Akik elvetitek Jézus Istenségét, hogyan magyarázzátok azon verseket, amelyek konkrétan megnevezik őt Istenként?

Szóhoz se jutunk.

Eleve a Biblia isteni ihletettsége,a manapság nem tapasztalható csoda tételei a mi problémánk.

én hiszek ez Istenségében ,de tudom a választ: az elsőre azt mondják biztos csak felkiállt mint manapság is sok ember meglepődöttségében "Istenem", gondolom nem kell magyaráznom ,hogy a kontextus ezt mennyire nem engedi meg

a római levélre pedig úgy hivatkoznak hogy egyszerűen a fordítás rossz helyre teszi a vesszőt, és úgy lehetne fordítani helyesen hogy "...akiké test szerint a Krisztus! Isten mindenek fölött örökké áldandó!" csak nézd meg az eredeti görögöt... oké nem akarsz csak ezért megtanulni görögül, érthető, akkor gondolkozz el azon ennek így mennyire lenne értelme a szöveg kontextusában

Kedves kérdező! Először is a Biblia sehol sem nevezi Jézust "az Isten"-nek, ahogyan ezt a háromság tana érti. Eleve a nagybetűs Isten szót az eredeti nyelveken, melyeken a Bibliát írták, nem alkalmazták még. Mi írjuk nagy betűvel, ezzel a háromság-isten imádók jól össze is mossák Jézust a Mindenható Istennel, a bibliai JHVH-val. Pedig minden egyes esetben határozottan elkülöníti Jézust a Szentírás az Atyjától, Jehovától, nem csak személyében, hanem két különböző entitásként is beszél róluk, akik ugyan "egyek", avagy egységesek, de miben is? A szövegösszefüggésből és a teljes Írásból kiderül, hogy szándékban és akaratban!

Maga Jézus sem mondta magáról, hogy Isten sohasem!

Tehát NEM A MINDENHATÓ ISTEN jött le az emberekhez Jézus személyében, valamilyen mitikus háromság "Isteneként", hanem a Mindenható Isten Fia, Jézus Krisztus, akit a Biblia nem is nevez sehol Mindenhatónak. Ezért mondhatja a Biblia - még az Újszövetségben is -, hogy "Istent (az Atyát) soha senki nem látta" fizikai szemmel. De Jézust igen!

Nem szokatlan, hogy "Istennek" nevez a Biblia mindenféle értelmes teremtményeket, akik valamely magas állásban vagy pozícióban vannak, vezetők. Ez még nem teszi "egyenlővé" Jahvéval egyiküket sem.

Ha Tamás „Istennek” kívánta nevezni Jézust, ebben nincs semmi kivetnivaló. Ez összhangban lenne azzal, amit Jézus maga is idézett a Zsoltárok könyvéből, amely a tekintélyes embereket, bírákat ’isteneknek’ nevezi (Ján 10:34, 35, Kár.; Zsolt 82:1–6). Az csak természetes, hogy Krisztusnak sokkal magasabb állása van, mint azoknak az embereknek. A Jehovához viszonyított páratlan helyzete miatt a János 1:18 (ÚV) ezért úgy utal Jézusra, hogy „az egyszülött isten”. Az Ézsaiás 9:5 (Kat. [9:6]) is ’Erős Istennek’ — de nem a mindenható Istennek — nevezi prófétailag Jézust. Mindez összhangban van azzal, hogy Jézust a János 1:1 ’istennek’ nevezi (ÚV, Kecsk., 1931).

Jézus olyan értelemben isten, hogy isteni természetű, de nem "egyenlő" az Atyjával. Jézus nem sokkal a Tamással való találkozása előtt ezt mondta Mária Magdalénának: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Nincs okunk tehát azt hinni, hogy Tamás Jézust gondolta volna a mindenható Istennek (Jn 20:17). Azt se feledjük, hogy miért írta János az evangéliumát. Három verssel a Tamásról szóló rész után János kifejti, hogy azért írta, hogy az emberek higgyék, „hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia”, nem pedig hogy Jézus az Isten (János 20:17, 28, 31).

Tamás tehát olyan értelemben szólíthatta Jézust ’Istenének’, hogy Jézus egy „isten” volt, de nem a mindenható Isten, és nem az ’egyedüli igaz Isten’, akihez Jézus gyakran imádkozott úgy, hogy az apostol is hallotta (Jn 17:1–3). De az is elképzelhető, hogy az „Istenem” megszólítást ahhoz hasonlóan alkalmazta Jézusra, ahogy az ősatyái éltek vele az általa is jól ismert Héber Iratok feljegyzései szerint. Nem egy esetben megtörtént, hogy amikor Jehova angyali követei embereket látogattak meg, illetve szólítottak meg, ezek a személyek – vagy olykor az eseményt lejegyző bibliaíró – úgy feleltek az angyali követnek, vagy úgy beszéltek róla, mintha ő maga lett volna Jehova Isten. (Vö.: 1Mó 16:7–11, 13; 18:1–5, 22–33; 32:24–30; Bí 6:11–15; 13:20–22.) Ez azért volt így, mert az angyali követ Jehovát képviselve cselekedett, az ő nevében beszélt, esetleg úgy, hogy az egyes szám első személyű névmást használta, és még ezt is mondhatta: ’Én vagyok az igaz Isten’ (1Mó 31:11–13; Bí 2:1–5). Tamás tehát ilyen értelemben beszélhetett Jézushoz mint ’Istenéhez’, elismerve vagy megvallva, hogy Jézus az igaz Isten képviselője és szószólója. Akárhogy volt is, a szavai semmiképpen sem állnak ellentétben azzal a világos kijelentéssel, amelyet maga is hallott Jézustól: „az Atya nagyobb nálam” (Jn 14:28).

"a római levélre pedig úgy hivatkoznak hogy egyszerűen a fordítás rossz helyre teszi a vesszőt, és úgy lehetne fordítani helyesen hogy "...akiké test szerint a Krisztus! Isten mindenek fölött örökké áldandó!" csak nézd meg az eredeti görögöt... oké nem akarsz csak ezért megtanulni görögül, érthető, akkor gondolkozz el azon ennek így mennyire lenne értelme a szöveg kontextusában"

Tisztelt kettes válaszoló! Akkor figyelj nagyon a "szöveg kontextusára", mert nagyon elnéztél valamit! :-)

A Kat. ezt írja: „Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten, Amen.” (A B.—D. és a Kár. hasonlóképpen hangzik.) Az ÚV ezzel szemben így fogalmazza meg a vers második felét: „tőlük származott a Krisztus a test szerint. Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen.” (A Maszny., a Czegl. és a Kám. hasonló szóhasználattal él, mint az ÚV.)

Vajon azt fejezi ki ez a vers, hogy Krisztus „felette van mindeneknek”, s ezért ő az Isten? Vagy Istenre és Krisztusra mint egymástól különálló személyekre utal, s azt fejezi ki, hogy Isten az, aki „felette van mindeneknek”? A Róma 9:5 melyik fordítása van összhangban a Róma 15:5, 6-tal, mely először is különbséget tesz Isten és Krisztus Jézus között, majd felszólítja az olvasót, hogy ’dicsőítse Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját’? (Lásd még: 2Korintusz 1:3 és Efézus 1:3.)

"Isten pedig, aki segít kitartani, és vigasztalást nyújt, adja meg nektek, hogy ugyanolyan legyen a gondolkodásmódotok, mint amilyen Krisztus Jézusé volt, hogy egységesen, egy emberként dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját." (Róma 15:5, 6)

Hangsúlyoznám, hogy MINDEN háromságot elsőre "bizonygató" szövegrész vagy vers erősen vitatott és megosztja a tudományos világot! Ezért van ezen helyeken többféle fordítás - és bizony nem csak Jehova Tanúi fordítják másként, mint a háromságos irányzat főárama. De a szövegösszefüggés és a tágabb szentírási vizsgálat mindegyiket helyre teszi.

De beszéljünk még kicsit a "kontextusról":

Mit mond a Róma 9. fejezete a továbbiakban. A 6–13. vers rámutat, hogy Isten szándékának megvalósítása nem a test szerinti örökléstől, hanem Isten akaratától függ. A 14–18. vers megemlíti Istennek a fáraóhoz intézett üzenetét, ahogyan az a 2Mózes 9:16-ban fel lett jegyezve, aláhúzva azt a tényt, hogy Isten az, aki felette van mindeneknek. A 19–24. vers is Isten felsőbbségét szemlélteti egy hasonlattal, mely a fazekas és az általa készített agyagedények viszonyát írja le. Mennyire illő tehát az 5. versben kifejezésre jutó gondolat: „Isten, aki felette van mindeneknek, áldott legyen örökké! Ámen” (ÚV).

A The New International Dictionary of New Testament Theology kijelenti: „Vita tárgya a Róma 9:5 . . . Könnyűszerrel és nyelvtanilag tökéletesen vonatkoztatható Krisztusra. A vers akkor így szólna: »Krisztus, aki Isten mindenek felett, áldott legyen mindörökké. Ámen.« Krisztus még így sem lenne teljesen egyenlő Istennel, hanem csak isteni természetű lénynek tekinthetnénk a leírás alapján, mivel a theosz szó névelő nélkül áll . . . A sokkal valószínűbb magyarázat viszont az, hogy a kijelentés Istenre vonatkozó doxológia [Istent dicsőítő ima, illetve ének]” ([Grand Rapids, Mich.; 1976] németből fordítva, 2. köt., 80. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1580—1. o.

Tehát könnyű azt a hamis vádat szajkózni, hogy "a Tanúk így, a Tanúk úgy hamisítanak", csakhogy a háromság védelmezői azok, akik minden esetben VITATOTT és kétértelmű helyeket hoznak fel "bizonyítékul", amit egyoldalúan értelmeznek!

Kösz a lepontot.

De szét kellene nézni a világban.Látva a nyers valóságot,az embertelenséget,mennyire nem úgy viselkedik a rendszer,ahogy leírják a "könyvekben",egy másik kép alakul ki minden értelmes emberben.

Kedves 5-ös válaszoló! Értem én a dilemmádat, de mit gondolsz, a Bibliában vajon az van leírva, hogy az ember képes Kánaánt és paradicsomot varázsolni a saját eszével, képességével, viselkedésével? Vagy éppen az ellenkezőjére figyelmeztet és azt jövendöli meg, hogy a tökéletlen ember erre egyedül, Isten nélkül nem képes?

Márpedig Istent az ember többségében mindig kihagyja a buliból ..., még ha oly sokat emlegeti is!

Akik nem hisznek Jézus istenségében, azoknak az idézett sorok teljesen irrelevánsak. Az Újszövetség eleve csak a keresztények számára mérvadó, a zsidók, muzulmánok, ateisták számára nem az.

Vagy bizonyos keresztény jellegű felekezetekre gondoltál? Ők biztos megmagyarázzák, hogy azt "nem úgy kell érteni".

"Akik nem hisznek Jézus istenségében, azoknak az idézett sorok teljesen irrelevánsak."

Nem feltétlenül van ez így, mert nem mindenki ateistaként tagadja Jézus istenségét, legalábbis a háromságos és Írásellenes verzióban. Mert egyébként - ahogy a válaszaimban ki is fejtettem, nyilvánvaló tény, hogy sokakhoz hasonlóan, Jézust is nevezi Istennek a Biblia, de ez a rangjelző szó (sem egyéb bibliai szövegek) nem emeli Őt semmiféle bibliaellenes háromság részévé! A magukat kereszténynek tartó többség mellett léteznek olyanok is, akiknek a bibliai igazságok is fontosak, nem csak a "szenthagyományok".

"Vagy bizonyos keresztény jellegű felekezetekre gondoltál? Ők biztos megmagyarázzák, hogy azt "nem úgy kell érteni"."

Azt pedig, hogy ki nevezhető "kereszténynek", vagyis Krisztus-követőnek, ennek eldöntését bízzuk talán Jézusra! Ő pedig a keresztény ember definíciójában nem említi, még csak nem is utal rá, hogy a háromság-imádat tenne kereszténnyé!!