Miért nem a "menőbb" istenek maradtak fenn, például görög vagy viking istenek?

Lehet, hogy érdekes a történetük, de nem részletgazdagabb, és sokkal kevéssé összeszedett.

A kereszténység nem csak abból áll, hogy van egy Isten, aki imádunk. Több: Isten kinyilatkoztatta magát, van Szentháromság, megváltás, Jézus istenemberségére vonatkozó dolgok, a bűnbeesés és az életünkben elkövetett bűnök súlyossága, irgalom, kegyelmek, Krisztus megtestesülése, stb. Most csak felsoroltam pár dolgot, a teljesség igénye nélkül. Sokkal összetettebb és logikusabb a kereszténység, mint az ókori görög vallás. Emellett, a kereszténység szerint Isten mindig volt és mindig lesz, de a világnak van kezdete. Isten minden előtt volt, az Ő akarata nélkül semmi sem létezne. De nem volt egyedül, mert Ő Szentháromság. Eleve tökéletes volt, ebből adódik, hogy tudott szeretni is, és nem a teremtés tette még tökéletesebbé az eleve tökéletes Istent.

A görög mítoszok csak mesék. Az istenek mondái külön-külön alakultak ki, pl. volt, "akit" pásztorok találtak ki, másokat a hajósok, stb. A mondáik is különálltak, és nehéz összerakni, ki hogyan keletkezett. Például, Héphaisztosz és talán Aphrodité (? vagy valamelyik másik női isten?) jelen voltak egymás születésénél, mert az egyik monda szerint az egyik, a másik monda szerint a másik volt előbb. Meg az ókori görög istenek egymást teremtették és szülték, nem pedig eleve létezők voltak.

Ha csak azt néznénk, melyik a menőbb... Sokkal vonzóbb számomra (és valószínűleg a legtöbb ember számára) egy olyan Isten, aki szeret; aki vállalta értünk a szenvedést, megtestesülve az emberi halált is, csak azért, hogy megváltson; aki megbocsát bárkinek, aki megbánja bűneit; mint olyan istenek, akik szeszélyesek, minden a hangulatuktól függ, elvárásaik vannak felénk, csak akkor bocsátanak meg, ha áldozatokat mutatunk be nekik, ha az egyikről megfeledkezünk, akkor megsértjük és "örök harag" lesz kettőnk között... Ha választanom kellene egy hűséges, megbízható, szerető és jó Isten, és egy állandóan mulatozó, kiszámíthatatlan, bosszúálló isten között, akkor inkább az elsőt választanám (ha nem lennék még keresztény)

Mert a vallást sokáig a társadalmak hordozták. Minden társadalomnak megvolt a maga vallása. A vikingeknek a viking, a rómaiaknak a római, a görögöknek a görög stb. Kicsit bonyolultabb ennél, de most egyszerűsítsük le ennyire.

A vikingek nem igazán tudtak stabil államot létrehozni, és mikor ők Európában tényező erő lettek, már régen keresztény volt a kontinens.

A görög kultúrának a mai napig van lenyomata. A görög vallás elég sokáig sikeres volt, de a rómaiak meghódították őket. Aztán a rómaiak a vallásukba sok mindent beemeltek a görögöktől. Nagyon sok görög és római isten megfeleltethető egymásnak. Mégis miért tudott a kereszténység győzni?

Európát a rómaiak uralták évszázadokon keresztül. Keleten bekebelezték a zsidókat. A zsidó vallás már nagyon régóta az egy istenhitre épült, és nem is akartak áttérni a római vallásra. Ez különösebben nem is érdekelte a rómaiakat, nekik elég volt, ha adót fizetnek, Izraelnek még királya is lehetett, Róma sosem bántotta a kultúrákat, amíg azok hűségesek maradtak a birodalomhoz.

A zsidó nép történetéhez már régóta hozzátartozott egyfajta szenvedés, amit ők Istennek tulajdonítottak. Úgy gondolták, a szenvedéseikért cserébe el fog jönni a megváltó, aki megváltja őket a nyomorból.

És meg is született Jézus. Akik Jézust követték azok lettek a keresztények. Akik nem tértek át Jézus útjára, azért maradtak a zsidó vallásnál, mert a megváltást úgy értelmezték, hogy a megváltó megszabadítja őket a földi nyomortól, és a megváltást az e világon hozza el. Jézus ezzel szemben a túlvilágon ígérte a megváltást.

Azonban a túlvilági megváltás ígérete elég volt akkor az embereknek, főleg a nagy szegénység és a római megszállás alatt, hogy valamiféle reményt nyújtson nekik. A kereszténység a szegények, elesettek felé fordult, ezért is lett ezekben a körökben népszerű. A keresztények sokkal kevesebb lojalitást éreztek Rómához, mint korábban bármelyik vallási közösség, ezért aztán a rómaiak attól félve, hogy a Birodalom szétesik, elkezdték ölni a keresztényeket.

A kereszténység ennek ellenére rohamosan terjedni tudott, és egyre meghatározóbb lett a Birodalomban. Elsősorban a szegények és nincstelenek között, akik egyre többen voltak az ekkor már hanyatló Rómában. Végül Constantinus engedett a nyomásnak, és államvallássá tette a kereszténységet. Tehát a világ ekkori legerősebb Birodalma hivatalosan is keresztény lett. Persze ez egy haldokló Birodalom volt, és Constantinus a belső viszályokat szerette volna kissé lecsillapítani, hogy jobban tudjon koncentrálni a Rómát ekkor már erősen fenyegető külső ellenségekre.

Később a népvándorlás kori Rómában az Európába érkező népek sorra vették fel a kereszténységet. I. Klodvig 497-ben azért tért át a frankokkal együtt a keresztény hitre, hogy így a meghódított keresztények (a néhai Római Birodalom polgárai) elfogadják uralmát. Nem kizárt, hogy a többi uralkodót is ez vitte rá erre.

A középkor elején a kereszténység új szerepet tölt be: összefogja a szétzilált Európát. Ekkor nem igen volt más dolog, ami az európai népeket a népvándorlás után összetartotta volna. Ezen felül a kultúra hordozójává is vált, hiszen az írásbeliség szinte csak a szerzetesrendeken (és az egyházon) belül volt jelen a kora-középkorban.

[link]

Pont ezert nem maradtak fenn: tul reszletgazdagok voltak.

A tobbisten-hit tucatnyi (vagy akar tobbszaz) istensegenek tulajdonsagait, szertartasait eszben tartani meg a muvelt papoknak is gondot jelentett, nemhogy a kozembereknek. A regi, primitiv emberek sokkal konnyebben befogadtak egy viszonylag egyszeru egyisten-hitet, mert sokkal konnyebb volt megerteni es elsajatitani. Emiatt az abrahami vallasok fokozatosan kiszoritottak a tobbieket; a tobbistenhitek csak elszigetelt helyeken maradtak fonn, ahol a begyokerezodott tarsadalmi rendszernek aktiv reszei voltak (pl hinduizmus).

ozmium hozzászólása kapcsán:

az antik istenek is ígértek "mennyországot", örök, boldog életet, egy szellemvilágban, sőt az ógörög vallás szerint ez csak visszakerülés az ember eredeti állapotába

a viking istenek meg egy olyan túlvilágot igértek ami kb azonos ezzel a világgal csak mindenki fiatal erős egészséges, egész nap vedelhet, zabálhat, kefélhet, stb

tehát tévedés, hogy a kereszténység vagy a júdaizmus azért volt vonzó mert többet igért mint a földben elrohadást

"Pont emiatt nem maradtak fent, mert részletgazdagok voltak..."

Ebben nagy igazság van, hiszen az egyszerű embereket a lehető legegyszerűbben lehetett meggyőzni.

De tovább megyek! Később az iszlám pont ezért tudott olyan rövid idő alatt tért hódítani. Semmi más oka nem volt, mint hogy még a kereszténységnél is jóval egyszerűbb előírásokat fogalmaz meg. Míg a kereszténységben szükség van egyfajta filozofikus szemléletre (fogalmazzunk így), hogy a mondanivalója átjöjjön, megértsük miről is szól, és számos lelki előírást tartalmaz, addig az iszlám sokkal inkább a gyakorlati oldalra helyezi a hangsúlyt, és gyakorlati előírásokat tartalmaz. Egyszerű gyakorlati szabályokat a hétköznapi ember sokkal egyszerűbben be tud tartani, minthogy megértsen filozófiai szintű mondanivalókat. És neki elég az, hogy tudja, hogy ha úgy cselekszik, akkor Istennek tetsző életet él.

Mennyivel egyszerűbb az, hogy az életben legalább egyszer zarándokoljunk el Mekkába, mint az, hogy megértsük hogy Jézus kopogtat a szívünk ajtaján.

Minél gyakorlatiasabb egy vallás, annál könnyebben hódít teret.