Az öngyilkosok a vallások szerint miért jutnak a pokolra?

Mert az életet Isten adta és egyedül neki van joga elvenni.

Ha Krisztust követed (akár ha halálod órájában leszel keresztyén), nem jutsz a pokolra. Ha viszont Krisztust követed, akkor hogy mondjam... kisebb eséllyel leszel öngyilkos.

Üdv, először is, vizsgáljuk meg a keresztény szemléletet, ebből is leginkább a két nagyobb csoportot, az egyik rész hiszi, hogy bár a pokol feltétlen az a fizikai hely, ahol a démonok az embereket tűzben égetik, viszont a lélek a halál után tovább él, ahol ha életében cselekedetei szerint megérdemli, akkor Istentől mentes, valamiféle szörnyű állapotban a lélek szenved, örökre, vagy nem, ez megint eléggé vitatott kérdés, a másik csoport azt vallja, hogy a pokol, sír, seol, maga a sír, ahova az embert eltemetik, ott alszik "halálalvásban" vár az ítéletére. A lényeg, hogy a keresztény vallás állásfoglalásai nagyjából ezek, a kérdést viszont bármely "jóságot" hirdető vallás szempontjából megvizsgálván, mindenhol gyakorlatilag valamiféle negatív következményhez van kötve az öngyilkosság, egyszerűen természet ellenes dolog, és minden vallásban kialakult egyfajta "büntető" rendszer ez ügyben. Az erős spirituális, ezós részt képviselők is rendkívül negatív dolognak tartják az öngyilkosságot, hiszen azzal magyarázzák ennek a jelenségnek a bekövetkeztét, hogy az egyén rezgés száma alacsony annyira, hogy efféle borzalmat cselekedjen. De egy szó, mint száz, nagyon kevés létező vallás van, ahol pozitívan néznek az öngyilkosságra, természetesen vannak kivételek, de nem sok. Elég sok kérdést tettél fel, például, hogy valakinek lehet e eléggé nyomorúságos az élete ahhoz, hogy öngyilkosságot megváltásként éljen meg, a válasz igen, sajnos a legtöbb ember főleg akik egyedül maradnak a gondjaikkal egy ideig megpróbálnak harcolni a nehézségek ellen, de van az a szint, ami már elviselhetetlen, és ha nem érkezik gyógyír, akkor a halál is felmerülhet menekülés gyanánt, emberek százezrei élnek az utcán, élnek csonka testtel, szellemileg fogyatékosan, elméjük kontrolljától távoli ábrándokban, félelemben, szegénységben, betegségben melyek lelkiek és fizikailag is borzalmasak. A legtöbb ember soha az életében nem találkozik talán a felsoroltak egyikével sem, és ha igen, akkor is csak minimális szinten, ezért nem tudhatja, egy lelki tanácsadó, sem egy keresztény ember sem, hogy egy egyén miért jut arra, a döntésre, hogy öngyilkos legyen. Talán azért elfogadhatatlan az emberek számára, hiszen külső szemlélők a többség mindenképp. Kitértél arra, hogy Istentől ez a legkegyetlenebb ami tőle jöhet, amit megtehet, a kereszténység képviselői ez ellen biztosan ellenkezni fognak, de, mint mondtam, a többségnek nincs tapasztalata például abban, hogy az ember gyermek korától kezdve hangokat hall, görcsben éli az életét, félelmei és magánya szörnyű rémképek formájában álmait kísérti, majd még élethelyzete szegénységében, szüleit is elveszti, majd végső magányában, a teljes összetörtségben halálos betegségben borzalmak közepette a halálért könyörög. Szóval, egy külső szemlélőnek valóban igazságtalannak tűnhet az amit a kereszténység Istene enged, és talán sokaknak nem is csak tűnhet, ha nem az is. Van egy másik nagy csoport, akik hisznek Istenben, de távolról sem úgy, ahogyan a kereszténység többsége, nem véletlen, hiszen nehéz azzal azonosulni, hogy egy szerető Isten cselekedeteit, azzal magyarázzák, hogy két ember hibájából, az egész emberiségnek születésétől fogva szenvednie kell, hát igen, ez valóban szörnyen igazságtalan, hiszen én sem kérem azt, hogy ha valami rosszat teszek, hogy a majdani gyerekem miattam szenvedjen. Na mind1 is, sokan nem hisznek Istenben, egyszerűen mással magyarázzák az öngyilkosságot, vannak az emberi testen is bizonyos anyagok, amik nem engedi, hogy az ember ártson magának, ennek a neve, nem jut eszembe, a lényeg, ha valakinek túl alacsonyra esik ez az anyag, akkor könnyen árthat magának, magyarán egyszerű egészségügyi magyarázat is van erre, bárhogy is legyen, azért meg kell próbálni a lehető legrosszabb helyzetben is harcolni, hiszen nem tudhatjuk mi vár ránk a halál után, az viszont biztos, hogy a mi felelősségünk észre venni embertársainkon, hogy segélykiáltásokat intéznek felénk, és ha meghalljuk akkor megtenni mindent azért, hogy ne keljen egy embertársunkat búcsúztatni az élettől.

Mert elfeledkeztek arról, hogy befogadják az igazság szeretetét az ő üdvösségükre (1Thes 2,10). Ha befogadták volna, nem követtek volna el öngyilkosságot. Az öngyilkosságot pedig természeténél fogva nem lehet visszafordítani.

Az, hogy vallások szerint pokolra, kicsit túlzás, mert az indiai vallások szerint, amik ugye a karmáról és a születések körforgásáról beszélnek, úgy tartják, hogy a következő életben onnan folytatja az illető, ahol most öngyilkosként abbahagyta. Kvázi szerintük nincsenek elvarratlan szálak.

A kereszténységben nem mindenki ért egyet azzal, hogy feltétlenül pokolra jutnak. Isten megkegyelmezhet nekik, ha tényleg nagyon nyomorultul érezték magukat, vannak, akik ebben hisznek.

A halál után pedig, továbbra sincs semmi, aki meghalt, az nem létezik semmilyen más formában.