Vajon ki volt az az okos aki meg engedte, hogy a J. T államvallás legyen?

Vidiripi

"Csatlakozva Katy-hez, Jehova Tanúi sok országban úgy végzik a szolgálatukat, hogy sehová nem jegyezték be őket, pl. Kína, Egyiptom, Afganisztán, stb."

Vannak élettapasztalatok ezekből az országokból?

Vidiripi

"Persze: az Évkönyvben és az Őrtorony folyóiratban rendszeresen megjelennek."

Ha megadnád hogy pontosan melyikben lehet róla olvasni az jó lenne. Tudod szeretem én is elolvasni.

Szívesen: Jehova Tanúi isten Királyságának Hídetői könyv: 457-490 oldal.

1993-as Évkönyv 49. old.

2010-es Évkönyv 10.old.

Őrtorony 02 3/1 22-23 old.

A kérdés szerintem vagy provokatív, vagy fake.

Ha mégsem, akkor remélhetőleg a kérdező már megértette, hogy az államvallás és az államilag elismert vallásfelekezet nem ugyanaz.

Aki pedig "megengedte", hogy Jehova Tanúi egyházi státuszban maradjanak, az valóban az országgyűlés volt, mivel az "új" (valójában már két éves) egyháztörvény értelmében a státuszról való döntés a parlament hatásköre.

DE: a JT-k igenis "besorolták magukat". Ugyanis első körben (2011 augusztusában) a parlament mindössze 14 egyház státuszát hagyta meg "automatikusan". (A JT egyház NEM volt a listán.)

Az akkor és azelőtt működő egyházak számára a törvény bizonyos feltételek megléte esetén lehetőséget adott arra, hogy KÉRVÉNYEZZÉK a státusz fennmaradását, ennek hiányában az egyházi státusz 2011. 12. 31-ével megszűnt. Közel 90 közösség nyújtott be kérvényt, köztük a JT-k is.

Ez az egész duplán visszás: a JT egyház attól az államtól kérte a státuszban maradást, amit a sátántól valónak tartanak; és a sátántól valónak tartott állam elismerte a JT egyházat...

Vidiripi

"Ezek a csoportok olyan országokból érkezett embereknek prédikálnak, mint például Banglades, Eritrea, Etiópia, Fülöp-szigetek, Ghána, India, Kína,..."

"„Az evangélium ügyéért küzdő utazó”

ÚGY tartják, hogy 18 éves korára George Borrow már 12 nyelven beszélt. Két évvel később „könnyedén és választékosan” tudott fordítani összesen 20 nyelvre.

Ezt a különleges képességekkel megáldott férfit 1833-ban a Brit és Külföldi Bibliatársaság megbeszélésre hívta Londonba. Nem volt pénze, hogy kifizesse az utazás költségeit, de annyira elszántan igyekezett megragadni ezt a kedvező lehetőséget, hogy a 30 éves Borrow 180 kilométert gyalogolt norwichi otthonából, és mindössze 28 óra alatt tette meg az utat.

A Bibliatársaság egy nehéz feladattal állt elő: hat hónap alatt meg kellene tanulnia a mandzsu nyelvet, melyet Kína egyes részein beszéltek. Ő kért egy nyelvtankönyvet, de csak a Máté evangéliumából tudtak adni neki egy példányt mandzsu nyelven, és egy mandzsu—francia szótárt. Ám még 19 hét sem telt el, s már ezt írta Londonba: „Megtanultam a mandzsu nyelvet”, és ahogy ő fogalmazott, „Isten segítségével”. Ez a teljesítmény annál is inkább figyelemre méltó, mivel állítólag ugyanebben az időben végezte el Lukács evangéliuma navatl, azaz egy mexikói indián nyelvű fordításának korrektori munkáját."

" Sok erőfeszítést tettek arra, hogy elérjék a Kínában élő embereket Jehova Királyságának jó hírével

Jentajból 1891 és 1900 között levelek, traktátusok és könyvek ezreit küldték szét

C. T. Russell 1912-ben beszélt Sanghajban, és meglátogatott 15 várost és falut

A kolportőrök 1912-től 1918-ig sok irodalmat terjesztettek el fel-le utazva a kínai tengerparton, s közben az ország belsejébe is tettek utazásokat

Japán kolportőrök szolgáltak itt 1930—31-ben

Sanghajból, Pekingből és Tiencsinből az 1930-as években rádióadásokat közvetítettek kínai nyelven, aminek eredményeként Kína sok részéről irodalmat kérő levelek érkeztek."

"Kelet országai közül az elsők közé tartozik Kína, ahova Gileád-oktatásban részesült misszionáriusokat küldtek. Harold King és Stanley Jones 1947-ben érkeztek Sanghajba; Lew Ti Himm pedig 1949-ben. Három német úttörő fogadta őket, akik 1939-ben kezdték el ott a munkát. Kína olyan ország volt, ahol az emberek nagyobb része buddhista, és nem könnyen bocsátkoztak bibliai beszélgetésbe."

Ne már gyerekek! 1947. Ez még az előző században volt.

Kína 1,3 milliárd ember és 1947-re hivatkoztok.

Afganisztán kb. 30 milliós de állandóak a háborúk és a mudzsadehidek gyorsan elintéznek bárkit. Ott nagyon nehéz bárkinek nem hogy a keresztényeknek.

Egyiptom igaz hogy főként iszlám de a keresztények mindig is jelenvoltak az országban Etiópia miatt.

Kína a jelentős. Napjaink Kínájában mi a helyzet milyenek a tapasztalatok? Vannak e beszámolók. Mert adat az nincs az évkönyvben.

Vidiripi

"Kedves Vidipiri, mi ez valami nyomozás?"

Igen az!

"...biztos láttad az országok felsorolásában, a 30 más országot, ahol tanúskodnak a tanúk, de nincs elismerve a szervezetünk. Nem vagyok képes mindről beszámolót adni, nem élek ott."

Igen biztosan a 30 egyéb országban van Kína. Nem is kell mindről mert Kína érdekel a legjobban.

De ne fáraszd magad ezzel. Mert nem kell. Csak akkor írj ha érdemi információd van ezzel kapcsolatban. Mert az hogy nem élsz ott számomra nem releváns.