Mit jelent a kettőslelkűség?

"Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól, hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember." (Jak 1,5-8)

Jakab olyan személyre érti, aki úgy imádkozik Istenhez, hogy eközben kételkedik Istenben. Tehát akinek a hite nem szilárd, hisz is, meg nem is.

az úvf ezt a szót határozatlannak adja vissza. a kettős élet nem ezt jelenti. azt jelenti, hogy bort iszik, és vizet prédikál. olyanok, akikre ezt mondta Jézus:

23 Akkor Jézus a sokasághoz és a tanítványaihoz szólva ezt mondta: 2 „Az írástudók és a farizeusok Mózes székébe ültek. 3 Mindazt tehát, amit mondanak nektek, cselekedjétek és tartsátok meg, de a tetteik szerint ne cselekedjetek, mert ők mondják, de nem cselekszik. 4 Nehéz terheket kötöznek egybe és raknak az emberek vállára, de ők maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. 5 Minden cselekedetüket azért teszik, hogy az emberek lássák őket; mert megszélesítik az írásszövegeket tartalmazó tokokat, melyeket oltalmazó eszközként hordanak, s megnagyobbítják ruháik rojtozatát. 6 Kedvelik a főhelyet a vacsorákon, az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban, 7 az üdvözléseket a piactereken, és hogy rabbinak hívják őket az emberek. 8 Titeket azonban ne hívjanak rabbinak, mert e g y a ti tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. 9 Ezenkívül senkit se hívjatok atyátoknak a földön, mert e g y a ti Atyátok, az égi. 10 »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus. 11 Hanem aki a legnagyobb köztetek, az legyen a szolgátok. 12 Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

13 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert bezárjátok az egek királyságát az emberek előtt; ti magatok ugyanis nem mentek be, és az odatartókat sem engeditek bemenni. 14 ——

15 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert beutazzátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyvalakit prozelitává tegyetek, és amikor az lesz belőle, gyehennára valóvá teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

16 Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: »Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, kötelezettség alatt áll.« 17 Bolondok és vakok! Hát melyik nagyobb, az arany vagy a templom, amely megszentelte az aranyat? 18 Továbbá: »Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, kötelezettség alatt áll.« 19 Vakok! Hát melyik nagyobb, az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Aki tehát az oltárra esküszik, az rá esküszik, és mindarra, ami rajta van; 21 és aki a templomra esküszik, az rá esküszik, és arra, aki lakja azt; 22 és aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

23 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a köményből, de figyelmen kívül hagyjátok a Törvény súlyosabb dolgait, mégpedig az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget. Ezeket kellett volna cselekedni, és amazokat sem figyelmen kívül hagyni. 24 Vak vezetők, kik a szúnyogot kiszűritek, de a tevét lenyelitek!

25 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vannak rablott holmival és mértéktelenséggel. 26 Vak farizeus, előbb tisztítsd meg a pohár és a tál belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen.

27 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről ugyan szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival, és mindenféle tisztátalansággal. 28 Ily módon ti is, kívülről ugyan igazságosnak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.

29 Jaj nektek, írástudók és farizeusok, képmutatók! Mert építitek a próféták sírjait, és díszítitek az igazságosak emléksírjait, 30 és azt mondjátok: »Ha ősatyáink napjaiban élnénk, nem lennénk velük részesek a próféták vérében.« 31 Így tehát magatok ellen tanúskodtok, hogy fiai vagytok azoknak, akik meggyilkolták a prófétákat. 32 Nos hát, töltsétek be ősatyáitok mértékét!

máté 23:1-32

A kettősség alapvetően a kétfajta vetőmag együttes jelenlétére utal. A kétszívűség, kétlelkűség, kétnyelvűség, két úton való sántikálás mind ugyanannak a dolognak a különböző szempontból való megközelítése. Jézus azt mondta, hogy némely embernél a vetőmag, vagyis az Isten Igéje akkor hullik a szívbe, amikor már jelen van az ellenség vetése. Ez az az eset, amikor a tövisek közé esik a mag. Ha a tövisek megmaradnak és az Ige kénytelen a tövisek között növekedni, akkor azok elfojtják az Igét. Nem tudják egészen megfojtani, de a gyümölcstermést megakadályozzák. Éppen ezért mondja Jakab, hogy "Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket." (Jk 1,21) Aki erre hajlandó, és tevőlegesen együttműködik Isten Szellemével, annak Isten megtisztítja a szívét az Ellenség palántáitól és a kijelentett Igének a növénye szabadon tud növekedni benne, ami a kellő idő eltelte után feltétlenül eljut a gyümölcstermésig, ha rendszeresen megkapja az Isten Igéjének, Jézus Krisztus Vérének és a Szent Szellemnek az együttes tápanyagát.

Ahogyan azonban a természetes világban különbözik az egyes földterületek fertőzöttsége, ehhez hasonlóan az emberek szívének az állapota is különböző, amikor az Isten Kijelentése a szívükbe hullik. Az egyik szívben egy-két kórón kívül nincs más, míg egyesek szívében egész dzsungel van. A kettő között tetszőleges véges sok átmeneti lehetőség van, Isten azonban kész bárkinek megtisztítani a szívét, aki ezt valóban akarja. A fertőzöttség mértékének megfelelően azonban különböző hosszúságú időre van szükség. A legnagyobb problémát általában nem a cégéres bűnök jelentik, ugyanis azokat a legkönnyebb tetten érni, mert az egyén számára egyértelmű, hogy elkövette-e vagy nem, rabja-e, vagy nem. Ami azonban sokkal nehezebben megragadható, ezért sokkal több időt vesz igénybe az eltávolítása azok éppen azok a bűnök, amit általában nem tekintenek komolynak: irigység, harag, neheztelés, képmutatás, gőg, hitetlenség, reménytelenség, előítéletek, sztereotípiák, stb. Az ember, ha a paráznaság, a homoszexualitás, a drog, a dohányzás fogságában van, akkor sokkal kevesebb módja van az öncsalásra, ezért könnyebb megtérnie és megszabadulnia. A haragot, az irigységet, depressziót sokkal könnyebb szocializálni és valami hangzatos jelzővel illetni, ami elveszi a dolog élét és a bűn már nem bűnnek néz ki, hanem erénynek, vagy az emberi egyéniség megnyilvánulásának.

Aki szívében egyszerre van jelen az Isten Beszéde és az Ellenség hazugsága, annak ez a kettősség a gondolkodásában is megjelenik, és mikor milyen szellemi klíma veszi körül, annak megfelelően fog gondolkodni. Egyházi közegben az Isten Beszéde fog dominálni, de a hétköznapokban vallásos materialistává válik, és a szívét megtöltő egyéb tartalom fogja meghatározni a gondolatait, a beszédeit és a tetteit. Ez az állapot az oka a kételkedésnek is, mivel a dilámma feloldhatatlan, amíg a kettős állapot fennáll. Mindegy, hány év telt el az újjászületés után, a megoldást csak a Jakab 1,21-ben leírt folyamat hozza meg. Isten nem haragszik meg, ha az ember nem találja a megoldást, de tenni sem tud sokat addig, amíg az ember nem kész szakítani minden mással. Ezt jelenti az, hogy letesszük az életünket Jézus lábai elé.

Pál apostol így fogalmaz: " Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket." (Rm 12,1) Nem tudunk egyebet tenni, minthogy odaadjuk a testünket élő áldozatként Istennek. Ez hosszú időt igényel. Odaszánjuk magunkat az Isten Beszédének hallgatására, az azon való elmélkedésre, az imádkozásra, keressük Isten akaratát az életünkre vonatkozóan, keressük az elhívásunkat és várjuk Istentől az útbaigazítást. Ez időt igényel. A napi taposómalom mellett időt kell szánnunk erre rendszeresen, ami nem merülhet ki abban, hogy hetente kétszer elmegyünk a gyülekezetbe, és naponta fél órát adunk Istennek, különben megrekedünk a kiskorúság állapotában. Időznünk kell Isten jelenlétében, de megéri. Ígéretünk van arra, hogy amennyiben közeledünk Istenhez, Ő is közeledni fog hozzánk. Ha ezt nem tenné, minden igyekezetünk hiábavaló lenne. Éppen ezért kell addig keresnünk az Urat, amíg megtalálható, addig segítségül hívni őt, amíg közel van (Ézs 55,6). Ha ezt megtesszük, akkor megvalósul a Róma 12,2-ben leírt ígéret: "És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Az, hogy "ne szabjátok magatokat" és az, hogy "változzatok el", az eredetiben szenvedőben van, azaz nem mi tesszük ezt, hanem velünk történik, de más teszi velünk. Ha nem szánjuk oda magunkat Istennek élő áldozatul, akkor az Isten ellensége a világ képére és hasonlatosságára alakít bennünket, de ha odaszánjuk magunkat Istennek, akkor ő elkezdi bennünk végbevinni a metamorfózist, ami majd a test feltámadásával fog teljessé válni. Addig azonban sok változáson kell keresztülmennünk, amelyeket nem mi teszünk magunkkal, hanem Isten teszi velünk, ha rendszeresen kiszolgáltatjuk magunkat Neki, ha sokat időzünk a jelenlétében.

Itt, a Róma 12,2-ben a "nusz" megújulásáról beszél. A "nusz" nem az ember értelme, hanem a léleknek az a képessége, ami által a saját szelleméből információkat kap a láthatatlanból, a szellemi valóságból, ezért sokkal inkább szellemi érzék, mintsem a gondolkodó részünk. Ellenkezőleg: az ember "nusza" határozza meg, hogy az elméje min, hogyan gondolkodik. Amit megújulásnak mond Károli, az az "anakainószisz" (ana - újra, fel, fentről, vissza / kainosz - új ). A "kainosz" szót az Újszövetség az Újszövetségi Szómutató szótár szerint soha nem használja egy régi dolog felújított változatára, hanem minden esetben egy vadonatúj, használatlan dologra, éppen ezért képtelen az ember ezt megcsinálni, de nem is kell, mivel ezt Isten csinálja vele, ha betölti az első versben leírt feltételt: odaszánja magát Istennek élő áldozatul. Ez valójában nem más, mint a "metanoia" mechanizmusának a leírása, amit nemes egyszerűséggel "megtérésnek" szoktunk nevezni.