Mit tennél ha Isten azért teremtett volna téged hogy szenvedj?

Ne tételezzük fel, mert nem igaz! Egyes esetekben elkerülhetetlen a szenvedés, de ez soha nem volt Isten akarata. Más esetekben elkerülhető lenne, mégsem teszik. A Mennyben nincs szenvedés, és Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: "Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!" Ezekből az következik, hogy egyrészt nem Isten uralma valósul meg a Földön, különben itt lenne az Ő országa, és nem lenne imatéma, hogy eljöjjön, másrészt az az akarata, hogy itt is az legyen, ami most a Mennyben van. A Mennyben nincsenek betöltetlen kívánságok és szükségek. Az emberek pedig éppen ezektől szenvednek, mert betöltetlen kívánságaik és szükségeik vannak. Hozzáteszem, nem csupán jogos kívánságok vannak, az embernek azonban a jogtalan kívánságai is szenvedést okoznak: ha teljesülnek, akkor azért, ha nem teljesülnek, akkor meg azért. Például, aki azért szenved, mert nincs barátnője, az olyan dologért szenved, ami soha nem volt Isten akarata. Isten a házasságot rendelte el egy férfi és egy nő számára, és csak ebbe az egy mederbe terelte a szexualitást. Aki ez ellen lázad, az a lázadásától szenved, valamint a következményeitől. Ráadásul a következmények másokat is elérnek, például az orvosi beavatkozás által széttrancsírozott vagy a szülés után kukába dobott gyereket, a széthullott családot, stb.

Ha mindezeket figyelmen kívül hagyom, és feltételezem a lehetetlent, akkor azt kérdezem, hogy vajon, ha elmegyek egy kertészetbe, és veszek száz tő sövénynek való bokrot, mondjuk fagyalt, de csak nyolcvan fér el a díszkertemben, akkor vajon az egyes tövek tehetnek-e az ellen valamit, ha én úgy határozok, hogy nem a díszkertbe ültetem, hanem a kecskeól tőszomszédságába, ahol is a kerítés közelében mindig megrágják őket ezek a fránya kecskék, ráadásul időnként kiszabadulnak?

Vagy legyen a példa bibliai! Ha van egy köbméternyi agyagom, egy korongom és kemencém, akkor a kezembe kerülő agyagmassza tehet bármit is annak érdekében, hogy ne agyaggalambot, köpőcsészét, vagy éjjeli edényt gyúrjak belőle, hanem mondjuk díszvázát? Módjában áll lázadni az ellen, ha nem akarok színes mázat kenni rá és kicifrázni? Vajon valaha is az életemre törhet, ha én "rosszul" döntök?

A nyelvészek szerint az Istennek fordított görög "Theosz" szó, a "tithémi" szóból származik, ami azt jelenti, hogy helyez, tesz, okoz, előidéz, elrendel, meghatároz, érvényesít. Ha ez így van, akkor az Isten nem más, mint az Elhelyező, a Kirakó, az Okozó, az Előidéző, az Elrendelő, a Meghatározó és az Érvényesítő. Isten az Univerzum Sakk-Nagymestere, csak a sakktábla nem hatvannégy mezőből áll, hanem megszámlálhatatlanul sokból. Az Istent vádolók egy fontos dologról feledkeznek meg: ezen a pályán sem csak világos bábuk vannak, hanem sötétek is, ráadásul az egyes figurák menet közben dönthetnek úgy is, hogy világosak lesznek, de úgy is, hogy sötétek. A sötét figurákat nem Isten mozgatja, hanem az, akit a Biblia ennek a korszaknak az istenének nevez, aki a Sátán. Valójában az ő tevékenysége és a sakkfigurák rossz döntései okozzák a sakkfigurák szenvedéseit, sajnos ezt sokan akkor ismerik fel, amikor már kiütötték őket, de a sakktáblára nem lehet visszakerülni, csak egészen kivételes esetekben, lásd Jézus és tanítványai csodáit.

Szervusz

Számomra elképzelhetetlen, hogy az az Isten, akit én ismerek, szenvedésre teremtette volna az embert. Ez lehetetlen. Mert bár az emberek sokat szenvednek, tényleg, annak nem az Isten az okozója.

De ha mégis eljátszanák a gondolattal, az számomra olyan lenne, mintha valaki azt kérné tőlem, mondjam el, hogyan élném az életemet, ha lábak(láb) nélkül születek? Fogalmam nincsen milyen lenne az élet úgy, hiszen egész nap lótok futok....:-)

Viszont aki tényleg fogyatékosan születik, a másik, az egészséges ember életét bár nézi, magára vonatkozóan nem igen tudja igazán elképzelni.

Én ezt gondolom a kérdésedről:-)

Valószínűleg szenvednék. Nem csak valószínűleg, hanem a szó szoros értelmében szenvedek. Nem hiszek istenben, elutasítok mindenféle vallási dolgot, egyszerűen valami által ez van. Tehetségtelennek születtem, létezésem a normális élettel nem összeegyeztethető csak a magánnyal, nélkülözéssel és betegségekkel. Mindháromból igencsak megvan a részem és nincs meg a képességem, hogy változtatni tudjak rajta.

Élet továbbra is, várom mikor lesz jobb. Értem én, hogy tennem kellene valamit, de nincs ötletem.

Állsz egy betongödör allján és nincs létrád, még köteled sem. Magadtól onnan soha az életben nem kerülsz ki, kiabálásod nem hallják és hiába ugrálsz, nem jutsz el a felszínig. Egyszer csak megunod, belefáradsz, leülsz és várod, hogy mi fog történni. Itt vagyok most.