Istennek, vagy Jézusnak jár nagyobb tisztelet, és miben nyilvánul meg ez? Ha az Atya előtt állnátok, illetve Jézus előtt, mi lenne a két tett között a különbség?

Szervusz

A kérdésedhez a válaszhoz a Bibliából veszem az alapelvet:

"Róma 13:1- 13 Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában."

A versből világosan kiderül, hogy egyedül csak Isten ad hatalmat. Pál itt arról beszél, hogy egyetlen emberi hatalom sem létezne, ha Isten nem engedné meg.

Maga Jézus elismeri: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Máté 28:18).

Akkor tudom Istent és Jézust tisztelni, ha elfogadom a hatalmukat, így: "De akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten. 1Kor.11:3"

Tehát Istennek alá van rendelve Krisztus, Krisztusnak a férfi, a férfinak az asszony. A Biblia szerint.

Valószínűleg ennek az információnak a tudatában te magad is válaszolni tudsz a kérdésre.

Üdvözlettel: Zita

"mi lenne a két tett között a különbség"

Semmi. Feltehetőleg ugyan úgy két lábbal állnék mindkét esetben. A tett az állás, tehát különbség legfeljebb abban lehetne, hogy a jobb vagy a bal lábamra nehezedek-e közben. A szituációban lehetne különbség, de mivel én katolikus vagyok, ez számomra nem kérdés.

"

Tehát Istennek alá van rendelve Krisztus, Krisztusnak a férfi, a férfinak az asszony. A Biblia szerint.

Valószínűleg ennek az információnak a tudatában te magad is válaszolni tudsz a kérdésre."

Hát ezt a tézist biztos nem fogadom el. Ebből is adódik a hitetlenségem.

Szerintem nem olyan bonyolult ez. A Jelenésekben azt látjuk, hogy a 24 vén és a négy élőlény az Örökkévaló előtt borul le folyamatosan, kivéve egy esetet, amikor a Bárány méltónak bizonyul, hogy elvegye és feltörje a bepecsételt tekercset. Ekkor is az Isten terve és az Ő akaratának végbemenetele az, ami miatt leborulnak. Ez abból látszik, hogy a Bárány magasztalása után azonnal ismét az "ösökkön örökké élőt" imádják (Jel.5:14).

Persze, ha olyan áldás érne, hogy még ebben az életben megláthatom az Úr Jézust, akkor bizony egy pillanat alatt borulnék a lábaihoz, és áldanám őt, hiszen akkor éppen Jézus állna előttem, aki tökéletesen képviseli az Istent a földön (így tett Tamás is, és István).

Szóval azt gondolom, hogy a Felkentnek kijár a tisztesség, dicsőség, és áldás, méltó arra, hogy minden térd meghajoljon előtte, de ez a felkenetés nem saját magától ered, hanem az ő Istenétől és Atyjától, aki olyan nevet ADOTT neki, amely minden teremtmény felett van. Épp ezért az ő tisztelete csak úgy helyes, ha azzal egyidőben megadjuk az imádatot Annak is, Akitől ered minden hatalom és fennhatóság.

Így jár el amúgy Pál is, amikor a Krisztusról szóló magasztaló sorok után mindig leírja az Örökkévaló dicsőítését is, lsd pl:

""Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, a kik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek ő benne az örök életre. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen.""

""Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az""

""Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát; És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felől, a mely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége, Amaz örök eleve-elvégezés szerint, a melyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban: A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által. /.../ Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt""

De ezzel fejezi be a római levelet is:

""Annak pedig, Aki titeket megerősíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint /.../ Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.""

Ugyanígy Péter is:

""A minden kegyelemnek Istene pedig, Aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.""

Ámen