Hogy sikerült alkalmaznotok Jézusnak a mértékletességgel kapcsolatos tanácsát?

mértékletesség, mértéktartás (lat. temperantia): erkölcsi erény, mellyel az ember a maga testi és lelki erőit, s a rendelkezésére álló más javakat a természet és az igazságosság rendje szerint használja és adja tovább. - A mértékletesség a sarkalatos erények egyike, Arisztotelész erénytanában az ember cselekedeteit meghatározó etikai erény, mely biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. - Társerénye az igazságosság, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek, a felebarátnak és önmagának azt, amivel tartozik nekik (az arisztotelészi meghatározás szerint „megadja mindenkinek azt, ami megilleti őt”). - A természeti népeknél a mértékletesség megfelelője az életbölcsesség, mely férfiaknál az erő értelmes használatában és a tökéletes fegyelemben mutatkozott meg. A kk-ban lovagi erénynek tartották, mely gátak közé fogja, s ezzel megsokszorozza és megfelelő cél szolgálatába állítja a testi-lelki képességeket. - A mértékletesség a helyes arány megnyilvánulása egymást kiegészítő dolgok (jogok és kötelességek) között: így a beszéd és hallgatás, tevékenység és pihenés, munka és imádság, a táplálkozás és annak kihagyása között. A helyes arány a kiegyensúlyozottság és a nyugalom alapja. - Mivel az ember leginkább a belső világán tud úrrá lenni, a mértékletesség megszerzése a gondolatok, ötletek, vélemények, kívánságok, vágyak, indulatok fékezésével kezdődik. Az értelemben megmutatkozó mértékletesség a józanság. Amilyen mértékben birtokolja a mértékletességet a belső világában, annyira fogja azt birtokolni a test és lélek egészséges harmóniájában; tehát annyira tud mértéktartó lenni a külső dolgokban (munkában, szórakozásban, evésben-ivásban stb.). A belső mértékletességet segíti a külső dolgok kötött rendje, ritmusa: a (családi és munkahelyi) napirend, az étkezések, imádságok, lefekvés, fölkelés lehetőleg azonos időpontjai, a vasárnap megszentelése stb. A liberális szemlélet e „kötöttségeket” folyamatosan rombolja, s velük az ember belső, vegetatív (ún. bio-) ritmusát is, ami súlyosan visszahat az emberre. - A mértékletesség az emberi kapcsolatokban önuralmat és a türelmet ad az emberi gyöngeségek viselésére, megakadályozza a szélsőséges megnyilvánulásokat, a természet és környezet megbecsülésére, takarékosságra nevel. - A Szentírás szerint a mértékletesség adja az embernek a józanságot, éberséget, megfontoltságot (1Tesz 5,6-8; Tit 2,2.12.22; 1Pt 1,13; 5,8). - Ikgr. Jelképe a korsó, melyet az erények allegóriái között női alak tart a kezében (Mariazell, oldalkápolnák).

mértéktelenség: a mértékletességgel ellentétes vícium, mely az embert vágyainak, ösztöneinek szolgáltatja ki. - A mértéktelenségben a tárgyak, gondolatok, szó, cselekvés uralkodnak az ember fölött. Ha nem tesz ellene az ember, a mértéktelenség szenvedélyek kiváltója lehet (alkoholizmus, drogfüggőség, kábítószer). Megmutakozik torkosságban, a tárgyakhoz, tevékenységhez való túlzott ragaszkodásban (függések), pótcselekvésekben, gondolatok csapongásában, felesleges beszédben, a dialógust nem igénylő monologizálásban stb. - Erkölcsi súlya attól függ, hogy a mértéktelenség mennyire vált szokássá, s mennyire ártott vele szándékosan az ember önmagának v. másoknak. A mértéktelenség mögött lehet rossz szokás, sodródás a mértéktelenséget hirdető fogyasztói szemlélettel. Az étel-italban való mértéktelenség oka lehet a szervezet hiánybetegsége is. Gyakran oka a céltalanság: az ember nem látja értelmét az akarat erőfeszítésének, mert nem ismeri a végső célt, melyhez elhatározásait, ítéleteit mérhetné.