Valaki leirná nekem a Tékozlo fiu történetének tartalmát? Nagyon-nagyon fontos!

Lk 15,11

Majd így folytatta: "Egy embernek volt két fia.

Lk 15,12

A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát.

Lk 15,13

Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát.

Lk 15,14

Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett.

Lk 15,15

Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni.

Lk 15,16

Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki.

Lk 15,17

Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben - mondta -, én meg éhen halok itt.

Lk 15,18

Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.

Lk 15,19

Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Lk 15,20

Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

Lk 15,21

Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

Lk 15,22

Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.

Lk 15,23

Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk,

Lk 15,24

hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Lk 15,25

Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot.

Lk 15,26

Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt.

Lk 15,27

Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült - felelte.

Lk 15,28

Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte.

Lk 15,29

De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal.

Lk 15,30

Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. -

Lk 15,31

Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.

Lk 15,32

S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült."

Szervusz

Talán hasznos lehet. Tanulság napjainkra.

Jézusnak a tékozló fiúról szóló példázata még inkább kiemeli, hogy miként kereshetjük a jót a családtagjainkban. A fiatalabb fiú azután tért haza, miután felhagyott a kicsapongó élettel. Az apja irgalmasan bánt vele. Mit felelt arra a panaszra, melyet az idősebb fia emelt, aki sohasem hagyta el a családot? „Gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd” — mondta neki. Ezt nem goromba elutasításnak szánta, hanem egyszerűen a szeretete megerősítésének. Majd így folytatta: „vigadoznunk és örvendeznünk kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.” Mi is lehetünk ugyanilyen állhatatosak abban, hogy keressük a jót másokban (Lukács 15:11–32).

A tékozló fiú példázatában Jézus nem fejtette ki, hogy miért kérte ki hirtelen a kisebbik fiú az örökségét, és miért tékozolta el. Azt viszont részletesen elbeszélte, hogy mit érzett és mit tett az apa, amikor a fia megváltozott és hazatért. Az apa reakciójáról szóló részletek lényegesek voltak Jézus mondanivalójának szempontjából, tudniillik hogy Jehova „bővelkedik a megbocsátásban” (Ézsaiás 55:7;

Tudtam segíteni?

Üdv: Zita

Szerintem Deggial válasza maga történet. Akár el is olvashatja :)

Az mondjuk az tényleg gáz, hogy lusta volt kiguglizni, ha már a Bibliát elő se veszi. Jujj.

Olvasd el a Lukács 15-öt. Ott szerepel egy eltűnt juh, egy eltűnt pénzérme, és az említett tékozló fiú esete.

Szerinted ez hány példázat? Elárulom: egy! Ha megfigyeled Jézus a történetek elmondása elején ezt mondta: „Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:…” egyes, és nem többes szám.

A példázat az elveszett embereket példázza.

Ez kitűnik a megoldásoknál:

juh megtalálása után:„Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.”

Pénzérme megtalálása után: „Ezenképpen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.”

A három eltűnt esete kapcsán vajon melyik a legelveszettebb? Talán a pénzérme, mert nem tud sem kiáltani, sem szólni, csak meglapulva fekszik, és nem tehet semmit. A bárány kedvezőbb helyzetben van, mert letért a többiektől, felakadhatott, eltévedhetett, de bégethetett, és jelet adhat magáról. Persze nyílt préda is a vadak számára. Majd jön az elveszett fiú esete (most már ne tékozló fiúnak hívjuk, mert nem pontos), aki visszamegy a házhoz, megalázza magát, és szolgaként szeretne atyjához menni. De atyja parancsol a szolgáknak, hogy adjanak rá fehér ruhát, gyűrűt az ujjára, és a hízott tulkot vágják le, hogy vigadjanak.

De van a történetben egy illető, aki a legelveszettebb, aki a történet szerint meg sem tér. Ez az elveszett fiú testvére. A történet megtérés nélkül így fejeződik be:

„Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.”

És kik ezek? Az írástudók és a farizeusok, mivel nekik szólt a példázat, mert a fejezet elején, mikor elkezdi a történetet, így kezdi:

„És zúgolódnak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.

Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:”