Ismertek híres unitáriusokat?

Híres magyar unitáriusok

Dávid Ferenc (1520?–1579) – egyházalapító és vértanú püspök

Heltai Gáspár (1520–1575) – szász eredetű kolozsvári prédikátor, bibliafordító, író és nyomdász, a Krónika az magyaroknak dolgairól szerzője

János Zsigmond (1541–1571) – erdélyi fejedelem és magyar király, az unitárius reformáció nagy támogatója

Bogáti Fazekas Miklós (1548 – 1598 után) – prédikátor, író, az ószövetségi zsoltárok magyar fordítója

Toroczkai Máté (1553–1616) – püspök, prédikátor, Enyedi György nagy jelentőségű teológiai művének (Explicationes…) magyarra fordítója

Enyedi György (1555–1597) – püspök, prédikátor, a 16. század végének kiváló teológusa, széphistória-szerző

Kolozsvári Dimén Pál (1655–1720) – a kolozsvári főiskola igazgatója és megmentője, jeles orvostudós

Mikes Mihályné Paczolai Borbára (17. század) – a diákok taníttatására jelentős pénzösszegeket adományozott

Kmita Andrásné Wilhelm Krisztina (1656–1704) – a kolozsvári nyomda megvásárlására adományozott jelentős pénzösszeget az egyháznak

Daniel Klára (18. század) – jelentős értékű búzadézsmáját a kolozsvári Unitárius Kollégiumnak adományozta, emellett pénzadományokat is tett

Petrichevich Horváth Ferenc (1731–1804) – főgondnok, a Marosvásárhelyen létrehozott Consistorium (egyházi tanács) szervezője, alapítványtevő

Lázár István (1742–1811) – püspök; főpásztori szolgálata idején közel ötven templomot építenek, vagy újítanak fel

Körmöczi János (1762–1836) – püspök, filozófus, a kolozsvári Unitárius Kollégium fizikai szertárának megalapítója

Augusztinovics Pál (1763–1837) – alapítványtevő, az erdélyi főszámvevőszék elnöke

Bölöni Farkas Sándor (1795–1842) – demokrata gondolkodó és író, Észak-Amerika és az ottani viszonyok első magyar ismertetője (Utazás Észak-Amerikában, 1834), az első erdélyi szövetkezet megalapítója (1854)

Aranyosrákosi Székely Sándor (1797–1854) – püspök, főiskolai igazgató, énekeskönyv-szerkesztő, történész, író, A székelyek Erdélyben című erdélyi magyar eposz szerzője

Brassai Sámuel (1800? – 1897) – kollégiumi, majd egyetemi tanár, zenész, közművelődési szervező; az „utolsó erdélyi polihisztor”; az első erdélyi magyar egyháztársadalmi szervezet, a Dávid Ferenc Egylet első elnöke

Kriza János (1811–1875) – püspök, költő, az első erdélyi magyar népköltészeti gyűjtemény, a Vadrózsák kiadója, az első erdélyi teológiai folyóirat, a Keresztény Magvető alapító szerkesztője (1861)

Berde Mózes (1815–1893) – az unitárius jótevők fejedelme, alapítványa tette lehetővé a kolozsvári Unitárius Kollégium felépítését

Berde Áron (1819–1891) – a kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója, a Ferenc József Tudományegyetem tanára és első rektora, jeles közgazdász, az első magyar meteorológiai és klimatológiai szakkönyv (Légtüneménytan, 1847) szerzője

Kőváry László (1819–1907) – Erdély történetírója, statisztikus, szerkesztő, kollégiumi felügyelőgondnok

Jakab Elek (1820–1897) – Kolozsvár történetírója, 1848-as forradalmár, emlékíró, guberniumi levéltár-igazgató

Orbán Balázs (1829–1890) – író, utazó, felnőtt korában (1865-ben) tér át a katolikus hitről az unitáriusra; vagyonát és könyvtárát a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumra hagyja; leghíresebb munkája: A Székelyföld leírása

Ferencz József (1835–1928) – püspök, egyházszervező, kátészerkesztő, egyházunknak ötvenkét évig főpásztora, ebből tíz év az első világháborút követő nehéz időszak

Fanghné Gyújtó Izabella (1840–1914) – írónő, újságíró, a kolozsvári Dávid Ferenc Egylet tevékeny tagja

Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) – keleti utazó, nyelvész, kolozsvári egyetemi tanár; 1870-ben tér át unitárius hitre (katolikusról)

Pákei Lajos (1853–1921) – egyházi tanácsos, mérnök, műépítész; fontosabb alkotásai: a kolozsvári Unitárius Kollégium épülete, a bölöni, székelyudvarhelyi, firtosmartonosi, lókodi és magyarsárosi unitárius templomok, Brassai Sámuel és Berde Mózes házsongárdi síremléke, a kolozsvári New York szálló és más középületek

Perczelné Kozma Flóra (1864–1925) – írónő, szerkesztő, a Dávid Ferenc Egylet társelnöke, felnőtt korában meggyőződésből lett unitárius

Kelemen Lajos (1877–1963) – a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára, történettudós, főgondnok

Ürmösi Károlyné Kántor Gizella (1880–1938) – költőnő, az Unitárius Nőszövetség főtitkára

Csifó Salamonné Árkosi Veress Ilona (1880–1943) – az Unitárius Nőszövetség ügyvezető alelnöke, a „szegény ügyek” intézője, a kolozsvári Napközi Otthon, majd az Unitárius Otthon megteremtésében és működtetésében töltött be vezető szerepet

Gyallay Domokos (1880–1970) – kollégiumi tanár, szerkesztő, író (Vaskenyéren)

Bartók Béla (1881–1945) – zeneszerző, népdalgyűjtő, a budapesti unitárius egyházközségnek meggyőződésből lesz tagja; fia, ifj. Bartók Béla, a Magyarországi Unitárius Egyház későbbi főgondnoka

Gyergyai Árpád (1881–1952) – orvostudós, egyetemi tanár, kollégiumi felügyelőgondnok

Gelei József (1885–1952) – kollégiumi tanár, főgondnok, világhírű biológus, egyetemi tanár

Varga Béla (1886–1942) – teológiai tanár, püspök, filozófus, pedagógus, egyetemi tanár

Kiss Elek (1888–1971) – teológiai tanár, egyházi író, püspök

Dr. Mikó Lőrincné Zsakó Aranka (1889–1969) – az Unitárius Nőszövetség vezetője, a Romániai Kisebbségi Nők Központi Titkárságának tagja, az Unitárius Ipari Leánylíceum felügyelőgondnokaként az Egyházi Főtanács első női tagja

Dr. Kauntz Józsefné Engel Ella (1890–1956) – a Nőszövetség külföldi kapcsolattartója, valamint „ideológusa” (programok, stratégiák kidolgozója)

Balázs Ferenc (1901–1937) – lelkész, ifjúsági egyletvezető, szövetkezet-alapító, író, a Tizenegyek tagja; világkörüli útjának tapasztalatait a Bejárom a kerek világot című könyvében írja le, a másik híres könyve: Rög alatt

Szent-Iványi Sándor (1902–1983) – ifjúsági egyletvezető, később a magyarországi egyházrész lelkész-elnöke, püspöki vikárius, országgyűlési képviselő; a második világháború idején eredményes zsidómentő tevékenységet végez; a háborút követően a Magyar Vöröskereszt elnöke

Szabédi László (1907–1959) – költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár

László Gyula (1910–1998) – régész-történész, egyetemi tanár

Mikó Imre (1911–1977) – író, jogász, politikus, műfordító, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka, 1944–1948 között szovjet fogságot szenvedett

Bözödi György (1913–1989) – író, szociográfus, történész

Erdő János (1913–1996) – teológiai tanár, egyháztörténész, püspök, volt politikai fogoly (1959-1963 között)

Gellérd Imre (1920–1980) – lelkész, egyházi író, volt politikai fogoly (1959-1964 között)

Szabó Gyula (1930–2004) – író, folyóirat-szerkesztő; novellái és regényei a XX. századi magyar próza nagy mesterei közé emelték; számos irodalmi díjban részesült, tagja volt a Magyar Írószövetségnek

Moyses Márton (1941–1970) – az 1956-os forradalommal rokonszenvező és kommunistaellenes versei miatt diákkorában 7 év börtönre ítélték; a börtönbeli kínvallatások közben saját nyelvét metszette le, mintsem vallomásra bírják; 1970. február 13-án rendszerellenes tiltakozásként a brassói pártszékház előtt leöntötte benzinnel és meggyújtotta magát