Az elveszített babák lelkével mi lesz? Van nekik már az első hetekben is? (Hívők, nem hívők, bárki válaszát várom)

A zsidók sem hittek soha abban, hogy a lelkük tovább él a haláluk után. Ebből a szempontból igen materiálisak voltak. "porból lettünk s porrá leszünk". És mivel a kereszténység valójában a judaizmusból alakult ki, a kezdeti keresztények sem hittek semmi ilyenben, hitük szerint aki meghalt, az halott, megszűnt a tudata, csak a végítélet után támad fel, ha arra érdemes. Persze itt az a problémás, hogy akkor most a csecsemő örökké csecsemő marad-e? Mert ugye azután örök élet jön, tehát nem lesz öregedés, de ezt inkább a Jehova tanúitól kéne megkérdezni, vagy vallásukat gyakorló izraelitáktól. Na szóval, mivel a legtöbb pogány vallás hitt a lélek halhatatlanságában, ezért, hogy még inkább megkönnyítsék számukra az áttérést, a keresztény vezetők beemeltek különböző dolgokat más vallásokból, innen ered a szentek tisztelete (többistenhit), a Mária kultusz, és a lélek halhatatlansága.

A lélekkel meg az a problémás, hogy nincs meghatározva pontosan, hogy micsoda. Ki, mire gondol? A természettudományok nem foglalkoznak vele, mivel nem lehet bebizonyítani a létezését, sőt a pszichológia "lélektan" elnevezése is hibás, mivel köze nincs a lélekhez. A vallások meg több különböző lelket is megkülönböztetnek.

Az én személyes véleményem, hogy nincs az élőlényeknek lelkük. Az érzések, érzelmek biokémiai folyamatok, és az agyhoz van leginkább közük. Ebbe most nem is mennék bele, lényeg, hogy a lélek olyan mint a varázserő, nem tudod bebizonyítani, hogy nincs, de azt sem, hogy van. Egy esztétikus szófordulat, olyan, mint hogy "megszakad a szívem", vagy "ketté törted a szívem", mintha bármi köze is lenne a szívnek az érzésekhez...

A halálunk után ugyanabba az állapotba kerülünk, mint amiben a születésünk előtt voltunk: Semmi. Megszűnik a tudatunk, és kész, nincs tovább.

A magzatok pedig még nem számítanak kifejlett embernek, ezért sem számoljuk őket népszámláláskor, ezért sem mondja azt a várandós anyuka, hogy három gyerekük van, hanem azt, hogy "kettő, egy pedig úton".

(Ha az "elveszített babák" alatt a vetéléskor elveszítettekre gondoltál)

Részben csatlakozom Juniorhoz.

A lélek halhatatlansága nem Bibliai tanítás, mint ahogy sokan tudják is.

Bár ez fájó lehet, de Isten nem fog senkit azért elválasztani a gyermekétől vagy a családjától, mert szüksége van egy angyalkára.

A Feltámadáskor, majd a szülők vissza kapják az elhunyt csecsemőjüket is, a többi meghalt hozzátartozóval együtt itt a földön.

Katy Weaver

Már a megtermékenyítés pillanatában belép a lélek a spermiumba. Aztán átéli azt a szenvedést, amit a születés jelent.

Ha meghal, ugyanúgy új testet fog kapni, ahogy mi is.

Gyerekekért a felelősség elsősorban a szülőké, mégis van istentől egy védelmük alapvetően. Onnantól, hogy döntésképesek, ezt nem lehet évhez kötni, túlvilági sorsukat befolyásolja.

Üdvösség attól függ, milyen a szíve. A cselekedetek csak ezt és a döntéseiket tükrözi minden embernek.

Ádámtól egy bűnre hajlamos természetet örökölt mindenki.

Rengeteg gyerek tiszta szívű, így Jézusé!

De volt olyan bizonyság a neten, hogy egy 8 éves gyerek totál lázadó, engedetlen, és szemtelen volt folyamatosan az anyjával, pokémonos szutykon élt, és egyszer az anyja elől kifutott az útra, elütötte egy kocsi, és ő is a pokolban volt.

Gyerek legfontosabb feladata a szülői tisztelet, persze ez sokszor eleve gáz, Istentől távoli kultúrában,... nehéz kérdés, de alapvetően Istenhez kerülnek, ha még nem fertőzték meg a szülők, vagy világ mocsokkal a tiszta szívüket. Sok anyát, az elvetélt, vagy ha megtérnek ,a korábban abortált gyerekeik is fent várják.

Nem mérvadó egy ateista véleménye a Bibliai igékről, se egy jehovistáé, aki egy emberek által írt Biblia magyarázóból ossza az észt.

Ezt írja a Biblia:

Pré 12:7 A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.

Csak az tud visszatérni, ami létezik. A test meghal, feltámadáskor pedig új, megdicsőült testet kap mindenki, amin nem fog a halál. Persze akik a tüzes tóba vettetnek, azoknak ez gond lesz, de ez az ő bajuk.

Ezt is írja a Biblia II Sámuel 12. részénél, és olvassuk el a 18. verstől a 23. versig. Ebből a részből láthatjuk, hogy miután Dávid beteg kisbabája elhunyt, Dávid meg volt győződve róla, hogy egy nap majd újra láthatják egymást. "ő nem jő ide vissza én hozzám," mondta Dávid, de előtte elmondta, "én megyek ő hozzá." A csecsemő ekkor már a mennyországban volt, és egy nap Dávid találkozott vele a Mennyben. Dávid azért került a mennybe, mert üdvözült; a baba azért került a mennybe, mert biztonságban volt.

enngé!

Minden Bibliát emberek írtak. Sőt az evangéliumok szerzőit még ismeritek is: Máté, Márk, Lukács, János.

És miért nem mérvadó egy külső szemlélő véleménye?