Meg kell bánnunk a bűneinket, ahhoz hogy a mennyországba jussunk?

Semmi sem kötelező, nem kell.

Aki Isten közelébe kerül, és megszereti, az másként látja az életet. Istennel való kapcsolata jó hatással lesz rá, és átalakul a szemlélete. Vágyni fog arra, hogy jobb ember legyen, több szeretet tudjon adni és kapni.

És mindeközben bánni fogja, amit valaha rosszul tett / tesz.

Jézus közelséges és jósága indít minket változásra (szaknyelven bűnbánatra, elhagyásra).

A jóság megismerése nélkül az ember semmi ilyesmire nem vágyik, feleslegesnek sőt követelőzőnek érezheti az ilyen kéréseket, "nem kell olyan isten, kinek bűnös, aki él".

Valahol a szívünk mélyén vágyunk arra a szeretetre és elfogadásra, amit csak Isten adhat. Hagyjuk, hogy közeledjen felénk Isten, és kapunk a különleges Lényéből, a barátságából, a békéjéből, a szívéből, lelkéből és ha eljön az idő, akkor a lakóhelyéből is:)