Mi történne, ha holnap valaki (egy neves régész) felfedezne egy mindeddig feledésbe merült iratot, amelyre végül a Vatikán is rámondja, hogy nem apokrif?

Az attól függ, hogy említik-e az apostoli és egyházatyák, vagy sem. Ha hivatkoznak rá, s nincs ellentétben a Szentírással, akkor elfogadnák. Persze ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a kánont megnyitnák.

De pont a leírtak miatt ennek nem sok esélye, hogy ilyet találnak. Eleve úgy válogatták az írásokat, hogy melyek kerülnek említésre a korai atyák írásaiban.

Biztos nagyon hosszú folyamat lenne, mire megállapítanák, hogy apokrif-e vagy sem.

A Bibliát szerintem nem változtatnák meg emiatt.

Ha a Vatikán rámondaná, hogy nem apokrif, akkor az apostoli atyák vagy az egyházatyák írásai közé sorolnák az iratot, attól függően, hogy mikor keletkezett.

A Bibliába természetesen nem kerülne be.

Még egy kis adalék a témához, mert kapcsolódik ide.

A Didakhé egy bizonyos értelemben feledésbe merült, hiszen elveszettnek hitték. Bár az ókorban ismerték, de csak 1873-ban azonban fedezték fel.

Az egyik legfontosabb irat az ősi kereszténység szempontjából, hiszen azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amiket az apostolok a Jeruzsálemi zsinaton hoztak.

De még ez sem volt elég ahhoz, hogy bekerüljön a Bibliába.

Az apostoli atyák közé kapott besorolást, és ez így jól van.

Néhány forrás ezzel kapcsolatban:

[link]

[link]

Természetesen elvileg létezhet és ténylegesen létezett is olyan sugalmazott irat, amely nem került bele a Szentírásba.

"Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az Igének, jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanok, amelyekre tanítottak." (LK 1,1-4)

Lukács leírja, hogy több irat is létezett, amelyet felhasznált evangéliuma megírása során. A biblikusok szerint Lukács alapvetően Márk evangéliumát és egy feltételezett Q (quelle=forrás) iratot használt forrásul, de több egyéb forrást is használhatott.

Ha mondjuk előkerülne a Q vagy bármelyik ősrégi irat, aminek egyébként igen csekély a valószínűsége, akkor az természetesen már nem lehetne a kánon része, mert azt már lezárták. Az a tény, hogy egy irat nem része a kánonnak még nem jelenti, hogy nem lehet sugalmazott, a kanonizálás pusztán csak azt jelenti, hogy amik ebbe benne vannak azok biztosan sugalmazottak és alapvető fontosságúak.

Az apokrifek olyan iratok, amelyekről biztosan tudható, hogy nem sugalmazottak, tehát a feltételezett Q se nem apokrif, se kánoni irat nem lenne, hanem egy sugalmazott nem kánoni irat, egy kánoni irat nem kánoni forrása.

Szia,

Sajnos sokan nem ismerik a kanonizáció lényegét és folyamatát. A kanonikus irat azt jelenti, hogy a kánonhoz tartozó bibliai iratról van szó. A kanonikus gyűjtemény kifejezés arra utal, hogy a Biblia teljességében tartalmazza az Istentől ihletett iratokat.

A kanonizáció kifejezés az egyes iratok kanonikus voltának, a kánonhoz tartozásának a fel- illetve elismerését jelenti az egyház részéről. Ha például a kanonizáció folyamatáról beszélünk az ó- és újszövetségi egyházban, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz.

Fontos, hogy a kanonikus és kanonizált fogalmak különbségét tisztán lássuk: egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta.

A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. (A szó legtágabb bibliai értelmében az Újszövetség minden iratának is próféta a szerzője, illetve prófétai iratnak nevezhetjük valamennyit. Lásd: II. Pt. 1:20-21) Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése.

Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (Vö. Jel. 1:3: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".)

A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje.

Ebből következik, hogy az összes olyan irat belekerült a Bibliába amely az első században keletkezett, próféta volt a szerzője, és általánosan elterjedt és ismerté vált a kereszténységben. Ezeknek a szent iratoknak a széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. Az összes többi iratról kiderült, hogy álirat vagy hamisítvány, amelynek a célja nem a hívek és gyülekezet építése, hanem éppen ellenkezőleg: a hívek megtévesztése és a gyülekezet rombolása.

Ez ennyire egyszerű.

Üdv. Péter

Mindenkinek be kellene vinnie a Bibliáját és hozzáragasztják az extra új lapokat. :)

Egyébként szerintem sok olyan könyv létezik amit Szent Pál vagy Szent Péter habozás nélkül a Bibliához csatolna mivel az üzenet ami bennük van annyira jó és fontos.