Mit mond a Biblia a húsvétról?

Ezt, kedves Jehovista:

2Móz 34,25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a húsvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.

2Krón 35,1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskhabárányt az első hónap tizennegyedik napján.

2Krón 35,7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.

2Krón 35,8 Az ő fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz juhot és háromszáz tulkot.

2Krón 35,9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az ő atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer juhot és ötszáz tulkot.

Ezsd 6,20 Mert megtisztultak vala a papok és Léviták: egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, a kik a rabságból megjöttek, és atyjokfiaiért a papokért és önmagokért;

Mt 26,2 Tudjátok, hogy két nap mulva a húsvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.

Mt 26,17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a húsvéti bárányt?

Mt 26,18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.

Mt 26,19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

Mk 14,1 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.

Mk 14,12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?

Mk 14,14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

Mk 14,16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

Lk 2,41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

Lk 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.

Lk 22,1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik.

Lk 22,7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a húsvéti báránynak;

Lk 22,8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük.

Lk 22,11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

Lk 22,13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

Lk 22,15 És monda nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

Jn 2,13 Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.

Jn 2,23 A mint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.

Jn 6,4 Közel vala pedig húsvét, a zsidók ünnepe.

Jn 11,55 Közel vala pedig a zsidók húsvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

Jn 12,1 Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.

Jn 13,1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.

Jn 18,28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvéti bárányt.

Jn 18,39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a húsvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

Jn 19,14 Vala pedig a húsvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!

Csel 12,4 Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; húsvét után akarván őt a nép elé vezettetni.

1Kor 5,7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.

Az ünnepek Jézusra utaló próféciák. A tavaszi ünnepkör az első, az őszi ünnepkör a második eljövetele. Niszán 10-én kellett kiválasztani a bárányt, aznap vonult be Jézus Jeruzsálembe. 14-én kellett levágni, akkor feszítették keresztre, és halt meg. Jézus megtartotta a parancsolatokat, ami a szüleinek való engedelmesség. A szülei megtartották a pászkát, és megtartotta ő maga is. Ha róla szól, pláne megtartja. Ez így logikus. Az utolsó vacsora nem a pászka éjszakája volt. A bárányt egybe kellett megsütni, míg a tanítványok mártottak a tálba. Van egy szokás a páska előtt, egy vacsora, ezt ülték meg a tanítványok és Jézus is. Nem is lehetett a pászka ünnepe, mivel az azt követő nap a kovásztalan kenyerek első napja, ami pihenőnap. Viszont a keresztrefeszítésekor nem volt ünnepnap, azt mondták, hogy a következő nap lesz az. Niszán 14-án, a pászka délutánján, amikor le kellett ölni a bárányt, akkor halt meg Jézus a kereszten, és másnap volt a kovásztalan kenyerek első napja, amikor a sírban volt már. Tehát hamis az az összemosás, hogy a pászka bárányt ette Jézus az utolsó vacsorán.

A pászka ünnepe tehát nem a feltámadásának az ünnepe, hanem a haláláról szóló prófécia, ami egyben kettős jelentése van, mivel az Egyiptomból való szabadulásnak is az emlékünnepe, mikor az Úr erős kézzel kivezette a népét. Jézus halála a szabadulásunknak a váltsága.

Jézus nem arra kérte a tanítványokat, hogy évről évre vagy napi szinten játsszák el az utolsó vacsorát, hanem miután beazonosította a kenyeret, mint testét, megtörte és odaadta a tanítványoknak, és azt mondta, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére. Tehát törjük meg a testünket, és adjuk oda. Mert nincs nagyobb szeretet annál, ahogy mondta, mint életünket adni a másikért. És azt is mondta, hogy úgy szeressük felebarátainkat, ahogy ő szerette a tanítványokat. Az egész egybe vág, és értelmet nyer, de sokaknak sokkal könnyebb elszínészkedni a jelenetet, mint életünket adni a másikért. Mert e szerint leszünk megítélve, és nem a szerint, hogy hányszor bohóckodtunk a pékáruval.

A húsvét megünneplésének nincs bibliai alapja.

Jézus parancsa szerint nem a feltámadásáról, hanem a haláláról kell megemlékeznünk(Lukács 22:19) és arról sem olvashatunk a Bibliában , h Jézus korai követői megünnepelték volna a feltámadását.