C. T. Russell annyira félt a tüzes pokoltól, hogy a saját megnyugvása érdekében azt a tanítást vezette be, hogy a pokol nem létezik?

Igen. Ezért tetszett neki az adventista tanítás.

Azért tagadják, mert állításuk szerint Isten szeret és aki szeret, az nem küld pokolba. Ez a rossz gondolatmenet vezetett a rengeteg hamis tanig.

Isten szeret, de az ember dönthet. Vagy Istennel vagy nélküle. Írja a Biblia, hogy a pokol a fellázadt angyaloknak lett csinálva, de aki nem kér Istenből, az nem fog menni hozzá és mivel azt is írja a Biblia, hogy csak a test hal meg, a szellem nem, ezért bizony nem Istennél fogja eltölteni az ösökkévalóságot az, aki őt ellöki magától.

Nem nem igaz.

A pokol tüzének tanítása, jóval Jézus előtt már hiedelem volt a pogány népek körében, mint a Görög Platon tanításai szerint.

Ilyet sem az ókori népe nem gondolt és jegyzett fel, Isten szavában, sem a Jézus korában élők.

Hogy C. T. Russel mit miért tett, azt nem tudom, de nem is érdekel. A Miller mozgalom romjain több resztoránus vallás is alapult, ezért vannak köztük közös pontok, mert mindegyiknek közös gyökereik vannak.

Az ókorban a zsidóság egyértelműen hitt a másvilági büntetésben, jó példa erre az i.e. 2. században keletkezett Énok könyve, amely óriási hatással volt a kereszténységre is. A ránk maradt dokumentumokból tudjuk, hogy annak ellenére, hogy az i.sz. 4. századi kánonba már nem vették fel, a korai keresztények körében nagy a hatása, az őskeresztényektől fogva a legkorábbi keresztény írókig többen idézik, Szentírásként(!) is utalnak rá.

A másik dolog meg az, hogy átolvastam a legkorábbi keresztény dokumentumokat (1-2. század) és egyetlen olyan művet sem találtam, amely a Bibliából vett eszkatologikus idézeteket allegorikusan értette volna. Tehát még vita tárgya sem lehet. Az viszont egyértelműen lejött, hogy a korai keresztények szó szerint értelmezték a Bibliában található "örök tűzről" szóló tanítást.

C. T. Russel és a többi pokoltagadó resztoránus közösség komikus módon tehát éppen a felekezete lényegével megy szembe, amikor olyat tanít, aminek híre-hamva sincs a korai bibliamagyarázatokban.

Üdvözlettel,

Dante

GYEHENNA

a héb. gé Hin·nómʹ, „Hinnom-völgy” gör. megfelelője

Ez a kifejezés 12-szer szerepel a Keresztény Görög Iratokban. Jóllehet sok fordító önkényesen „pokol”-nak fordítja az eredeti szót, számos bibliafordításban inkább a görög geʹen·na szó átírása szerepel (Mt 5:22; ÚRB, Káldi, KNB, Vida, Csia, Kecsk.).

Jézus Krisztus a tűzzel együtt említette a gyehennát,akárcsak Jakab tanítvány, az egyetlen olyan bibliaíró, aki használta ezt a szót Mátén, Márkon és Lukácson kívül

Néhány szövegmagyarázó „a tüzes gyehenna” kifejezést azoknak az emberáldozatoknak az elégetésével próbálja összefüggésbe hozni, melyekre Jósiás uralma előtt került sor, és úgy vélik, hogy Jézus az örök kínzás jelképeként használta a „gyehenna” szót. Ám a Szentírásban arról olvasunk, hogy Jehova Isten undorodott ettől a szokástól, ilyen utálatosságot ’nem parancsolt, és ez fel sem ötlött szívében’

Figyelemre méltó, hogy bizonyos próféciákban arról olvasunk, hogy Isten akképpen határozott, hogy a Hinnom-völgy olyan hely legyen, ahová holttestek kerülnek, nem pedig olyan, ahol élő áldozatokat kínoznak

Tehát a gyehennával kapcsolatos szentírási bizonyítékok alapvetően összhangban vannak a rabbik, illetve más személyek hagyományos elképzelésével, miszerint Jeruzsálem lakói a Hinnom-völgybe szórták a szemetet. (J. B. Phillips fordítása a Máté 5:30-ban szereplő geʹen·na szót így adja vissza: „szemétdomb”.) Dávid Kimhi (1160? – 1235?) zsidó szövegmagyarázó a Zsoltárok 27:13-hoz fűzött megjegyzésében a következő történelmi adalékot teszi közzé a „Gehinnom” kapcsán: „Ez a hely Jeruzsálem szomszédságában van, visszataszító hely, és a város lakói odadobálják a tisztátalan dolgokat meg a tetemeket. A völgyben állandóan tűz égett, hogy elégessék a tisztátalan dolgokat és a holttestek csontjait. Ezért a gonoszok ítéletét jelképesen Gehinnomnak nevezik.”

A Szentírásból egyértelműen látható, hogy Jézus a „gyehenna” szóval utalt arra a végleges pusztulásra, mely az Istentől jövő, kedvezőtlen ítélet következménye. Tehát lehetetlen, hogy a gyehennából bármely lélek is feltámadjon

Kiegészítésként még valami a korábbi kommentemhez.

A Szentírás értelmezésével kapcsolatban a resztoránusok nem csak ott teszik nevetségessé magukat, hogy teljesen elhajlanak az őskeresztény magyarázatoktól, hanem abban is, hogy eleve nem veszik figyelembe, hogy az ókori keresztények tanítása szerint a Szentírás nem egyéni értelmezés kérdése, hanem az apostoli jogfolytonosságú egyházak feladata. Ennek belátásához nem kellene mást tenni, csak ókori keresztény írásokat olvasni, és megérteni, hogy eleinte hogyan viszonyultak az Íráshoz. A resztoránusok azonban rendszerint műveletlen emberek, ám a tudatlanság nem mentség. Így az a komikus helyzet alakul ki, hogy ők állításukkal szemben vissza sem térnek a kezdetekhez, vagy amikor visszatérnek, azonnal ellenállást fejtenek ki. Jól látszik, hogy a resztoránizmus nekik tulajdonképpen csak arra jó, hogy a saját tanításaikat adják el a korai kereszténység neve alatt, ám eszük ágában sincs komolyan venni azt, amit az ókori keresztények tanítottak.

A pokol témájához még egy kis adalék: Egy bibliai könyv magyarázatánál érdemes figyelembe venni azt is, hogy milyen irodalom keletkezett egy időben az adott könyvvel, mert a mentalitás mindkettőben valószínűleg ugyanaz lesz. A Jelenések könyve beszél az eszkatológiáról, és ennek a könyvnek a keletkezési ideje valószínűleg az 1. század vége, 2. század eleje. Ez azért érdekes, mert ezzel egy időben keletkezett egy olyan "Péter apokalipszise" irat, amely lényegében azt bontja ki részletesen amit a Jelenések tömören fogalmaz meg: a bűnösök kegyetlen szenvedését. Mivel a Kr.u. 2. század közepén lévő kánonjegyzék a szent könyvek közé sorolja minden valószínűség szerint ezt az akkor egyesek által vitatott a könyvet, így ezen keresztül rendkívül leszűkül a keresztény apokaliptika értelmezése, és egyben az is, hogy mit gondoltak ebben a korai időszakban a pokolról.

Dante

Hol van a Bibliában olyan tűz, ami nem a végleges megsemmisülést jelképezi?

Ki tudja ilyen biztosan, hogy Russel félt a teljes megsemmisüléstől, vagy csak érteni szerette volna, hogy minek a feltámadás reménysége, ha van tüzes pokol?

Ne keverjétek össze a szezont a fazonnal! Minden ember fél a haláltól, és nincs is más remény csak a feltámadás. De ezt meg kell érteni, és hinni, hogy van!

Kedves Dante!

Ezek a korai keresztény dokumentumok csak könyvtáros anyagok, vagy van belőlük a neten is?

Tisztelt Imakommandós!

Ezek az anyagok megtalálhatók az interneten is, bár hogy ki mennyire tud hozzáférni az attól is függ, hogy milyen forrásai vannak. Tehát például jól beszél-e angolul az illető, mert úgy tudom, angol nyelven elérhető a nagy része. De magyar nyelven például Tertullianus összes művét nem láttam még a neten.

Az interneten egyébként ettől függetlenül találhatsz magyar nyelven is ókori dokumentumokat, némelyik ezek közül teljes, némelyik részlet.

A teljesek közül hozzáférhetsz a Vanyó László szerkesztésében megjelent "Apostoli atyák" című kiadáshoz. Továbbá - a hagyományból kifolyólag - az ókeresztény irodalom elsődlegesen a katolikus és ortodox keresztényeknek fontos, ezért az ő honlapjaikon vannak óegyházi anyagok. Ezen az ortodox oldalon még külön rovat is van róla:

[link]

A katolikus depositum oldal is foglalkozik az ókori kereszténységgel, a teológiai kifejtéseknél általában mindig hivatkozik arra, hogy mit tanítottak az ókeresztény írók, az Atyákról pedig külön rovat van ott is.

Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az ókeresztény irodalom elég terjedelmes, és sok bölcsesség van benne, de azok közül nem minden a hagyomány része. Persze attól is függ, kit olvas az ember. Mert Antiochiai Szent Ignác például János apostol tanítványa volt, így amiket ő leírt, annak elég nagy súlya van.

Üdvözlettel,

Dante