Mondott e Jézus valaha olyat, hogy azoknak akik már nem szeretik egymást továbbra is együtt kell lenniük, mert ez így helyes? Más szóval honnan veszi a keresztény vallás, hogy bűn a válás?

Mondott Jézus ilyet igen, mégsem kellene itt szó szerint idézgetni a Bibliát, mert akkor már senkinek sem lenne keze vagy szeme, hiszen Jézus azt is mondta, hogy ha bűnt akarna elkövetni a kezed, inkább vágd le, mert jobb fél kézzel a mennybe jutni, mint két kézzel a pokolba. Ja, vagy ilyenkor már nem is kell szó szerint venni a Bibliát, csak akkor, ha másokat kell gyűlölni? :)

Ha egy házasság menthetetlen, Isten egészen biztosan nem tekinti bűnnek a válást, sőt szerintem azt sem, ha valaki újraházasodik.

Nyilván a "szakértő" egyházi vezetés szerint azzal kell leélned az életed akivel megházasodtál. Persze külső szemlélőként könnyű ezekről feketén-fehéren papolni, csakhogy a mindennapi élet ettől sokkal összetettebb. Egy cölibátusban élő papnak fogalma sincs arról, hogy milyen valakivel együtt élni, milyen az, amikor az élet minden percében alkalmazkodni kell a másikhoz, vagy pl. arról, hogy egy csúnya veszekedés után is le kell feküdni a másik mellé, s egy légtérben lenni vele.

Egy protestáns lelkész sem tudhatja, hiszen ők általában harmonikus, szép házasságban élnek. Ennek az az oka, hogy a házastárs is általában teológiai képzettségű, így teljesen egy hullámhosszon vannak.

"Egy cölibátusban élő papnak fogalma sincs arról...."

Kár is folytatnod, mert vannak görög katolikus házas papok is több gyerekkel, ők nagyon is tudják milyen a családos élet és ők is azt mondják, amit az Egyház és Krisztus.

"Nyilván a "szakértő" egyházi vezetés szerint azzal kell leélned az életed akivel megházasodtál."

Ez nem igaz, mert élhet külön attól, akivel megházasodott. Ha a férj veri az asszonyt, vagy fordítva (ilyen is van), akkor nem is jó, ha együtt maradnak, se a bántalmazott félnek, se a gyerekeknek. Az Egyház se mond mást.

Utolsó!

Ezért is írtam a válaszom végére, hogy könnyű annak, aki normális, harmonikus házasságban él.

Tudod.... ha én világéletemben gazdag voltam, akkor könnyű a pénz helyes beosztásáról prédikálnom egy olyan embernek, aki hónapról hónapra él.

Ha valaki nem élt át egy adott élethelyzetet, akkor ne okoskodjon. Ha te normális, boldog házasságban élsz, akkor adj hálát érte Istennek, de ne bántsd azokat az embereket, akiknek nem úgy sikerült az életük, ahogy szerették volna! Ha egy házaspár mondjuk 10 éve szenved, mert sehogysem jönnek ki egymással, ami aztán egyre durvább veszekedésekbe torkollik, akkor ugyan engedtessék már meg nekik, hogy elváljanak, valamint engedtessék már meg az is, hogy mindketten esélyt kapjanak a boldogságra, s 10 év szenvedés után mindketten találjanak maguknak egy új párt.

Könyörgöm, egyszer rugaszkodjatok már el ettől az üres, lelketlen tanítástól, és legalább egyszer lássátok már meg az EMBERT is a dolgok mögött....

#25

Nem vagyok házas, nem tudom honnan szedted, még csak célozni sem céloztam rá. Mivel a rokonságban is volt hasonló eset (sajnos nem is egy), ezért nem a levegőbe beszélek, hanem van némi tapasztalat-félém erről a témáról.

Mint írtam immár sokadszorra, nem kell együtt élni a bántalmazó féllel. Tehát: "akkor ugyan engedtessék már meg nekik, hogy elváljanak"; élhetnek külön, sőt javasolt is.

"valamint engedtessék már meg az is, hogy mindketten esélyt kapjanak a boldogságra"

Mondjuk nem tudom, hogy egy erőszakoskodó férfinek vagy nőnek miért szeretnél egy újabb párt, akit tönkre tehet... De ettől függetlenül erre is van lehetőség, megfelelő és valós indok esetén érvénytelenítik a házasságot, mintha nem is lett volna.

Már csak azt nem értem, hogy miért azokat kell csesztetni, akik szerint a házasság szent és lelketlennek nevezni őket. Miért nem merül fel mondjuk a felelőtlenül összeházasodók felelőssége. Valóban szerették egymást, amikor összeházasodtak? Nem volt tényleg semmi jele az erőszakos hajlamnak?

Nos.

Nyilván egy erőszakoskodó vagy alkoholista férfinek nem szeretnék új párt, mert nem érdemli meg a boldogságot. Én azokra a házasságokra céloztam, melyekben nem volt "rossz életű" egyik fél sem, egyszerűen nem jöttek ki egymással, és ez az összeférhetetlenség az évek során egyre durvább lesz, így ha nem akarnak 40 éves korukra a pszichiátrián kikötni, akkor érdemesebb elválniuk. Nem hibás egyik fél sem, egyszerűen később jöttek rá, hogy nem illenek össze.

Leszögezem, gyakorló katolikus vagyok, ráadásul eléggé benne vagyok az egyház életében, így maximálisan képben vagyok, csak annyi, hogy a katolikusok azon táborába tartozom, akik ezekkel a középkorból visszamaradt dolgokkal nem értenek egyet.

Az "érvénytelenítés" megint csak egy egyházjogi kiskapu. Szerinted hány házasságot tekinthetnénk érvénytelennek? Akkor az én nagymamán is érvénytelen házasságban élt le 50 évet a nagypapámmal, mert a szülők döntése volt, hogy ők összeházasodjanak. Vagy ott vannak a régi földesurak, vagy a szentté avatott királyok. Az ő esetükben egészen egyértelmű, hogy anyagi és hatalmi érdekből házasodtak, s ugyebár Szent István királyunkra elég érdekes lenne azt mondani, hogy Gizellával érvénytelen házasságban éltek.

Szóval ez az érvénytelenítés egy teljesen értelmetlen és zavaros valami.

Nem tudom, te voltál-e már szerelmes, gondolom igen. Ha az ember szerelmes, akkor mindent rózsaszín ködben lát. Bármilyen rossz életű a szerelme, ő akkor is tökéletesnek fogja látni, és hiába a család ellenvetése, nincs az az isten aki meggátolja őt abban, hogy összekösse vele az életét. nyilván ha elmúlik a szerelem, rájön, mekkorát hibázott. De nehogymár egy rossz, szerelmes fejjel meghozott döntés miatt legyen valaki egész hátralevő életében boldogtalanságra ítélve....

#27

Azért megsúgom, hogy úgy is lehet boldog valaki, hogy nem házasodik újra. Vannak, akiknek elegendő boldogságot jelentenek gyermekei, másoknak lehet nem nyújtanak örömet gyermekeik, biztos van ilyen is.

Miért lett volna érvénytelen a nagyszüleid házassága? Vagy Szent Istváné és Gizelláé? Az egymás iránt érzett szeretetük érvényesítette azt.

Egyébként nem középkori szabályról van szó, hiszen időtlen igazság. Ha az isteni kinyilatkoztatást nem is fogadod el, akkor is ókori szabály egyébként.

A nagyszüleim házassága azért lehet érvénytelen, mert nem tiszta szándékból és szabad elhatározásból köttetett. Márpedig a házasságkötés szertartás elején megkérdezi a pap: Megfontoltad-e isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

A nagyszüleim esetében pedig az történt, hogy a nagypapám anyja korán meghalt, így 'asszony" kellett a házhoz. Emiatt hozták el a szomszéd faluból az akkor 17 éves nagymamámat, hogy házasodjanak össze. Semmiféle érzelmek nem számítottak. És ez nem egyedi eset, mert abban a korban ez volt az általános. Ezért írtam, hogy az érvénytelenítés egy zavaros dolog, mert ilyen erővel a régen élt emberek nagy része érvénytelen házasságban élt, mivel anyagi, hatalmi vagy egyéb gyakorlati ok állt mögöttük.