A miatyánkba azt imádkozzuk h legyen meg szentelve a neved mit jelent ez?

Szia!

A kérés megértésekor először is azt kell tisztáznunk, mit jelent az a Bibliában gyakran előforduló kifejezés, hogy "Isten nevében", "Isten nevéért", "Isten nevével"?

Isten neve az Ő lényét jelenti. Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia. Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó. Olykor embereket is több néven említ az Írás: Jákóbot Izráelnek, Salamont Jedidjának, és ezeknek a kifejezéseknek gyakran sokatmondó, lefordítható jelentésük is van.

Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve, melyet a Septuaginta, az Ószövetség első görög fordítása csaknem mindig Küriosznak ("Úr") fordít. A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le. (A héber hájá létigéből származik, szó szerinti jelentése: levő, létező, létre hívó.) E roppant egyszerű megnevezés mögött azonban az a hatalmas igazság áll, hogy a világegyetemben egyetlen lény mondhatja el magáról, hogy léte nem függ mástól, önmagában is élete van. Mi, emberek kapjuk az életet, Istenben önmagában is "van" az élet.

A Jahve mellett számtalan más istennév is létezik a Bibliában, csak a legismertebbek közül említve: az Elohim (Oltalom), Él (Erős), É1-Saddáj (Mindenható), Él-Ejon (Magasságos), Adonáj (Úr), mely utóbbi a zsidók ajkán legtöbbször helyettesítette a Jahvé-t, amit túlzó aggályoskodásból szinte mágikus tisztelettel vettek körül, tiltva puszta kiejtését is, jóllehet a Tízparancsolat III. parancsolata csupán "hiábavaló" (fölösleges) emlegetését ítéli el.

Jézus éppen a Miatyánkban tette helyre ezt a kérdést azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést. Ugyanez az "Atya" szerepel Jézusnak az evangéliumokban feljegyzett imáiban is (a Gecsemáné-kertben: Mk. 14:36 és párh., valamint az ún. főpapi imában: Jn. 17:1). Ezt vették át a tanítványok és apostolok is. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (Rm. 8:115) "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal. 4:6)

A "megszenteléséről" ezt olvashatjuk a Bibliában:

"Az Ur Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel. Jó lelkiismeretetek lévén, hogy amiben rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó életeteket." (I. Pt. 3:15-16)

Ez az egyetlen bibliai részlet is elegendő lehetne - ha tanítják - a kérés értelmének megfejtéséhez. Isten nevének megszentelése a "jó élet”, mely Krisztus által lehet sajátunkká.

Isten nevét nem az szenteli meg tehát, aki kegyeskedő kifejezésekkel él, vallási előírásokat teljesít külsődlegesen, felekezeti hovatartozásával büszkélkedik, sokszor tüntetőleg is. Sem nem az, aki a templomba jár, gyülekezetet látogat hetente vagy évente. Vagy aki adományaival siet vallási építmények felállítására. Isten nevének megszentelése "a szívünkben" történik: a szeretetben leélt élet a maga hétköznapjaiban, az önző természetünkkel való szüntelen harca Lélek erejével, Krisztus teremtő erejű szavainak - az egész Bibliának – komolyan vétele, melyről ő hangsúlyosan is megemlékezett: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." (Mt. 4:4) Ilyen élettel döntünk Isten mellett, ezen az úton teszünk tanúságot Róla, ez az a "jó", az ő törvényei szerint való élet, melyről Péter apostol is beszélt.

Jézus Krisztus minden imádság legelső kérésévé tette ezt a kérést. Evilági és jövendő életünk sorsa ezen fordul meg. Hogy jó, azaz Isten szerint való életet éljünk. Ennek az életnek hatása van, ebből megismerhetik és követhetik majd Istent mások is. Megjobbulásunkért és a másokra tett jó hatásért imádkozni: ez valóban a kérések kérése.

Üdv. Péter

Nagyon szépeket írt Péter barátom.

Ám Jézus azt is kihangsúlyozta, hogy az embereknek meg kell ismerniük e "nevet" hiszen a bibliában Jehova többször megemlíti, hogy a népe körében levő papok is és majd a nemzetek is "elfelejtik ezt a nevet", sőt nem is használják, azért mert ilyen magyarázatot fűznek hozzá.

Sőt van Biblia idézet, ami arról szól, hogy ennek a névnek a használata nyújt megmentést. S ezt a nevet azért adta magának hogy megkülönböztesse magát a többi "Istenségtől"

Azért milyen furcsa, hogy a nem létező Idegen Isteneknek is használják a nevét, de a Teremtőnek meg egyáltalán nem tartják fontosnak, Na ez ami szomorú.

S egyébként ha valakinek ismerjük a személyes nevét, akkor közelebb érezzük magunkat hozzá, nem lesz olyan idegen.

Nem lesz megfoghatatlan, és nem kelti azt az érzést, hogy nem lehet közeledni hozzá, sőt meghitt kapcsolatban lehetünk vele.

Isten nem egy névtelen személytelen rideg valaki.

Egyébként pedig a próféciák is azt sugalják, hogy Jehova megismerteti a nevét az emberekkel, és a nevéről vesz népet magának.

Régen ez nem volt kérdés, mert az Izraeliták idejében mindenki tudta, hogy a Zsidók Jehovát imádják,

Mára már Ők is elfeledtetik ezt a nevet magukkal is, és másokkal is, ezért kell a Teremtőnek az, hogy ismerjék meg ezt a nevet, és azt is aki e név viselője.

Talán még annyit, hogy a név és a titulus között óriási a különbség.

az "Isten, az Úr a mindenható, az Atya" stb, ezek nem nevek, hanem a teremtő hatalmát, rangját jelölik.

S nem ezeket kell megszentelni, hanem a tulajdon nevét,

Még az emberek neveinek is vannak jelentései, még sem a jelentését hasznájluk az embernek, hanem kimondjuk a személyes nevét.

én is szeretném még hozzá tenni ehhez a témához, hogy az Elohim, /ami azt jelenti, hogy Isten/, az Úr csupán címek mint pld. a Dr...

De mivel Pál apostol is mondta, hogy sok isten és sok úr van.... Még a pogány világ istenei is nevükön voltak ismertek.

Tudja mindenki, hogy a héberek Istene Jehova volt kezdettöl fogva. Még a környezö nemzetek is ismerték. Az archeológia is bizonyítja /csak egyet a Moáb kö/

A négy héber betü JHVH a tetragrammaton még ma is sok helyen olvasható. Például Prágába a Károly hídon a feszületen aranyozott betükkel van kiírva.

De Jézus Krisztus amikor a földön élt, már nagymértékben elterjedt egy hiedelem, hogy nem akarták kiejteni Isten nevét. Ezért is Jézus Krisztus ezt helyretette, hirdette Atyja nevét /János 17 fejezete/ és megtanította követöit is imátkozni hogy legyen megyszentelve Atyjának Jehovának a neve

Szervusz

Amikor névről beszélünk,akkor az mindig valakinek a nevét jelenti. Így van ez Istennel is. A (sok más helyen is) Zoltárok 83:19 konkréten leírja Isten nevét. Mért kell, minden féle teológiai magyarázatokkal félremagyarázni az Isten nevét? Amikor Jézus Isten nevéről beszélt, akkor nem a sok sok címére gondolt, amit Péter(a válaszíró) is felsorolt. De ezek a sokféle címek csak megerősítík Isten csodálatos Jehova nevének a jelentőségét. A név jelentése a Károli fordítás szerint "Vagyok aki vagyok". És valóban csak egyedül Istenről mondható el, hogy azzá válik, amivé válnia kell, hogy véghezvigye a szándékát.

Mit jelentett ez az izraelitáknak?

Nem számított, milyen akadállyal kerültek szembe, nem számított, mennyire nehéz helyzetben voltak, Jehova azzá vált, amire szükség volt ahhoz, hogy kiszabadítsa őket a rabszolgaságból, és elvezesse őket az Ígéret földjére.

Tökéletes irányadó mértékein belül semmi sincs, amivé ne tudna válni, hogy a lehető legjobban gondoskodjon földi gyermekeiről. Ezért neve, a Jehova név arra ösztönöz, hogy úgy gondoljunk rá, mint az elképzelhető legjobb Atyára. Mózes és az összes többi hűséges izraelita megtanulta, hogy Jehova hű a nevéhez. Félelemmel szemlélhették, amint előidézte, hogy legyőzhetetlen Hadvezérré, az összes természeti erő Urává, páratlan Törvényadóvá, Bíróvá, Építésszé, élelemről és vízről Gondoskodóvá, a ruhák és lábbelik Megőrzőjévé és még sok mássá váljon.

Isten nevét ma sokan bemocskolják azzal, amikor azt bizonygatják, hogy azt nem szabad használni. De hogyan lehet valakihez közeledni, jó barátságot kialakítani, ha a nevét nem vagyunk hajlandók kiejteni?

Jehova pontosan tudja, és a Fia, Jézus is pontosan tudta(ja) mit szeretne Sátán elérni az isteni névvel: az embernek még az emlékezetéből is szeretné kitörölni. De a miatyánkhoz hasonlóan, Jézus sokszor kihangsúlyozta, hogy tiszteljük meg Istenünket azzal, hogy méltósággal, tisztelettel, és alázattal hozzá forduljunk imáinkban. És van egy másik oka is, amiért meg kell szentelnünk Isten nevét: " Mert „mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni” Róma 10,13"

Kedves Péter csodálkozom az írásodon!

Hány évet tanultál a teológián? :(

Szia Zitus!

Öt évet jártam Teológiára, 3 év szorgalmi időszak, és 2 évig írtam a szakdolgozatomat.

Üdv. Péter

Ebből is Látszik ami a az ókorban is látható volt,

Jézus azt mondta, hogy a Rabbikat,((akik emberi Rabbinikus iskolába jártak semmit nem értek el vele)), közel se jöhettek Jézus eredeti tanításához, és Jézus nem nyitott iskolát erről

Jézus azt mondta, hogy hiába tanultak ilyen emberi filozófiai dolgokat messze elmennek a biblia valódi oktatása mellett,

Jézus nem az emberi hagyományokra építette, és nem emberi világi iskolákban tanítja amit tudni kell, hanem az életben.

ezért használt fel "tanulatlan" embereket, mint Jánosék voltak, hogy megelőzik a tanult embereket

Egyszer utalt is rá, hogy a szolgák megelőzik őket Isten királyságában.

Az első században sem nyitottak erről Iskolát, mert ezt személyesen adták át az embereknek a Tanítványok,és ennek ma is így van, s ebben a Tanítvány képző munkában minden kereszténynek részt kell venni, Jézus soha nem mondta, hogy csak a "kiváltságosok" taníthatnak, mert elvégeztek egy Iskolát, ami ráadásul nem is a Biblián alapszik hanem emberi filozófián.

A Teológia nem egyenlő a Teokratikával.

Ezt mindenkinek gyakorolnia kell így lesz jól képzett, és nem oszlik laikus, és papi osztályra Jézus tanítása, hanem mindenki egyformán veszi ki részét a szolgálatból és a Tanításból

S Mi nem csak Tanítjuk, hanem betartatjuk, és magunk is betartjuk, mert ez az ember kötelessége, és így egységes a nyáj, és nincsenek osztály különbségek, és a biblia tanítása, ingyenes, nem a világban folyik, mert e világnak más Istene van, és mást is tanítanak, ahogy látható is.

Köszönöm Péter a válaszodat.

Valóban az első századi keresztényeket maga Jézus képezte ki, nem jártak semmilyen vallásos iskolába. Ezért csodálkoztak a magas papi képzésben részt vett rabbik, hogy milyen jártasak voltak az apostolok az Írásokból. Ezt mondták róluk:

Cselekedetek 4:13 Mikor pedig látták Péter és János nyíltságát, és felismerték, hogy iskolázatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak. És rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak;" Péter és János írástudatlan, tanulatlan volt? Nem, nem voltak azok. Azért mondták rájuk, hogy ’iskolázatlanok és egyszerűek’, mert tudtát róluk, hogy nem jártak olyan iskolába, ahol a rabbiktól vallásos képzést kaptak volna.

Ma ki merné róluk azt állítani hitelességgel, hogy nem értették (és tanították) pontosan Krisztus tanítását?