A keresztény vallás szerint minden bűn ugyanolyan súllyal bír?

Hát igen, a csecsemő csonkítós szex is csak ízlés kérdése. Micsoda egyéniségek...Főleg amikor a mi szeretteinket pusztítják. Vagy csak egy kis buta tévedés mi?

Elítélni sem szabadna ezeket az embereket (nem írom, hogy állatokat), mert rohadt rasszisták leszünk.

Mi az, hogy szegényke nem tehet meg mindent!

Undorító...

Én pedig egy mocskos alak vagyok, mert nem az ő nézeteiket képviselem. És jobb ha kussolok, mert nekik van igazuk.

Így van, a csecsemőcsonkítós sex -ahogy te fogalmaztál- is csak tévedés.Ezek a tettek, fejletlen lények tettei, márpedig ezekért nem jár büntetés, viszont meg kell adni a lehetőséget a tévedések helyesbítésére, a fejlődésre.

Egyikünk hibái tévedései sem tesznek kárt valójában senkiben,még azokban sem akiknek a halálát okozzák.

Ezek a lelkek csupán megszabadultak földi kötelékeiktől.

Azok a hátramaradottak, akik az elhunytakat gyászolják, azért gyászolnak, mert nem ismerik az elhunytak osztályrészéül jutó örömöt. Aki megtapasztalta a halált, az soha többé nem gyászolja senki halálát.

Minden, ami a mindenségben megtörténik, a maga tökéletességében következik be. Isten nem vét hibát.

Ha majd megérted mindennek végső tökéletességét - nem csak azokét a dolgokét, melyekkel egyetértesz, hanem (sőt, elsősorban) azokét is, melyeket helytelenítesz -, eléred a Mesterek szintjét.

Tévedés a fenéket. Tévedni az szokott, aki rosszul dönt, mert nem tudta valaminek az előzményét vagy a következményét. Amikor pedig rádöbbent, belátta azt szívből-lélekből, hogy hibázott.

Esetleg ha valaki fanatikus/egoista és nem a "jó úton" halad, mondhatjuk, hogy téved. Bár nekem inkább jobban tetszik könnycseppek nélkül lemészárolni az ilyeneket (hisz általában fejlődésre képtelenek). Jobb, mint csendben lenyelni, amit művelnek (abban reménykedve, hogy majd jobb lesz talán a túlvilágon).

Persze támadhatsz most azzal, hogy ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Honnan tudom, hogy mikor változna meg ez az ember? Az nem az én problémám. Nekem az a feladatom, hogy megállítsam a rothadást/rákos sejteket. Ha kell, akkor drasztikusan. Nem tetszik az a felfogás, hogy valaki kiélte az állatságait 20 éven keresztül, majd belebolondul vagy szent lesz utána. Ha tévedett, majd a következő életében okosabb lesz.

Persze hibát mindenki követ el. De egy visszaeső tömeggyilkos, aki élvezi a tettét, nem érdemel életet.

> Létezhet-e egyáltalán bármiféle igazolható ok az ölésre ?

Egy ölésnek vannak okai. Ez tény. Ezek közül vannak igazolhatóak. Ha úgy értetted, hogy létezik-e olyan fajta ölés ami a jót szolgálja, akkor a válasz a következő:

Az önfeláldozás is lehet az ölés formája. Az ölés csak a földi élet elvételét fejezi ki, az okát és a módját nem. Van olyan önfeláldozás ami ölés (földi életet vesz el), és több jót okoz mint rosszat. És van olyan helyzet, amikor egy embernek ez a legjobb választása, a legjobb amit abban a helyzetben tehet.

De amíg te nem kerülsz ilyennel szembe addig lehet hogy nem is érdemes rajta ennyit gondolkodni.

> Az önfeláldozás az "ölés" egyetlen igazolható formája.

Ezt én ilyen kategorikusan nem jelenteném ki. De hogy mire gondolok, azt inkább nem fejtem ki mert lennének itt akik élve keresztre feszítenének. :-)

> Bár itt is élet kioltása történik ám nem önérdekből, hanem valaki más érdekében, védelmében. Ez valójában a szeretet legmagasabb szintű megnyilvánulása.

Háááát ezzel nyíltan tudok vitatkozni. Értem én amit mondani akarsz, és egyet is értek vele annyiban, hogy az önfeláldozás a szeretet megnyilvánulása LEHET. De hogy egy konkrét esetben tényleg a szeretet megnyilvánulása-e, az már nem biztos.

A szeretetre nem mindenki egyformán képes rá. Vannak akik azt hiszik, hogy a szeretet egyetlen korlátja az, hogy az ember mennyire önző, hogy mennyire szeretne mással jót tenni. Ez azonban nem így van. Ezek az emberek azonosítják a szeretetet egy érzéssel (a szeretet érzésével) vagy a vággyal (a jóra való vággyal). De hiába akarsz jót tenni, ha nem tudod mi a jó. Hiheted azt valamiről hogy az jó, később kiderülhet róla hogy nem is annyira jó. A szeretet korlátai között ott van a tudás, az intelligencia. A magas szintű szeretet gyakorlásához mindenféle szinten magas fejlettség szükséges: fizikai, érzelmi, szellemi. Nem csak a jó utáni sóvárgás és a tiszta indíték szükséges hozzá. Szükséges hozzá a cselekvő képesség, magas szintű tudatosság, életismeret, jó megfigyelő képesség, tiszta gondolkodás stb. Ha a fontos és szükséges tulajdonságok közül bármelyik alulfejlett, akkor az korlátozza a gyakorolható szeretet mértékét.

Ha az önfeláldozást nézzük, akkor a nagy szeretethez szükséges feltételek közül nyilvánvalóan adott a jó szándék. De ha a várt hatás elmarad (pl. a magát föláldozó ember azt hiszi hogy ezzel nagy jót tesz másokkal, de téved, és valójában senki nem törődik a halálával), akkor ezzel több rosszat okoz mint jót: elveszik egy értékes élet amit föl lehetett volna használni sokkal értelmesebb dolgokra. Ilyen fajta önfeláldozásra volt sok példa a francia forradalom előtti időkben, amikor sok nagy gondolkodó bátran állt guillotine alá egy-egy nemes eszme védelmében. Például a szabadság védelme. Azt hitték, hogy az általuk fölfedezett nemes eszme mások számára is éppen olyan nemesnek tűnik, és hogy az áldozatuk sokak számára például szolgál majd. A valóság meg az volt, hogy buta emberek tömegei jót szórakoztak a halálukon anélkül, hogy bármit fölfogtak volna abból az eszméből. Hosszú idő alatt persze eljutottak a forradalomig, de addig nagyon sok jó szándékú ember halt meg értelmetlenül. A szándék önmagában nem garantálja a szeretetet.