Az Újszövetségben van név szerinti említés bármelyik gyülekezet pásztoráról?

Kérdés: Mit mond a Biblia a

gyülekezeti kormányzás formájáról?

Válasz: Az Úr nagyon egyértelműen

megmondta az Igében, hogy milyen

legyen az egyház vezetése. Először

is, Krisztus az egyház feje, a

mindenek felett álló tekintély (Efézus

1:22; 4:15; Kolossé 1:18). Másodszor,

a helyi gyülekezet autonóm, nincs

alávetve semmilyen külső

hatalomnak vagy befolyásnak;

jogában áll saját kormányzásáról

gondoskodni, nincs szüksége

semmilyen harmadik — természetes

vagy jogi — személy vagy hierarchia

beavatkozására (Titusz 1:5).

Harmadszor, a gyülekezet szellemi

vezetése két fő hivatalból áll: a

presbiterekéből és a diakónusokéból.

A „presbiterek” (vének) Mózes kora

óta vezető szerepet töltöttek be

Izráel vezetésében. Megtaláljuk őket

a politikai döntéshozatalban (2

Sámuel 5:3; 2 Sámuel 17:4, 15), a

későbbi történelem során a király

tanácsadójaként (1 Királyok 20:7) és

szellemi ügyekben a nép

képviseletében (2 Mózes 7:17; 24:1,

9; 4 Mózes 11:16, 24–25). Az

Ószövetség korai görög fordítása, a

Septuaginta a „preszbüterosz”

kifejezést használja a „vén” szó

megfelelőjeként. Ez ugyanaz a görög

szó, mint amit az Újszövetségben is

a „vén” kifejezéssel fordítanak.

Az Újszövetség több helyen is arra

utal, hogy a presbiterek a gyülekezet

vezetésében szolgáltak (Cselekedetek

14:23, 15:2, 20:17; Titusz 1:5; Jakab

5:14) és mivel a szó általában

többes számban szerepel,

gyülekezetenként valószínűleg

többen voltak. Csak akkor van ez alól

kivétel, amikor valamilyen okból

egyetlen presbiter van kiemelve (1

Timóteus 5:1, 19). A jeruzsálemi

gyülekezetben az apostolok mellett a

presbiterek is a vezetői csapathoz

tartoztak (Cselekedetek 15:2–16:4).

Úgy tűnik, hogy a presbiter ugyanazt

a pozíciót jelentette, mint az

„episzkoposz” (felvigyázó, püspök;

Cselekedetek 11:30; 1 Timóteus

5:17). A presbiter („vén”) szó a

pozícióval járó tisztességre, míg a

püspök, felvigyázó a tekintélyre és a

feladatkörre utalhat (1 Péter 2:25,

5:1–4). A Filippi 1:1-ben Pál külön

üdvözli a püspököket és

diakónusokat, de nem említi a

presbitereket, valószínűleg azért,

mert a presbiterek ugyanazok, mint a

püspökök. Ehhez hasonlóan az 1

Timóteus 3:2 és 8 leírja a püspök és

a diakónus felé támasztott

követelményeket, de nem említi a

presbitert. A Titusz 1:5–7 is

összekapcsolni látszik a két fogalmat.

A diakónus a „poron át” jelentéssel

bíró „diakonosz” görög szóból

származik, és a gyülekezet szolgáló

vezetésére alkalmazták. A diakónusok

szerepe más, mint a presbitereké,

noha elvárt tulajdonságaik sok

hasonlóságot mutatnak (1 Timóteus

3:8–13). A Cselekedetek könyve 6.

fejezetében feljegyzettek alapján a

diakónusok a gyülekezetben

jelentkező szükségletekkel

kapcsolatban szolgálnak.

A „poimén” szó, amelyet a

gyülekezet vezetőjével kapcsolatban

„pásztor” jelentéssel fordítanak, csak

egyszer fordul elő az Újszövetségben,

az Efézus 4:11-ben: „És ő ’adott’

némelyeket apostolokul, másokat

prófétákul, ismét másokat

evangélistákul, vagy pásztorokul és

tanítókul…” Legtöbben a pásztor és a

tanító kifejezést egyetlen funkcióhoz,

a pásztor–tanító szolgálatához kötik.

Egy helyi gyülekezetben a szellemi

pásztorlást valószínűleg a pásztor–

tanító végezte.

A fenti források alapján úgy tűnik,

hogy a presbiterek mindig többen

voltak, de ez nem zárja ki, hogy Isten

bizonyos presbitereket tanítói, míg

másokat ügyintézői, imádkozással

kapcsolatos stb. ajándékkal ruházott

fel (Róma 12:3–8; Efézus 4:11). Azt

sem zárja ki, hogy Isten olyan

szolgálatra hívja el őket, amelyben

ezeket az ajándékokat

felhasználhatják (Cselekedetek 13:1).

Így lehet, hogy az egyik presbiter a

„pásztor”, míg egy másik látogatja a

tagokat, mert megvan neki az

irgalmasság ajándéka, és ismét egy

másik „kormányoz”, azaz intézi a

szervezeti ügyeket. A pásztorral és

diakónusi testülettel működő

gyülekezetek közül sokban

megvannak a presbitercsoport által

nyújtott funkciók, mert megosztják a

munkát egymás között és a

döntéshozatalban is

együttműködnek. A Szentírásban sok

példát találunk arra is, hogy a

gyülekezeti közösségnek a

döntésekbe is volt beleszólása. Tehát

a döntéseket egyedül hozó „diktátor”

vezető fogalma (akár presbiternek,

püspöknek vagy pásztornak hívják)

ellentétes a Szentírással

(Cselekedetek 1:23, 26; 6:3, 5; 15:22,

30; 2 Korinthus 8:19), ahogyan a

tagok által uralt gyülekezeté is, ahol

a presbiterek és gyülekezetvezetők

szavának nincs súlya.

Összefoglalva tehát a Biblia

tanításában a vezetés a presbiterek

(püspökök/felvigyázók) közösségéből

áll, akiket a gyülekezetben szolgáló

diakónusok egészítenek ki. Nem áll

szemben a presbiteri közösség

fogalmával az, ha az egyik presbiter

vezető „pásztori” szerepet tölt be.

Van, akit Isten „pásztor–tanítónak”

hív el (ahogy a Cselekedetek 13-ban

némelyeket misszionáriusnak hívott

el) és ajándékul adja őket a

gyülekezetnek (Efézus 4:11). Így

lehet, hogy egy gyülekezetben sok

presbiter van, de nem mindegyik

hívatott el pásztori szerepre. De

mint a presbiterek csoportjához

tartozó, a pásztornak – a „tanító

presbiternek” – a döntéshozatalban

nincs nagyobb tekintélye, mint

bármelyik másik presbitertársának.

1. Mi az Egyház?

A Bibliában kétféle értelemben

találkozunk az “egyház“ (ekkleszia)

fogalmával. Az Egyház először is a

hívők láthatatlan közössége (Ef 1,22;

Kol 1,18). Mindenki, aki

újjászületett, és hit által egyesült

Jézus Krisztussal, tagja Krisztus

Egyházának (1Kor 12,12-13). Csak

Isten tudja, hogy pontosan kik

tartoznak az Egyházhoz (2Tim

2,19), de az biztosnak látszik, hogy

mindenféle keresztény felekezetből

vannak tagjai (1Kor 1,10-17). Az

Egyház ilyen módon nem azonos

egyetlen felekezettel sem, nem is a

felekezetek összessége, hanem a

választottak láthatatlan serege (1Pt

1,1-2; 2,9-10). A túl erős felekezeti

öntudat ezt az igazságot képes

elhomályosítani, vagy akár teljesen

ki is oltani (1Kor 1,12-13). Fontos

szem előtt tartani, hogy mindenki

Krisztusé, aki hit által Vele

összekapcsolódott, bármilyen

keresztény felekezethez is

tartozzon (Róm 14,1-4.10-13).

A Biblia ugyanakkor nem ismer

olyan kereszténységet, amely csak a

hívők láthatatlan egységét

hangsúlyozza (1Jn 4,20-21; 5,1; Zsid

10,25). A keresztények a

kezdetektől helyi gyülekezetekbe

tömörültek, ahol kicsiben és

láthatóan valósították meg Krisztus

testét (ApCsel 2,41-42; 1Kor 12-14).

A láthatatlan Egyház a helyi

gyülekezetekben válik láthatóvá

(Mt 18,15-20; Róm 16,5.15-16.23;

1Kor 14,33; 16,19). Hisszük, hogy

ezt az igazságot a felekezetek

létrejötte sem hatálytalanította. Ma

is csak ez a két alapvető egység

létezik: a láthatatlan Egyház

(Ekkleszia), és a látható helyi

gyülekezetek (ekklesziai) (Jel

1,4-6). Mondhatjuk tehát, hogy ahol

a bibliai ismertető jegyek

megvannak, ott Krisztus

Egyházának egy látható helyi

megvalósulásáról van szó. Ilyen

értelemben beszélhetünk arról,

hogy pl. egy baptista gyülekezet,

egy pünkösdi gyülekezet, egy

református gyülekezet, egy Golgota

gyülekezet, egy független

evangéliumi gyülekezet mind

Krisztus Egyházának egy-egy helyi

megnyilvánulásai lehetnek.

Ezeknek a gyülekezeteknek a

valóban újjászületett tagjai mind

részei a láthatatlan Egyháznak

(1Kor 12,13; 1Pt 2,4-5; 1Jn 2,19).

Úgy látjuk, hogy a felekezetek a

maguk hangsúlyaival, szokásaival

különböző “ízt“ adnak ezeknek a

helyi gyülekezeteknek, de nem

változtatják meg azok alapvető

jellemvonását, vagyis azt, hogy

Krisztus testét képezik egy adott

helyen. Természetesen lehet olyan,

hogy egy gyülekezet tisztábban

valósítja meg az igei alapelveket,

mint egy másik (Jel 2,2; vö. 2,20),

és egy felekezet vagy helyi

gyülekezet megszűnhet bibliai

értelemben vett gyülekezet lenni

(Jel 2,5; 3,16), ha feladja az Egyház

alapvető jellemvonásait (pl. más

evangéliumot kezd hirdetni).

Nincs név szerint említve, viszont a "pásztorság" valós tisztség:

Ef 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul

De a főpásztor Krisztus!

1Pt 5,4 És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.

Zsid 13,20 A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust

Mindegyik gyülekezetben találni szerintem olyan tant, amelyik ellene megy Jézus tanításával, beszédével.

Te sem bűntelenül, tisztán születtél, és éltél egészen mostanáig. Isten ennek ellenére hosszan tűrt, tudván, hogy eljön a nap, mikor megtisztít és fehér ruhát ad rád. Nem köpködött rád, nem becsmérelt, szeretettel plántált, öntözött, és adta a növekedést a megannyi bűnöd ellenére. Én sem vagyok gyülekezet tagja, de ne köpködd azokat, akik valamilyen gyülekezetben vannak, csak azért, mert neked nem tetszik valami ott. Én is ezt tettem, nincs semmi értelme. Ahogy a Biblia is írja, gyors legyél a hallásra, lassú a beszédre. Figyelj, tanulj, okulj, de ne szóljon ítéletet a szád.

Olvasd el ezt: Máté Evangyélioma 18. rész 23-35

Ha az Atya megbocsájtotta neked a sok bűnödet, és elengedte azokat, te miért ítélkezel mások felett talán sokkal kevesebb bűn miatt, holott Isten ezt elnézi hosszan tűrve? Az ítéletet egészen a fiúnak adta, és nem nekünk. Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Szia