Mióta használnak tömjént az egyházban?

Már régen is használtak a zsidók.

Jézus születésekor is azt vittek ajándékba a bölcsek.

"tömjén

más néven OLIBANUM, a balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó tömjénfák mézgás gyantája; a fakéreg bemetszésével nyerik ki. Szárítás után hevítve aromás gőzöket fejleszt; ősidők óta a vallási szertartások kelléke.

Az ókori Egyiptomba az arábiai és a szomáli tengerpartról vittek tömjént termő fákat, mivel ott a vallási szertartásokon - például Amon-Ré napisten kultikus képe előtt naponta - a tömjénnek kiemelkedő szerepe volt. A halotti szertartásokon azt jelképezte, hogy az elhunyt lelke a lánggal emelkedik fel a mennybe. Tömjént használtak a kellemetlen szagok ellensúlyozására, a rossz szellemek elűzésére, az istenek jelenlétének kinyilvánítására (az illat az istenek jellemzője volt), valamint az istenek dicsőítésére. Babilóniában is elterjedt a tömjénnel füstölés mint a vallási szertartások része. Izrael még a babilóni fogság (Kr. e. 586-538) előtt átvette a használatát, és csodatevő hatást tulajdonított neki. Később, a Kr. e. V. században külön oltárt állítottak a tömjénáldozatoknak. Ma már a tömjénnek nincs semmiféle szerepe a zsidó istentiszteletben.

A hinduk, főként a Siva-hívők templomi és otthoni áldozataikhoz égetnek tömjént, a buddhisták ünnepeiken, a beavatási és napi rítusaikon. Kínában az ünnepeken, a felvonulásokon füstöltek tömjénnel az ősök és a házi istenek tiszteletére. Japánban a sintoista szertartások része lett a tömjénégetés.

Az ókori Görögországban a Kr. e. VIII. századtól égettek fát és gyantát felajánlásul az isteneknek és védekezésül a démonok ellen, e gyakorlatot az orphikusok is átvették. Rómában az illatos fákat Keletről hozott tömjénnel váltották fel, amely fontos lett a közösségi és a magánáldozásoknál, de a császárkultuszban is.

A keresztény egyház a Kr. u. IV. században az úrvacsorán kezdte bevezetni a tömjént, azt jelképezve ezzel, hogy a hívek imái felszállnak Istenhez. A középkor előtt Keleten gyakrabban használták a tömjént, mint Nyugaton. A reformáció után az anglikánok csak szórványosan alkalmazták, de a XIX. században az oxfordi mozgalom hatására újra elterjedt a használata. A katolikus egyház keleti és nyugati rítusában folyamatosan megmaradt a tömjénezés az istentiszteletek és a körmenetek alkalmával. Leginkább azonban a keleti ortodoxia liturgikus gyakorlatában élt tovább."

[link]

Amióta állatokat ölnek (isten nevében / istennek stb.)

A vér bűzét a tömjénfüsttel igyekeztek elfedni, azért használták.