Mennyi az esélye annak, hogy a Babilóniai fogság előtti, pl. Kr. E.7. sz. Prófétai könyveket találjanak meg?

Ez jó kérdés. Nem tudom, hogy állsz matematikával, de onnantól kezdve, hogy egy adott próféta lejegyezte az írásait, vagy mások összegyűjtötték, lejegyezték a beszédeit és tetteit, nem kezdődött azonnal az adott írás tömeggyártása. Jellemzően időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy-egy írásra komolyabban felfigyeljenek. Ez azt jelenti, hogy az eredeti kézirat feltehetőleg egy félreeső sarokban lomolt hosszabb ideig, mielőtt felkarolták volna, és elkezdték volna lemásolgatni. De ha már a próféta életében édremesnek tartották arra, hogy több példányban lemásolják, akkor is nagyságrendekkel alacsonyabb példányszám lehetett például Ézsaiás tekercseiből a Kr. E. 7. században, mint később.

A qumráni tekercsek legrégebbi darabjai a Kr.E. 2. századból valók. Éppen az adott a qumráni tekercseknek nagy jelentőséget, mert egészen addig a Kr.u. 9-10. századi másolatok voltak az ószövetségi írások legrégebbi képviselői, és sokan hiteltelennek tartották, amibe Jézus Krisztus élete után utólagosan biggyesztették bele a rá vonatkozó próféciákat.

A kérdésed szempontjából ennek az a jelentősége, hogy amennyiben azóta sem találtak e két idópont közötti időintervallumból származó írásokat, akkor kb. ezer éves lyuk van. Ha ezt megspékeljük azzal a ténnyel, hogy az idő előrehaladása során egyre több példányban lemásolták az eredeti írásokat az elhasználódás miatt, mégis nagyon kevés példány maradt fenn, belátható, hogy amennyiben nem helyezik erre a célra készült időkapszulákba, a papírusz és a pergamen nyom nélkül képes felszívódni az idő emésztőcsatornáiban. Vagyis a kérdésre az a válaszom, hogy minél közelebb haladunk visszafelé az időban az eredeti kézirat megírásához, annál kevesebb esélye van annak, hogy bármilyen leletet is találjunk. Kizárólag akkor fog előkerülni egy annyira régi kézirat, amit kérdezel, ha már akkor is gondoltak arra, hogy viasszal légmentesen lezárt agyagkorsókba tegyék, és elássák. A dolgot tovább bonyolítja, hogy a korabeli Izrael területén jelenleg olyan népségek élnek, akik bármit megtennének, hogy egy ilyen lelet ne kerüljön nyilvánosságra. Persze mindig ott van a háttérben az isteni akarat. A qumráni tekercsek esetében sem volt egyszerű a tekercsek megszerzése és megvédése, mert bizonyos érdekek már akkor is veszélyeztetve érezték a pozicióikat. Hogy a jövő mit fog hozni, nem tudjuk, de szerintem tartogat még a számunkra meglepetéseket.

Nem valószínű, hogy készült egyáltalán ilyen írott példány.

A Kr. e. 10-6. században a zsidók az ún. paleohéber írással írtak (a képen az alsó sor.)

[link]

Ez egy olyan írás, aminek a betűformáit egyszerű kőbe vagy fába vésni, de nagyon macerás ezeket tollszárral tintával papiruszra, pergamenre írni. Hosszabb szövegeket ezért nem is írtak paleohéberrel, az meg még kevésbé valószínű, hogy kőbe hosszú szövegeket véstek volna.

A Kr. e. 6-5 századtól pontosan azért alakult ki a az. ún kvadrát héber írás (a képen a felső sor) mert ez alkalmas arra, hogy hosszabb szövegeket is lejegyezzenek vele tintával papiruszra. Ekkor kezdték el ugyanis az Ószövetség könyveit írásban is lejegyezni, ehhez kellett egy olyan írásrendszer, ami könnyebbé tette ezt a munkát.

Azt persze nem szabad összetéveszteni, hogy ha valamit csak pl. a Kr. e. 5. szdban írtak le írott formában, az nem azt jelenti, hogy az a mű akkor is keletkezett, keletkezhetett az sokkal korábban is. Az ókorban ugyanis a szóbeli áthagyományozásnak nagy szerepe volt, megvoltak a technikái. Például Ézsaiás is verseben "írt" hogy könnyebb legyen memorizálni.

# Asperrimus

Ne keverd össze az egyiptomi kultúrát a zsidó kultúrával.

"Szóval a Kr.e.7. században még nem nagyon jegyezték le az Ószövetség könyveit?"

Igen, pontosan azt jelenti. Az Ószövetség könyveit a babiloni fogságban kezdték el lejegyezni.

Szia!

Az eredeti írásokat autografáknak nevezzük. Gyakorlatilag az eredeti kéziratok egyetlen bibliai könyvről sem állnak rendelkezésünkre a hatalmas időtávolság miatt. Semmi esély nincs annak, hogy ilyen kéziratokat megtaláljanak.

Üdv. Péter

Nem keverem a zsidó és egyiptomi kultúrát. Arra igyekeztem rávilágítani, hogy az egyiptomi kultúra írásos és tárgyi emlékei kizárólag annak köszönhetik a jó állapotban való fennmaradásukat, hogy sírkamrák mélyére rejtették őket, sok esetben légmentesen lezárva, de mindenképpen alacsony páratartalom mellett. Ha csak elásták volna, ahogy sokan mások, akkor csak a kő és fém tárgyak maradtak volna meg, mint egyéb sírok feltárásánál, ahol nem zárták el a dolgokat légmentesen, illetve érintkeztek a talajnedvességgel.

A qumráni tekercsek is légmentesen voltak lezárva, ennek köszönhetik azt, hogy meglehetős épségben kerültek elő kétezer évvel később. Amennyiben korábban nem volt szokás Izraelben, hogy a Szentírás szövegét légmentesen lezárt korsókban elássák, igen kis esély van arra, hogy további jelentős leleteket találjanak, mert a papírusz és pergamen nem marad fenn különleges feltételek nélkül.

A Biblia szövege egyébként nem támasztja alá az általad feltételezetteket, miszerint a babiloni fogság előtt nem jegyezték le az Ószövetségi iratokat.

Például Isten felszólítja Mózest: "És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól." (2Móz 17,14)

A leendő királlyal kapcsolatban így rendelkezett Isten: "És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból." (5Móz 17,18)

Vagy: "Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe: Parancsola Mózes a lévitáknak, akik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván: Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul" (5Móz 31,24-26)

Józsuénak ezt mondta az Úr: "El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." (Józs 1,8)

Sok utalás található arra, hogy Isten emberei bejegyeztek valamit a törvénykönyvbe, illetve felszólítja Isten Izrael fiait a könyvben megírtak megtartására. Az Ószövetség szövegében rengetegszer említi a szöveg Isten Beszédét.

Van egy a szempontunkból különösen érdekes történet. Jósiás király története a (2 Királyok 22,10-23,25). Az ő idejében Júda már csak egykori árnyéka volt önmagának, az Asszír Birodalom csatlósa volt, sok intrikán és lecsúszáson volt túl. Ám egy napon Jósiás király írnoka kézbe kapta a Törvény réges-rég elfeledett könyvét Hilkia paptól, amit fel is olvasott a királynak. A király megszaggatta a ruháit és megparancsolta a papoknak, hogy kérdezzék meg az Urat, hogy hogyan tovább. Isten válasza az volt, hogy ami megiratott a könyvben Júda ellen, az mind be is fog teljesedni, de mivel Jósiás megindult a könyv szavaira, ezért nem a király életében lesz meg, hanem később. A lényeg az, hogy az a törvénykönyv, ami Jósiás kezébe került akkor, a mi fogalmaink szerint már akkor muzeális érték volt. Jósiás Kr.e. 649-től 609-ig élt. Azaz a Bibliának az a véleménye, hogy már a babiloni fogság előtt is le lett jegyezve.