Létezik olyan vallás amiben nincsenek szigorú szabályok, nincs erőszak és megtalálhatom a lelki békét?

Kedves Pietrosol, te valamit félreértesz.

Az ego feloldása minden vallásban cél, ebben igazad van. Csakhogy az ego a psziché terméke, az emberi psziché (akárcsak a biológiai test) pedig mindenféle törvényszerűségek által meghatározva működik. Bármiféle pszichés folyamatba csak ezen törvényszerűségek alapján lehet beavatkozni.

Az ego feloldása sem történhet meg akárhogy, mindössze néhány módszer létezik erre. Ezek a módszerek pedig a teológiailag egymástól igen távol álló vallásokban is meglepően hasonlóak.

A szabályszerűségeket nem lehet kikerülni sem a pszichés folyamatok esetében, sem a spirituális úton. Csúfos kudarcra van ítélve, aki ellene megy ezeknek a szabályoknak.

# 11!

Elfogadom amit írsz. Kövesd, ha hiszel benne és minden jót kívánok hozzá!

Tiszta, éntelen tudatba nem tudsz szabályok alapján belépni és nem tudsz szabályt bevinni. Szabályra az elmének van szüksége, mert a szabály a lételeme. Magam az általam írt tanításokat, közvetlen útnak gondolom. Ezek a tanok egyetlen lépésről szólnak.

Szerintem az az igazi vallás amiben nincsenek szabályok. És ezt a vallás te tudod felépíteni a saját lelkedben. Ahhoz hogy boldog és szeretettel teli életet tudj élni, nincs szükség szabályokra, hiszen ha őszintén haladsz az úton, automatikus hogy pl nem fogsz embert ölni.

Az állítolagos keresztények lehet azért nem hazudnak, lopnak, mert az a szabály, és az be "kell" tartaniuk. (mert különben megijednek hogy a pokolra jutnak) ha viszont te a saját utadat és boldogságodat keresed, akkor te azért nem fogsz ölni mert őszinte szeretet van benned, és nem azért mert valami szabályféle tiltja neked, és ezzel megfélemít.

Én hívő embernek tartom magam, de nem tartozok semmiféle gyülekezethez sem.

Szerintem elég azon elgondolkodni, hogy aki jár templomba miért lesz attól jobb ember? A templomba bárki el tud menni, az nem igényel semmiféle erőfeszítést, viszont a lelki béke, és az önmegismerés útja, az igen. Azt viszont nem lehet egy templomba megtalálni, hanem önmagunkban, Istenben...

Egyébként nekem a keleti vallások (ami nem is igazán vallás hanem inkbb életmód és filozófia) sokkal igazabbnak tűnnek mint pl a kereszténység és a zsidóság. gondoljunk csak a keresztes háborúkra, ahol Isten nevében öltek, vagy arra hogy a Vatikánban élő Pápa és társai ülnek az aranyozott trónjukon, nem törődve azokkal az emberekkel, akik segítségre szorulnának...

Én nem vallást ajánlok neked, hanem hitet. A kereszténységet sokan összekeverik a katolicizmussal, vagy a protestantizmussal. A keresztény egy helytelen magyar szó. Az eredeti kifejezés a görög khrisztianos, aminek jelentése "krisztusi". A valódi keresztény nem egy vallási rendszert követő ember, hanem olyan hívő, aki Krisztust követi hit által. Azt a személyt, aki életét adta azért, hogy az ember ne vesszen el a bűnei miatt, hanem örök élete lehessen, aki feltámadt és az Atya jobbján közbenjár az emberekért.

A valódi keresztény nem azért követ bizonyos erkölcsi útmutatásokat, ha tetszik szabályokat, mert attól fél, ha nem teszi, elkárhozik, hanem azért, mert Krisztust követi szeretetből, így reagálva arra a szeretetre, amit Ő korábban kifejezett minden ember számára. Az iránta való szeretet kötelezi (de mivel szeretetből van, nem kötelesség) a hívőt, hogy engedelmeskedik Neki és az Igéjének, amit a Bibliában jelentett ki. Ez nem rabságot jelent, hanem önkéntes odaszánást. Isten nem kötelezi az embert, hogy kövesse Őt, az embernek kell döntenie, de utána ki kell tartania a mellett. Ez lehet, hogy nem mindig hoz fizikai békét, de lelkit, szellemit igen.

A valódi kereszténység, "krisztusiasság" alapja semmi más, csak a szeretet. Jézus szerette az embereket, ezért hajtotta végre a megváltói művét, és az ember úgy válik hívővé, krisztusivá, hogy ezt a szeretet viszonozza, szeretettel.

A valódi kereszténység nem vallás, ezért nem használtam olyan kifejezéseket, hogy katolikus, protestáns, hitgyülis, stb. A kereszténység alapja a szeretet és a hit, a hit pedig nem vallás, hanem élet és életmód. Úgy fejezem ki a szeretetemet Krisztus fele, hogy önként engedelmeskedem neki, ez által válok "krisztusivá", azaz kereszténnyé.