A kispapok (akik papnak tanulnak) miért csak titokban tartanak barátnőt?

Én ugyan nem vagyok kispap, és ráadásul a cölibátust ellenzem, a bújkálásért (legyen szó bármiről) sem vagyok oda, na mindegy... megpróbálok belegondolni.

Szerintem azért, mert... máskülönben komolytalannak nézi őket a környezetük, a már felszentelt papok, meg úgy egyáltalán, bárki. Mondván, ha már előtte nem tudnak önmegtartóztató életet élni, akkor biztos utána sem. Azért egy párkapcsolatból kiugrani, aztán onnantól élethosszig egyedül maradni... van egy sejtésem, hogy szöget üt az emberek fejébe.

Aki komolyan pap akar lenni, az nem tart barátnőt!

Akkor sem, ha a cölibátus csak a felszentelés után kötelező.

Akinek van barátnője, annak az elhatározása nem komoly.

Mikor tanulják már meg az emberek, hogy a teológia egy ál tan. A Biblia pedig egy teljesen szertelenül megszerkesztett könyv, mely miatt egy csomó bamba ember a hétköznapok folyamán is azt az unalmas ganét olvassa. Most írtam épp egy írást, melyben a Bibliában található ellentmondásokat hozom fel. A papok amúgy is nősülhetnének, de a Vatikán védi a kis minibirodalmát. Ha a hívők komolyabban is értelmeznék amit olvasnak, akkor rájönnének, hogy miket is ír le.

És meghal Égyiptom földén minden elsőszülött, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az õ királyi székében ül, a szolgálónak első szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden első fajzása.

És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.” a 2 Móz. 12,31-ből.

Megölte Egyiptomban az összes elsőszülöttet? Akkor hol az a mérhetetlen jóság, amiről a Biblia szól? Elvégre mit ártott az a pár szolgáló, hogy a fiaik és lányaik fizessenek meg érte? Ez az elvetemült gyerekgyilkossági rész, azért elég paradoxon helyzet.

A papság nem más, mint a nép által ingyen ellátott felekezet.

A pápa nem beszélt még semmiféle istennel se.

Ez egy hatalmas humbug, melynek egy csomó ember bedől. Nem több, mint önámítás.

Amúgy meg a kérdésre válaszolva én is láttam már csajozó kispapot, szóval, hogy egy szólással zárjam:

Bort iszik, vizet prédikál.

"Elvégre mit ártott az a pár szolgáló, hogy a fiaik és lányaik fizessenek meg érte?"

Nem ők fizettek meg.

"Amúgy meg miért ne lehetne jó pap, aki nem tartja magát a cölibátushoz? Az eleve nem etikai okokból lett kitalálva, hanem az egyházi vagyon érdekében (ne öröklődjön ki)."

A jó papnak lenni azt is jelenti, hogy mindenben engedelmeskedjen az Egyháznak.

A mai napig fontos, hogy az egyházi vagyon ne öröklődjön, de a cölibátusnak nem csak ilyen anyagi okai vannak. Egy család, feleség és gyerekek mellett nem tudja az ember 100%-osan betölteni ezt a hivatást. A pap feladata nem csak abból áll, hogy vasárnaponként mond egy misét, néha temet és esket, hanem ennél jóval több. Az az atya, akit én ismerek, merem állítani, hogy többet dolgozik, mint sok ember. És szerintem ezzel a többség így van.

A görög katolikusok és a görögkeletiek például össze tudják egyeztetni a családot és a papi hivatást, de a püspökök ott is nőtlenek.

Római katolikusoknál meg válassza az ezt a pályát, aki úgy érzi, hogy le tud mondani a családról. Nem kötelező papnak menni, ugyanolyan szép hivatás a családot választani, de a mi felfogásunk szerint jobb, ha a kettő nincs együtt.

A keresztényég egy fekély. Ajánlom minden vakbuzgónak, hogy olvassák el ezt az oldalt, mert nagyon tanulságos. Bibliai idézetek vannak belőle kiszedve, mely teljesen ellentétes azzal, amit máshol ír le ám szintén a Könyvek könyve:

[link]