Jézus zsidó kortársai /akik nem fogadták el őt Istentől küldött Messiásnak/ hittek-e a háromság tantételben, abban, amely ma a kereszténység alaptanítása?

Szia!

Ahogyan nem hittek Jézusban, úgy a Szentháromságban sem hittek értelemszerűen. Egyébként az nem igaz, hogy nem volt erről kijelentés. A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) Bár ez egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

Isten már a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9.10)

Üdv. Péter

Azok a zsidók, akik - akár Jézus korában, akár azóta bármikor - hittek a kereszténység bármelyik alaptanításában, azok keresztények. :)

Attól vagyunk zsidók, hogy megõriztük a Tórát, melyet a Szent, áldott Õ, ránk bízott. ( Igaz, terjeszteni is kell, de "Ne tegyetek hozzá az igéhez, amelyet parancsolok nektek és ne vegyetek el belõle" - 5Móz 4:2 )

"Mózes átvette a Tant a Színáj hegyén, majd átadta azt Jósuának. Jósua átadta az Öregeknek, ők meg a prófétáknak. A Próféták továbbadták a Szent Gyülekezet tagjainak, akik három, alapvető fontosságú vezérlő elvet fogalmaztak meg: ... 3. Emeljetek védőgátat a Tórának!"

Vagyis mindig határozottan meg kell állapítani, mi az, ami megfelel a Tórának és mi nem.

( Az elsõ kettõt nem "titkoozásiból" hagytam el, hanem, mert ide ez tartozik. Amúgy, akit érdekel: [link] )

Szervusz

Ha megvizsgálod a háromság eredetét, választ kaphatsz a kérdésedre. Íme:

A Britannica Hungarica ezt írja: „ A »szentháromság« szó vagy az erről kifejezett tanítás hiányzik az Újszövetségből, de Jézus és követői sem kívánták tagadni az ószövetségi hitvallást (Semá): »Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!« (MTörv 6,4) . . . A dogma . . . csak fokozatosan fejlődött ki több évszázadon át, heves viták közepette . . . a IV. század végén . . . a szentháromságtan megkapta klasszikus megfogalmazását, melyen azóta sem változtattak” (XVII. köt., 146. o.).

A New Catholic Encyclopedia kijelenti: „ Az »egy Isten három személyben« megfogalmazás a IV. század vége előtt nem lett szilárdan lefektetve, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnak. De pontosan ez a megfogalmazás volt az, amelyre elsőként használták a háromság dogmája címet. Az apostoli atyák körében még csak távolról sem volt ilyen felfogás, illetve elképzelés” ([1967] XIV. köt., 299. o.).

A The Encyclopedia Americana így ír: „ A keresztény hit a judaizmusból ered, a judaizmusra pedig szigorúan az egyistenhit jellemző. Az út, amely Jeruzsálemből Niceába vezetett, aligha mondható egyenesnek. A negyedik század háromságtana egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe; ellenkezőleg, eltérés volt attól a tanítástól” ([1956] XXVII. köt., 294L. o.).

A Nouveau Dictionnaire Universel szerint „úgy tűnik, hogy a platóni háromság — mely pusztán újrarendszerezése a korábbi népek idejére visszavezethető régebbi háromságoknak — nem más, mint bizonyos tulajdonságok racionális filozófiai háromsága, amely életre hívta a keresztény egyházakban tanított három hiposztázist, vagyis isteni személyt . . . Ennek a görög filozófusnak [Platónnak, i. e. negyedik század] a felfogása az isteni háromságról . . . minden ókori [pogány] vallásban megtalálható” ([Párizs, 1865—1870] M. Lachâtre szerkesztésében, 2. köt., 1467. o.).

John L. McKenzie, S. J., a Dictionary of the Bible című művében ezt írja: „ A személyek háromsága az egységes természeten belül a »személy« és a »természet« kifejezésekkel, azaz gör. [görög] filozófiai fogalmakkal határozhatók meg; ezek a kifejezések tulajdonképpen nem találhatók meg a Bibliában. A háromsághívők meghatározásai hosszas viták után születtek meg, amelyek során ezeket és más fogalmakat is, például a »lényeg« és a »szubsztancia« fogalmát néhány teológus helytelenül Istenre vonatkoztatta” ([New York, 1965] 899. o.).

Ha megvizsgálod,a Héberek hez írt levél első részét,nagyon megfogsz döbbenni .Olvasd el töbször a 8. verset!!

1. Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

2

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette,

3

Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

4

Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál.

5

Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?

6

Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.

7

És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává,

8

Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája.

9

Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.

10

És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

11

Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.

12

És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

13

Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?

14

Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet?

Bocsi, majdnem nem vettem észre:

"A többes szám az isteni személyekre utal."

Bocsi, kedve Péter, ez tévedés. Már a Teremtés elsõ versében: elajchim, így többes számú alakban, de ez nem jelent tényleg több személyt. A többes számú alak - kivált, ha I-ten saját magára alkalmazza - "fejedelmi többes", ahogy a királyok beszélnek magukról: "Mi x-edik Y".

Természetes, hisz az ÚR, áldott Õ, Király, a Királyok Királya ( Málchéj HaM'lochim - pl az ún. záróimánkban )