Szerinted helyes ez az értelmezés?

Jehova Isten nyilvánvalóan önmagára és az egyszülött Fiára utalt, amikor kijelentette: „az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:22). miért mondhatjuk ezt ?

E szavak azután hangzottak el Jehova szájából, hogy kimondta az ítéletet az első emberpárra. Némelyek fejedelmi többesként értelmezik a „közülünk egy” kifejezést, ahogy egy király mondaná önmagára utalva, hogy „nem örülünk ennek”. Donald E. Gowan bibliatudós azonban ezt írja az 1Mózes 1:26-ról és 3:22-ről: „A legtöbb felvetődött értelmezést nem lehet alátámasztani az Ósz[övetség]ből: sem a fejedelmi többest, sem a fontolgatás vagy nyomatékosítás miatt használt többes számot, sem azt, hogy a többes szám az istenségen belüli több személyre utalna . . . , egyik magyarázatnak sincs sok értelme a 3. fejezet 22. versében, ahol a »közülünk egy« kifejezés áll.”

Vajon a hűséges angyalokra gondolt Isten? Nem állíthatjuk biztosan sem azt, hogy igen, sem azt, hogy nem. De az 1Mózes 1:26 és a 3:22 szóhasználata közötti hasonlóság sejteti a helyes magyarázatot. Az 1Mózes 1:26 szerint Jehova így szólt: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra.” Kihez intézte szavait? Pál apostol ezt mondta arról a szellemteremtményről, aki Jézussá, a tökéletes emberré lett: „Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte; mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön” (Kolosszé 1:15, 16). Ennek alapján logikusnak tűnik, hogy az 1Mózes 1:26-ban Jehova az egyszülött Fiához, a ’mestermunkáshoz’ beszélt, aki vele volt az ég és a föld megteremtésekor (Példabeszédek 8:22–31). Az 1Mózes 3:22-ben lévő hasonló megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Jehova szintén ahhoz szólt, aki a legközelebb állt hozzá, vagyis az egyszülött Fiához.

Isten egyszülött Fia kétségtelenül tudta, hogy „mi a jó és mi a rossz”. Mivel hosszú időt töltött Jehova közelségében, bizonyára jól megismerte Atyja gondolkodásmódját, elveit és irányadó mértékeit. Jehova meg volt győződve arról, hogy a Fia tisztában van ezekkel, és ragaszkodik hozzájuk, így talán valamekkora mértékben szabad kezet adott neki, hogy eljárjon bizonyos ügyekben, anélkül hogy közvetlenül kikérné a tanácsát. A Fiú tehát ebben az értelemben képes és jogosult volt eldönteni, hogy mi jó és mi rossz.

Jézus azonban nem állított fel olyan értékrendet, amely ellentétben lett volna Jehováéval.

Katy Weaver

Formálódjon együtt a látásmódunk.

Kialakult bennem egy gondolat: mivel tudjuk, hogy Jézus öröktől fogva létezett, hisz ő a képmás, az emberré lett Isten és már akkor tudta Isten, hogy emberré kell válnia ahhoz, hogy a bűnös ember megmeneküljön, ezért az öröktől fogva létezett Jézus is benne van a "mi" kifejezésben.

Én és az Atya egyek vagyunk (ha valóban lenne egy különálló Isten, aki még nála is nagyobb, akkor előre vette volna az Atyát és csak utána említi meg magát!), és ahogy bár én én vagyok, mégis külön van a testem és a lelkem, ezért talán Isten is létezik. De mi ezt még nem tudjuk.