Leonard Cohen Hallelujah című dala miről szól?

A Halleluja a szó jelentésének - Dicsérd az Istent! – megfelelően az Istenhez vezető úton való töprengés. Sok más alkotáshoz hasonlóan a gondolatok itt is a szerelem és hit viszonya körül forognak: megidéződik Dávid király bűnös viszonya a fürdőző Betsabéhoz, Uriás feleségéhez. Ehhez közvetlenül kapcsolódik a lekötözött Sámsonra utaló kép. Cohen ugyanis a kísértő, vágykeltő szerelemre – elvontabban: az eredendő, mégis újra meg újra felbukkanó Bűnre – vezeti vissza, hogy az ember ajkairól eltűnt a „Halleluja”, Isten közvetlen megszólításának képessége.

Isten helyett marad a Nő, aki annak ellenére, hogy „a szerelem nem diadalmenet”, mégis társ marad az Istenhez vezető, elfeledett út újrafelfedezésében.

A Halleluja mondanivalója azonban nem merül ki a vágy teológiájában, sőt! A zenész zseniálisan csavar egyet a dal mondanivalóján, amikor a szerelem múlékonyságával számot vetve flegmán-szkeptikusan jegyzi meg: a szerelemből csak egy „törött” Halleluja születhet, mely meg sem közelíti az elveszett Szó nagyszerűségét. Itt válik világossá az a megkülönböztetés, mely szerint kétféle módon szólhatunk Istenhez: „szent” és „törött” „Hallelujával”. És az ember száját – minden szerelem, erotika és önáltatás ellenére – sosem fogja már elhagyni a tökéletes, a szent Halleluja.

Ez a rezignált következtetés, az ember tökéletlenségének beismerése a dalban mégsem eredményez pesszimista végkicsengést. Leonard Cohen arra figyelmeztet, hogy a magunk erejéből nem érhetjük el a kegyelmet. Viszont Isten irgalmas, mert „bármilyen rosszul is mentek is a dolgok”, részesít a kegyelemben, hiszen Istenhez szólva, szavaink csak szentek lehetnek.

"És az ember száját – minden szerelem, erotika és önáltatás ellenére – sosem fogja már elhagyni a tökéletes, a szent Halleluja."

Nagy szerencsénk van hogy Istennek tetszik a mi tökéletlenségünk (persze most itt nem a súlyos bűnökre gondolok). Ezt főleg akkor értettem meg amikor láttam hogy a kislányom először kezd beszélni és bár alig érthető amit mond mégis olyan kedvességgel és ártatlansággal tudja mondani hogy az nagyon nagy szeretetet ébreszt az emberben.

Amikor mi Isten dicsőítjük akkor bár nagyon ügyetlenül tesszük de Istennek tetszik ez az ügyetlenség. Lehet hogy furán hangzik de azt hiszem ő nagyon "aranyosnak" talál minket ilyenkor. És nem csak a 3 éveseket de a 80 éveseket is ha azok őszintén és jóindulattal szólnak Hozzá :)

A 3-as válaszoló nagyon alapos és mély értelmű elemzése nagyon tetszik, de pici kiigazítás:

Hallelujah — A héber ha‧lelu-Jah′ kifejezés átírása. Jelentése: ’dicsérd Jahot’ vagy ’dicsérjétek Jahot’.

Jah — Isten nevének, a Jehova/Jahve névnek költői, rövidített alakja. A Bibliában több mint ötvenszer fordul elő, gyakran a „hallelujah” kifejezés részeként, de magában is.

Egy pici kiigazítás, az 5. hozzászólónak.

A definíciód, miszerint a Halleluja, v Hallelujah, kifejezés egyenlő a "dicsérd Jahot" vagy "dicsérjétek Jahot" jelentéssel, tökéletes.

Az előfordulási szám viszont attól függ, hogy mikori a Bibliád kiadása.

A tendenciának, hogy a mai bibliafordításokban, hogy egyre inkább elhagyják Teremtő személyes nevét, több oka is lehet:

a) a kereszténység eredete

b) a judaizmusban sem használják a babiloni fogság óta

c) de említhetném akár azt is, hogy a Biblia szerint, e világ istene a sátán, és ma sok egyház szándékos szétzüllesztésének lehetünk tanúi főként nyugaton. Észak-Amerikában például, bizonyos lobbi elérte azt, hogy az az egyház, amely nem hajlandó összeadni az azonos neműeket, az nem kap állami támogatást.

A Jahve, a Jah, vagy Jehova szó nem azt jelenti, hogy Isten, hanem annak személyes nevét:

I. Móz 32:9;

II. Móz 6,3;

II. Móz 15:3;

68. Zs 5;

83. Zsolt 19;

Ésai 26:4;

Még az imánkban is benne van, hogy "szenteltessék meg a te neved.

De hogy szenteli meg, vagy mit szentel meg az, aki nem tudja Isten nevét?

Egy nem oly régi Károlyi bibliába nézve, már csak ezeket találtam.

Van egy 1863-as kiadású Károlyi bibliám, abban még több száz helyen megtalálható.

Sőt, a "Komáromi Csipkés György" kiadású Bibliában, több mint hétezerszer, pontosan úgy mint az eredeti héber és görög iratokban.

[link]

[link]

Úgy vélem, ha Isten bemutatkozott Mózesnek, akkor fontosnak tartotta, hogy ismerjük nevét. Ha pedig Ő fontosnak tartotta, akkor hogy merészeli egy "revideáló bizottság" kitörölni azt a bibliából.

Jel. 22.18

Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra.

Jel. 22.19

És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.

Jel. 22.20

Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!