Feltámadáskor fizikai vagy szellemi teste lesz az embernek?

Jézus azt mondja, hogy nincs házasság, feltámadáskor olyanok lesznek mint az angyalok, Pál meg szellemi testről szól, Krisztushoz hasonlóan, mint az ő a feltámadásakor.

De az ellentéte nem a "fizikai", hanem a hústest (görögül sarx) amiben most vagyunk. A szellemi lét is fizikai valóság, csak nem a hétköznapi fizika. :-)

Előzőnek.

Feltámadás, amikor a romlandó test, ami a földbe temettek, azt Isten feltámasztja, életre kelti. Tehát aki meghalt újra él, feltámad. Köze nincs a reinkarnáció tanához, ami az ember esetében a születéskor állítja, hogy egy korábban meghalt lelke költözik bele. (ráadásul nem Isten hatalmával, hanem a karmával köti össze) A kettő teljesen más tanítás, más hit.

Előzőnek. Nem hiszem, hogy ki kellene oktatnod, egy félmondat után.

Ez már régóta beszédtéma itt, csak már unom, hogy Pál apostol leveleiből és egyéb helyekről idézzek a Bibliából.

Ugyan azok a beszélgetések szoktak lezajlani adventista és Jehova barátainkkal.

Szia!

Akiknek a feltámadásáról olvashatunk a Bibliában azoknak szellemi, vagy fizikai teste volt?

Sok ember lehetetlenségnek tartja a feltámadást. Ezen a ponton megakadnak, mert ezt az ígéretet hihetetlen mesének tartják. A Biblia is idézi a feltámadásra vonatkozó jellegzetes emberi kérdést, és választ is ad rá:

"De mondhatná valaki: Mimódon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki? Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad. És abban, amit elvetsz, nem ezt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarta, éspedig mindenféle magnak az ő saját testét" (I. Korinthus 15:35–38). Ha a természetben mindenütt ott látjuk azt a csodát, hogy egy parányi mag őrzi egy növény teljes növekedési, virágzási és termő "programját", akkor miért is tartjuk azt olyan hihetetlennek, hogy Isten meg tudja őrizni egy ember személyiségének a jellemzőit is a maga "technikájával", és ezáltal újra tudja teremteni?! Bizonyára igaza van Blaise Pascalnak az alábbi megállapításával:

"Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, az legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk." (Gondolatok, 222. sz. töredék)

Az ember úgy éli át a halál és a feltámadás közötti állapotot és időt, mint egy alvást. Mind az Ó-, mind az Újszövetség egyaránt ezt a hasonlatot alkalmazza:

"(A halottak) az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek fel az ő álmukból" (Jób 14:12).

Pál apostol írja: "Nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hisszük, hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak" (I. Thesszalonika 4:13–14).

Milyen megnyugtató és bátorító ez a hasonlat! Az alvás nem kellemetlen dolog. És azon sem kell aggódni, hogy vajon mit álmodunk:

"Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt (János 11. fejezetében)… Én azonban egyedül az Íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Úgy vélem, hogy az aluvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak." (Luther Márton: Jónás könyvéhez írt magyarázatok, 1526. Összes művek, Erl. kiadás, 41. és 373. l.)

Nincs külön fizikai és szellemi test. A Biblia szerint nincs a testtől különválasztható és a halál után tovább élő, halhatatlan lélek. Sokan fő keresztény hittételnek tekintik a lélek halhatatlanságát, vagyis a lélek azonnali továbbélését, illetve túlvilági életét a halál után. A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának a gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

Üdv. Péter

Szia!

A kérdés jogos, mert a temetők fölé is azt írják, hogy "feltámadunk"!

Ez egyértelműen nem a léleknek szól/ János 5:28,29/.

A hiszekegyben / katolikus / tudtommal benne van, hogy hiszek a test feltámadásában - bár ezt már hallottam nagyon kiforgatva megmagyarázni.

De ha feltételezem, hogy a lelkem a mennyországban van akkor a feltámadott testemmel mi lesz?

Én személy szerint a cselekedetek 24:15-ben hiszek.

"

A középkori keresztény egyházban lett uralkodóvá ez a nézet, és a XVI. századi reformáció nyomán született protestáns egyházakban is nagyrészt megmaradt ez a felfogás, főleg az egyháztagok tömegei szintjén. Teológiai szinten azonban mind a katolikus, mind a protestáns egyházakban egyértelmű a megállapítás, hogy a lélek halhatatlanságának a gondolata idegen, pogány forrásból jött be a kereszténységbe, főként egy ókori filozófiai irányzat, az ún. újplatonizmus közvetítésével.

"

Ez jól hangzik csak nem igaz. A pogányozás elég szubjektív dolog, erre inkább nem reagálok.

Pont ellenkezőleg, a középkori kereszténységben volt szokás, hogy a halottakat nem égették el, abból a megfontolásból, hogy feltámadhatnak. A kereszténység történetét, hullámgörbével kellene ábrázolni, ez volt a mély pont. Az őskeresztények gondolkodása elég fejlett volt lelkiség kérdésében. A mélypont azért következett be, mert a középkori egyházra rátelepedett a világi hatalom, ami a eltorzította a tanításokat. A kapzsi hataloméhes, uralkodók kényük-kedvükre változtatták a vallást. Érdemes megnézni a régi zsinatokról készült feljegyzéseket, hogy milyen alacsony volt a színvonal.

A lelkiség kérdése fontos alaptétel, de nevetséges, hogy vita tárgyát képezi. Egyenlőre a mindennapi életben kevésbé nincs jelentősége, de spirituális fejlődésnél elengedhetetlen.

(Jelenések 21:4) És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”

Ezek nyilván földi légkörre utalnak, ami csakis fizikai testben valósulhat meg.