Mikor kezdődött Sedékiás uralma?

i.e. 598—587

A világ királyai és királynői ill. a Ki mikor uralkodott, kormányzott? c. könyvek

De milyen érvekre gondolsz? Ez kronológia, nem érvelés kérdése. És hogy jönnek ide a tanúk?

Sedékiás (Cidkijá) uralkodása (i.e.597-586)

Forrás, pl: [link]

Az ékírásos táblák olyan egyértelműen adják meg Nabukodonozor uralkodásának éveit, hogy felhasználva a Biblia időrendi hivatkozásait, Dániel fogságának kezdetét (Dán. 1:1) teljes bizonyossággal jelölhetjük meg az i.e. 605-ös évben. Ugyanezen az alapon Jojákim fogságba vitelének időpontja i.e. 597-re, Jeruzsálem eleste pedig i.e. 586 júliusára tehető. Mivel ezek az időpontok csillagászati jelenségekhez köthetők, pontosságuk a legkevésbé sem vonható kétségbe.

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]

újabb kronológiákban 596-586

586 a babiloni hódítás

Az általam az 1. válaszban hivatkozott A világ királyai és királynői c. kvben ez a dátum szerepel, szakirodalmakkal alátámasztva.

Kicsit hosszabb az érvelés, de ezt nem lehet rövidebben, hiszen könyveket is írtak a témáról.

Ha Isten Szavát hívjuk segítségül, akkor megtudjuk, hogy melyik évben kezdődött el a pogányok ideje. Miként már említettük, Jehova megengedte, hogy a babiloniak legyőzzék népét és elpusztítsák Jeruzsálemet és annak templomát, Szedékiást pedig eltávolítsák „Jehova királyságának trónjáról” és a zsidókat babiloni száműzetésbe vigyék (1Krónika 28:5). Az események alapján, amelyek a ’hetedik hónapban’ történtek, az a kevés zsidó, aki az országban maradt, elmenekült Egyiptomba, ezért Júda teljesen pusztasággá vált (2Királyok 25:1–26; Jeremiás 39:1–10; 41:1–43:7). Jehova prófétája, Jeremiás előre megmondta, hogy a pusztaság 70 évig fog tartani (Jeremiás 25:8–11). Ekkor fogja Jehova ’számadásra vonni Babilon királyát bűnéért’ és népét visszahozni erre a helyre [szülőföldjére] (Jeremiás 25:12; 29:10).

Dániel maga is hosszú éveken át élt babiloni fogságban. Azon az éjszakán, amikor Babilon elesett a médó-perzsák által, szemtanúja volt annak, hogyan teljesedtek be a városon saját próféciái és más próféciák (Dániel 5:17, 25–30; Ésaiás 45:1, 2). A történészek kiszámították, hogy Babilon az i. sz. 539. év október elején esett el. Röviddel ezután Dániel felismerte Jeremiás próféciája alapján, hogy a fogságnak és Jeruzsálem pusztaságának 70 éve csaknem lejárt (Dániel 9:2). És igaza volt! A perzsa Cyrus első évében, aki a legtöbb történész nézete szerint i. e. 538. tavaszán kezdett uralkodni, rendeletet bocsátott ki, amely lehetővé tette a zsidók számára, hogy visszatérjenek szülőföldjükre, azt ismét benépesítsék és Jehova templomát ott ismét felépítsék (2Krónika 36:20–23; Ezsdrás 1:1–5). Az ihletett bibliai beszámolóból megtudjuk, hogy a zsidók gyorsan eleget tettek Cyrus rendeletének, ezért „amikor eljött a hetedik hónap, Izrael fiai városaikban voltak” (Ezsdrás 3:1). A mi naptárunk szerint ez i. e. 537 októberében történt. Ekkor fejeződött be az előre bejelentett 70 éves pusztaság.

Ez a történelmi tájékoztatás segítségünkre van a ’nemzetek meghatározott idejének’ kiszámításában. Mivel Júda és Jeruzsálem hetvenéves pusztasága i. e. 537-ben ért véget, tehát i. e. 607-ben kezdődött el. Ez volt az az esztendő, amikor Szedékiást Jeruzsálemben eltávolították ’Jehova királyságának trónjáról’. Így ebben az évben kezdődött el a pogányok ideje is. Az i. e. 607 októberétől számított hét idő (2520 év) 1914 októberéhez vezet bennünket. Ebben az évben kezdődött el, amint arról már szóltunk, Jézus nagy próféciájának a beteljesedése, amelyet a ’dolgok rendszere befejezéséről’ mondott. Isten Szavának megbízható adatai adnak alapot ehhez a következtetéshez, amelyet Az Őrtorony folyóirat már több mint 100 éve képvisel.

Kedves Kérdésfelvető!

A fent leírtakat kiegészíteném még pontosabb adatokkal:

[link]

Nabupolasszár halála és Nabukodonozor megkoronázása csillagászatilag napra pontosan tudható!

Ebből pedig a Biblia alapján könnyen kiszámítható Sedékiás uralkodása, amit magad is megtehetsz:

2Kir 25,8 "És az ötödik hónap hetedik napján - ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának tizenkilenczedik esztendeje - feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia királyának szolgája Jeruzsálembe;"

i.e. 605 - 19 = ie. 586

2Kir 25,2 "És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig"

i.e. 586 + 11 = ie. 597

A tanúk a számításaikat még a XIX. században végezték, amikor nem voltak ismertek ezek a kőtáblák. A régi kronológia csak a Bibliára támaszkodott és leegyszerűsítve így számoltak:

Babilon elesete: ie. 539 (ezt nagyon sok forrásból tudjuk régóta). Ehhez hozzájött Cirusz rendelete ie. 537. innen számolták a 70 évet vissza (fogság), az 607 a fogság kezdete, amit Jeruzsálem elestével azonosítanak, így Nabukodonozor trónralépését 626-ra teszik.

Ez arra a tévedésre épül, hogy a 3. ostromtól számolják a 70 évet, noha az már az első ostromtól számolható!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]

Ha megengeditek, akkor leírnám a kritikát is a Bibliai kronológia ellen, melyet a Tanúk képviselnek.

Elnézést, de ez sem annyira rövid, de akit érdekel (gondolom a kérdezőt mindenképpen), nem fog átugrani rajta. Ezt a kritikai összefoglalást is a Tanúk adták ki.

Tehát miért mondják Jehova Tanúi, hogy 1914-ben született meg Isten Királysága (és nem 1916-ban, ha i.e. 605-tel számolunk)?

Két bizonyítéksor is erre az évre utal: 1. a bibliai kronológia; 2. a próféciákat beteljesítő, 1914 óta bekövetkező események. De mik a kritikák?

A történészeknek az a véleménye, hogy Babilon az i. e. 539 októberében esett el Cyrus seregei által. Akkor Nabonidus volt a király, fia, Belsazár viszont társuralkodó volt Babilonban. Néhány kutató összeállította az újbabiloni királyok listáját, valamint uralkodási idejüket, mégpedig Nabonidusz uralkodásának utolsó esztendejétől visszamenőleg Nebukadnezár apjáig, Nabopolasszárig.

Ezen újbabiloni kronológia szerint a trónörökös fejedelem Nebukadnezár i. e. 605-ben verte le az egyiptomiakat a karkemiszi csatában (Jeremiás 46:1, 2). Miután Nabopolasszár meghalt, Nebukadnezár visszatért Babilonba, hogy elfoglalja a trónt. Uralkodásának első esztendeje a következő tavasszal kezdődött (i. e. 604).

A Biblia beszámol arról, hogy a babiloniak Nebukadnezár uralkodásának 18. esztendejében (ha a trónralépés évét is hozzászámítjuk, a 19. esztendőben) pusztították el Jeruzsálemet (Jeremiás 52:5, 12, 13, 29). A fent említett újbabiloni kronológia szerint Jeruzsálem i. e. 587/86-ban pusztult volna el. De mire támaszkodik ez a világi kronológia, és miért különbözik a bibliai kronológiától?

A továbbiakban felsoroljuk a világi kronológia néhány legfontosabb bizonyító eljárását:

Ptolemaiosz kánonja. Claudius Ptolemaiosz görög asztronómus volt, aki az i. sz. 2. évszázadban élt. Kánonja, azaz királylistája az asztronómiával állt kapcsolatban, amivel foglalkozott. A legtöbb jelenkori történész elfogadja Ptolemaiosz adatait az újbabiloni királyokkal és uralkodási idejükkel kapcsolatban (bár Ptolemaiosz kihagyja Labaszi-Márduk uralkodását). Ptolemaiosz történelmi adatai nyilván olyan forrásokból származnak, amelyek a szeleukidák idejéig nyúlnak vissza, amely időszak 250 évvel azután kezdődött, hogy Cyrus meghódította Babilont. Ezért nem meglepő, hogy Ptolemaiosz adatai egybevágnak Berosszusz, egy szeleukidák idejében élt babiloni pap adataival.

Nabonidusz oszlop Háránból (NABON H 1, B): Ezt a kortársfeliratos oszlopot 1956-ban fedezték fel. Említést tesz az újbabiloni királyok, Nebukadnezár, Evil-Merodak és Neriglisszár uralkodásáról. A három király időadatai megegyeznek Ptolemaiosz kánonjával.

VAT 4956: Ékírásos tábla asztronómiai adatokkal, amelyet i. e. 586-ra dátumozhatunk. Ezen a táblán az áll, hogy a megfigyelések Nebukadnezár 37. esztendejéből származnak. Ez megegyezne azzal a kronológiával, amely uralkodásának 18. esztendejét i. e. 587−86-ra teszi. Azt azonban elismerik, hogy a tábla másolat, amelyet i. e. III. században készítettek. Ezért lehetséges, hogy történelmi adatai csupán visszatükrözik a szeleukida időkben képviselt nézetet.

Üzleti táblák: Ezerszámra találtak újbabiloni ékírásos táblákat, amelyeken egyszerű üzletkötések voltak feljegyezve, és mindegyiken a babiloni királyok uralkodásának azt az évét tüntették fel, amelyikben az üzletet megkötötték. Ilyen táblákat az elismert kronológiában szereplő ismert újbabiloni királyok minden uralkodási évéből találtak.

Világi nézőpontból tekintve a bizonyító anyag látszólag egyértelműen arra utal, hogy az újbabiloni kronológia helyes, és Nebukadnezár uralkodásának 18. esztendeje (és Jeruzsálem pusztulása) i. e. 587/86-os évre esik. De egyetlen történész sem tagadhatja, hogy az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk, megtévesztő vagy hamis is lehet. Ismert például, hogy az ókorban királyok és papok sok esetben meghatározott céllal megváltoztattak okiratokat. Még ha feltételeznék is a felfedezett bizonyító anyag korrektségét, lehetséges, hogy azt a mai kutatók helytelenül értelmezik, vagy annyira hiányosak, hogy egy eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni.

Nyilvánvalóan ennek tudatában vezette be az ifj. Prof. Edward F. Campbell az egyik újbabiloni kronológiát tartalmazó táblázatot a következő figyelmeztetéssel: „Magától értetődik, hogy a felsorolások csak provizórikusak. Mennél alaposabban tanulmányozza valaki az ókori Közel-Kelet kronológiai problémáinak komplikált részleteit, annál kevésbé tart bármiféle elképzelést végérvényesnek. Emiatt a körülbelül kifejezést sokkal többször lehetett volna használni, mint ahogy ez megtörtént’ („The Bible and the Ancient Near East”, 1965. 281. oldal).

A keresztények, akik hisznek a Bibliában, újra meg újra megállapíthatták, hogy a Biblia kijelentései kiállták a kritikát és pontosnak, megbízhatónak bizonyultak. Elismerik, hogy a Bibliát, Isten ihletett Szavát mértékadóként felhasználhatják, és ehhez viszonyíthatják a világi történelmi beszámolókat és nézeteket (2Timótheus 3:16, 17). Például, jóllehet a Biblia Babilon királyaként említette meg Belsazárt, a tudósok évszázadokon át kételkedtek benne, mivel nem állt rendelkezésre erre vonatkozó világi dokumentum, amely létezéséről, személyéről vagy állásáról említést tett volna. Végül azonban az archeológusok felfedeztek olyan világi dokumentumokat, amelyek megerősítették a Biblia állítását. Igen, a Biblia belső összhangja, és íróinak gondossága az időadatokra vonatkozóan is egyértelműen emellett szól, hogy a keresztény inkább a Biblia tekintélyét ismerje el, semmint a világi történészek egyre változó véleményeit.

De milyen segítséget nyújt a Biblia annak megállapításához, hogy mikor pusztult el Jeruzsálem, és mennyiben különböznek a Biblia adatai a világi kronológiától?

Jeremiás próféta előre közölte, hogy a babiloniak lerombolják Jeruzsálemet, a várost és a földet elpusztítják (Jeremiás 25:8, 9). Hozzátette: „És az egész föld pusztaság lesz, megdöbbenés tárgya, és e nemzetek szolgálni fogják Babilon királyát hetven esztendeig” (Jeremiás 25:11). A hetven év akkor telt le, amikor Nagy Cyrus uralkodásának első esztendejében a zsidókat szabadon engedte és azok visszatértek szülőföldjükre (2Krónika 36:17–23). Hisszük, hogy a Jeremiás 25:11 egyértelmű utalása és más írásszövegek alapján a 70 év akkor kezdődött el, amikor a babiloniak Jeruzsálemet elpusztították és Júda földjét pusztaságként hagyták hátra (Jeremiás 52:12–15, 24–27; 36:29–31).

Azok a személyek, akik ez időtartamra vonatkozóan elsősorban világi időadatokra támaszkodnak, elismerik, hogy ha Jeruzsálem i. e. 587/86-ban pusztult volna el, akkor biztosan nem telhetett el 70 esztendő, amíg Babilont Cyrus meghódította és a zsidókat hazatérni engedte szülőföldjükre. Azzal az állítással próbálják az adatokat összhangba hozni egymással, hogy Jeremiás jövendölése i. e. 605-ben kezdett beteljesedni. A későbbi írók hivatkoznak Berosszuszra, aki azt állította, hogy Nebukadnezár Babilon befolyását a karkemiszi csata után egész Szíriára és Palesztinára kiterjesztette, és Babilonba történő visszatérése alkalmával (uralkodásának kezdeti évében, i. e. 605-ben) zsidó foglyokat hurcolt száműzetésbe. E vélemény szerint a 70 esztendő és ezzel egyidejűleg a babiloni fogság ideje i. e. 605-ben kezdődött volna el, és i. e. 535-ben telt volna le.

Ez az okfejtés azonban egy sor nehézséget von maga után:

Bár Berosszusz azt állítja, hogy Nebukadnezár trónra lépésének idején hozott magával zsidó foglyokat, nincs ékírásos dokumentum, ami ezt megerősítené. Még jelentősebb tény az, hogy a Jeremiás 52:28–30 lelkiismeretesen beszámol arról, hogy Nebukadnezár uralkodásának 7., 18., és 23. évében foglyokat ejtett, de ilyen eseményről nem tesz említést trónra lépésének évéből. A zsidó történész, Josephus is azt írja, hogy Nebukadnezár abban az évben meghódította a karkemiszi csatában egész Szíriát és Palesztinát, de „Júda kivételével”. Tehát ellentmond Berosszusznak, és annak az állításnak, hogy a zsidók 70 éves szolgasága Nebukadnezár trónra lépésének esztendejétől kezdődött (Zsidó ókor, X, VI, 1) Továbbá Josephus más helyen is leírja, hogyan rombolták le a babiloniak Jeruzsálemet, hogy „egész Júda, Jeruzsálemmel és templomával együtt hetven évig pusztán maradt” (Zsidó ókor, X. IX. 7). Nyomatékosan kijelenti: „Fővárosunk 70 évig, egészen Cyrus perzsa király idejéig puszta maradt” („Against Apion”, I. 19). Ez összhangban van a 2Krónika 36:21 és Dániel 9:2. verseivel, hogy a megjövendölt 70 éves időszak alatt az ország 70 évig teljesen pusztaság maradt. Antióchiai Theophilus az i. sz. 2. század egyik írója szintén rámutat arra, hogy a 70 év a templom elpusztításával kezdődött el Szedékiás 11 évi uralkodása után. (Lásd még: 2Királyok 24:18–25:21.)

De maga a Biblia még szilárdabb bizonyítékokat tartalmaz az állítás ellen, hogy a 70 év i. e. 605-ben kezdődött, és Jeruzsálem i. e. 587−86-ban pusztult volna el. Mint már említettük, ha a számítást i. e. 605-től kezdjük, a 70 esztendő i. e. 535-ben telt volna le. De az ihletett bibliaíró, Ezsdrás beszámol arról, hogy a 70 év a ’perzsa király, Cyrus első esztendejében’ telt le, amikor kiadta a parancsot, hogy a zsidók térjenek vissza hazájukba (Ezsdrás 1:1–4; 2Krónika 36:21–23). A történészek elismerik, hogy Cyrus Babilont i. e. 539 októberében hódította meg, és hogy első uralkodási esztendeje i. e. 538 tavaszán kezdődött el. Ha Cyrus parancsát az első uralkodási esztendő vége felé adta ki, a zsidók könnyen lejuthattak a hetedik (Tisri) hónapban szülőföldjükre, amint arról az Ezsdrás 3:1 beszámol; ez i. e. 537 októbere lehetett.

Annak azonban semmiféle ésszerű lehetősége nincs, hogy Cyrus első esztendejét i. e. 538-tól 535-ig kitoljuk. Egyesek azért, hogy a problémát elsimítsák, erővel azt állítják, hogy Ezsdrás és Dániel különleges zsidó szempont alapján beszéltek „Cyrus első esztendejéről”, amely szempont eltér Cyrus uralkodási esztendejének hivatalos kiszámításától. Erre azonban semmiféle támpont nincs, mivel mind egy nem zsidó helytartó, mind egy perzsa archívumból származó dokumentum megegyezik azzal, hogy a parancsot Cyrus uralkodásának első esztendejében adták ki úgy, ahogy arról a bibliaírók is lelkiismeretesen és nyomatékosan beszámoltak (Ezsdrás 5:6, 13; 6:1–3; Dániel 1:21; 9:1–3).

Jehova ’jó szava’ tehát egybeesik a megjövendölt 70 éves periódussal, mert így szól:

„Ezt mondta Jehova: ’Ha beteljesedik Babilonon a hetven esztendő, ezzel összhangban figyelmemet felétek fordítom és megerősítem számotokra jó szavamat; visszahozlak titeket erre a helyre’” (Jeremiás 29:10).

Dániel erre a szóra támaszkodott. Meg volt győződve arról, hogy a 70 év nemcsak „kerek szám”, hanem pontos idő, amelyre számítani lehet (Dániel 9:1, 2). És ez be is igazolódott.

Ugyanúgy mi is készek vagyunk elsősorban Isten Szavának irányítására bízni magunkat, ahelyett, hogy olyan időadatokra támaszkodnánk, amelyek főleg a Bibliának ellentmondó világi forrásokra támaszkodnak. A különböző bibliai kijelentések egyszerű és nyilvánvaló értelme szerint a 70 év Jeruzsálem pusztulása után Júda pusztasággá tételével kezdődött el (Jeremiás 25:8–11; 2Krónika 36:20–23; Dániel 9:2). Ha tehát az i. e. 537. esztendőtől visszaszámítunk 70 esztendőt, amikor a zsidók visszatérhettek hazájukba, akkor az i. e. 607. évhez jutunk vissza. Ebben az évben (uralkodásának 18. esztendejében) pusztította el Nebukadnezár Jeruzsálemet és fosztotta meg Szedékiás királyt trónjától, és vetett véget a földi Jeruzsálem trónján ülő júdeai királydinasztiának (Ezékiel 21:19–27).

Az hogy a Tanúk mennyire nem következetesek látszik a fenti leírásból is: "A perzsa Cyrus első évében, aki a legtöbb történész nézete szerint i. e. 538. tavaszán kezdett uralkodni..."

A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Cyrus (Kürosz) előtt még volt egy uralkodó a Méd Dárius (lásd Dániel könyve 5,31 "És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.") Figyelembe véve a trónralépési év és a tényleges uralkodási év közti különbségeket (Dániel könyve 11:1 szerint a Méd Dáriusnak volt 1. esztendeje) minimum 2-3 évet számolnunk kell az uralkodására, így Cyrusz 538 tavaszán nem kezdhetett el uralkodni, márcsak a trónralépési év miatt sem, így az első évében kiadott rendelete i.e. 535-re tehető!

Üdvözlettel: Péter

Bibliaház Gödöllő

[link]

"Annak azonban semmiféle ésszerű lehetősége nincs, hogy Cyrus első esztendejét i. e. 538-tól 535-ig kitoljuk. Egyesek azért, hogy a problémát elsimítsák, erővel azt állítják, hogy Ezsdrás és Dániel különleges zsidó szempont alapján beszéltek "Cyrus első esztendejéről", amely szempont eltér Cyrus uralkodási esztendejének hivatalos kiszámításától. Erre azonban semmiféle támpont nincs, mivel mind egy nem zsidó helytartó, mind egy perzsa archívumból származó dokumentum megegyezik azzal, hogy a parancsot Cyrus uralkodásának első esztendejében adták ki úgy, ahogy arról a bibliaírók is lelkiismeretesen és nyomatékosan beszámoltak (Ezsdrás 5:6, 13; 6:1–3; Dániel 1:21; 9:1–3)..."

A támpontot lásd fentebb egyel! Ha komolyan vesszük Dániel könyvét, volt egy uralkodó a Méd Dárius, aki kitölti a 538-535-ös időszakban támadt űrt! Csak olvasni kellene a Bibliát! ;-)