznek választva Isten javaitól, áldásaitól; annak ellenére, hogy - mint Pál megállapítja - övék „a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek; akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen." (Rómaiakhoz írt levél 9:4-5)

Az apostol számára a fontos kérdések ezzel kapcsolatban a következők voltak: Miért vetette el Isten Izraelt mint nemzetet az üdvtörténetből? Izrael elvettetése végleges vagy átmeneti? Minden zsidót kizárt Isten az üdvözülés lehetőségéből? Mit jelent a nemzetek számára Izrael elvetése? Miben részesül a világ, amikor Isten Izraelt üdvözíti, megváltja?

Pál válaszait e kérdésekre röviden így foglalhatjuk össze:

1.Izrael elvettetése lehetővé teszi a nemzetek számára, hogy megbéküljenek Istennel Jézus Krisztus által. A nemzetek evangelizálásának korszakában Izrael mint nemzet a bűn uralma alatt marad, hogy megértse, hogy az embert Isten kegyelme teszi igazzá Isten előtt hit által, nem pedig a Törvény cselekedetei.

2.Nem vetette el Isten az ő népét." Az Új Szövetség, más néven a népek ideje alatt sem, állítja Pál apostol (Rómaiakhoz írt levél 11:2), sőt „most is van maradék a kegyelemből való választás szerint" (5. vers)

A Róma-levélben a szerző azt is hangsúlyozza, hogy „a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, ameddig a pogányok teljessége bemegyen. És így az egész Izráel megtartatik" (Rómaiakhoz írt levél 11:25-26), vagyis Pál szerint a kegyelem korszakában Isten kiválasztása alapján egyénileg üdvözülhetnek a zsidók, de a korszak végén Izrael mint nemzet fogja Isten kegyelmét megkapni a Megváltótól, s így az egész nép újjászületik, megigazul, és örök szövetség népeként szolgálja az Urat.

3.Pál felhívja a keresztények figyelmét arra is, hogy Izraelnek mint nemzetnek átmeneti elvettetése áldás forrása a nemzetek számára (Rómaiakhoz írt levél 11:11).

Az egyháztörténelem egyik legnagyobb botránya pontosan abból fakad, hogy a „létező kereszténység" több mint másfél évezredig teljesen figyelmen kívül hagyta Pál apostolnak a zsidósághoz való helyes viszonyulással kapcsolatos intelmeit, s morálisan, spirituálisan és etnikailag is degenerált, destruktív népként kezelte azt. Feltételezhetően nem véletlenül éppen a rómaiaknak írta Pál ezt: „Ne kevélykedjél az ágak ellenében; ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. (...) Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem ked­vez." (Rómaiakhoz írt levél 11:18,21).

A keresztényeknek is vissza kell térniük az apostolok látomásaihoz, akik tudták, hogy Isten országa ott fog dicsőségben belépni a fizikai világba, ahonnét az evangélium elindult történelmi, világ körüli útjára: Jeruzsálemben. A jóm kippúr beteljesedése Izrael nemzetének, de az egész világnak is az élet halál feletti győzelmét hozza el: „S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket; elveszi a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott." (Ézsaiás 25:7-8) Az Úr dicsőségétől lesz Jeruzsálem új, „dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében". (Ézsaiás 62:3)