Ha az Isten a saját képére teremtette az embert, akkor az Isten rossz is egyben?

Sziasztok!

Szerintem igencsak nagy hiba egy igeverset kiszakítani a szövegkörnyezetéből, és egy önnálló értelmet adni neki olymódon, hogy az ellentétes a Biblia által adott Istenképpel.

A teljes szövegkörnyezetben így olvassuk:

"Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél. Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!

Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek, én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" (Ézsaiás könyve 45. fejezet 5-7. versek).

Vagyis itt a Mindenható Isten nyilatkozatja ki magát, aki a világ teremtője és fenntartója. Annyiban pontosítanám a fordítást, hogy a "rossz" és a "gonoszság" helyén a héber "ra" szó áll, aminek jelentése: rossz, nyomorúság, történelmi ítélet, mint a békesség ellentéte. Izrael népének szólt: Isten keze engedi rájuk a rosszat, a bajt, ha törvényét megvetik és a maguk gonosz útjait követik.

Üdv. Péter

tegnap 18:40. :D

Kedves barátom, félreérted, ha azt hiszed durcázom és neked rontok, csupán feltettem egy-két érdekes kérdést, aminek léteznie kellene, ha a mi Istenünk tényleg szemét és gonosz lenne. :)

Tulajdonképpen te csak magadat igazolod, a saját elképzeléseiddel. Elkövetsz egy súlyos hibát, de természetesen nem bántásból írom e sorokat, csak azért, hogy észrevedd. :)

Szóval te az emberek szempontjából ítéled meg Istent...az elfogultságmentes gondolkodással viszont a világ egészének a szemszögéből illik vizsgálódni...és bizony ha így tesszük, akkor kiderül, hogy az ember(tisztelet a kivételnek) a gyarló...a komplett univerzumban rend van, csupán egy icipici szegletében van egy kis felborulás, ugye itt a Földön...de ha belemélyedünk, akkor ha nem lenne ember a bolygón, totális harmónia lenne fellelhető az állat és növényvilágban. Össz vissz az ember az, aki a természet ellen cselekszik...Természetesen ez az ember tévedése miatt történik, mert elfelejtette az "eredetét"...minden emberben ott van a jóság...pusztán hagyni kéne érvényre jutni. :)

Kérdezem én.

Az ember a segítőkész, amikor önzően kihasználja a másikat, saját érdekeit nézve csak, vagy Isten, aki lelkiismeret formájában minden egyes embernek súgja az önzetlen döntésekre sarkalló érzeteket?!

Az ember a türelmes, mert idegeskedve ül, amíg meg nem kap valamit, vagy Isten, aki szép komótosan kivárja azt, amíg az ember rájön, hogy a bűn nem megoldás, hanem akadály?! És mindeközben segíti óvó hangjával...

Az ember az önkényes, hogy ilyen módon elítéli azt, ami miatt minden létezik, tiszteletlenül beszélve arról(beszélhetünk natúrba a természetről is), lenézve, beskatulyázva...vagy Isten lenne az, mert nem jön el és drasztikus módon nem változtatja meg az embereket?! Ez utóbbi értelmetlenség lenne. :)

igazság szerint a Biblia az ember gyarlóságát igazolja...és mindeközben azt sugallja, hogy a létrehozó/fenntartóval együttműködve lehet elérni a megfelelő állapotot, ami az univerzum szabályainak megfelel. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Az ember Isten képmására teremtetett abban az értelemben, hogy képes szabadon megismerni és szeretni a Teremtőjét. Az ember az egyetlen teremtmény itt a földön, akit Isten önmagáért akart és arra hívott, hogy a megismerésben és a szeretetben megossza vele a maga isteni életét. Az embernek, mert Isten képmására teremtetett, személyi méltósága van: nem valami, hanem valaki, aki képes önmagát megismerni, önmagát szabadon odaajándékozni és közösségre lépni Istennel és más személyekkel.

"Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket" (Ter 1,27). A teremtésben az ember egyedülálló helyet foglal el: ő "az Isten képmása" (I); természetében egyesíti a szellemi világot és az anyagi világot (II); férfinak és nőnek lett teremtve (III); Isten a barátjává tette őt (IV).

Az összes látható teremtmény között egyedül az ember képes arra, hogy megismerje és szeresse Teremtőjét; a földön az egyetlen teremtmény, melyet Isten önmagáért akart; egyedül ő hivatott arra, hogy megismeréssel és szeretettel részesedjék Isten életében. Ezért lett teremtve, és ez méltóságának alapvető megindoklása:

"Mi volt az oka, hogy a teremtményt ily nagy méltóságba helyezted? A kimondhatatlan szeretet, mely által önmagadba tekintve beleszerettél teremtményedbe; ezért teremtetted meg őt, e szerelem által, és adtad neki a létet, hogy ízlelje örök javadat, és örvendjen benne." (Sziénai Szent Katalin)

Az emberi egyed, mivel Isten képmása, a személy méltóságával bír: nem csupán valami, hanem valaki. Képes arra, hogy megismerje önmagát, uralkodjék önmagán, szabadon ajándékozza magát és közösségre lépjen más személyekkel; és kegyelemből szövetségre hivatott a Teremtőjével, hogy hittel és szeretettel válaszoljon neki, amit helyette senki meg nem tehet.

Az ember nagyságát, különleges hivatását szemlélteti az is, hogy az ember a többi teremtménnyel szemben Isten képmása, és hivatva van uralkodni az egész természet fölött. Amennyiben az ember öntudattal rendelkező személy, annyiban Isten képmása. A természet fölött azonban csak Isten akaratától való függésben uralkodhat. Vagyis az embert kötelezi az erkölcsi rend.

Az ember lelke – szabad akarat, halhatatlanság és szellemi tehetség által, különösen pedig az igazság és szentség által hasonlít Isten képéhez. Efez. 4,24. Kol. 3,10. Ez utóbbi két tulajdon elveszett a bűn által, de Krisztusban ismét visszanyerjük azt, ha az ő parancsait és anyaszentegyházának rendeléseit követjük. Csak az igaz és szent ember uralkodik igazán a földön és teremtményeken; a bűnös ezeknek rabszolgája.

Istenképiség: a kinyilatkoztatásból származó, Isten és az ember egyedülálló viszonyát kifejezô fogalom. Az ember — vagyis a bibliai antropológia szerint az egész ember, a maga testi-lelki adottságaival együtt, mint férfi és nô — Isten képmására teremtetett (Ter 1,26 és köv.) mint Istennek a világon uralkodó társa. Emiatt az ember alapvetôen különbözik minden teremtetett lénytôl, kiváltképpen pedig az élôlényektôl, amelyeket Isten a ,,fajuk szerint” teremtett: Az ember az ôsbűn után is Isten képmása (Ter 9,6), mivel egyrészt megmarad olyannak, hogy Isten szólíthatja ôt, másrészt Isten csakugyan szólítja is. Isten tulajdonképpeni képmása azonban Jézus Krisztus (2Kor 4,4 és köv.; Kol 1,12-16; Zsid 1,3), mivel Jézus Krisztus Isten Fiaként az Atya képmása, emberré-lett Istenként pedig láthatóvá teszi a láthatatlant; így az Atya dicsôsége is rajta van. Az isteni pneuma által a benne hívô ember is részesül a megdicsôült Úr dicsôségébôl (doxa), már itt a Megdicsôült képmásává lesz, s mennyivel inkább a test feltámadása után (1Kor 15,49; Róm 8,29). Ugyanezt a Biblia által képletesen kijelentett tényt — hogy ti. az ember Isten képmása — próbálja a dogmatikus antropológia is kifejezni, amikor az embert Isten önközlése iránt ,,természet”-tôl fogva nyitott lényként határozza meg; amikor kijelenti, hogy maga ez a természet az unio hypostaticának és Jézus Krisztus kegyelmének befogadó képessége az emberben (potentia oboedientialis); és amikor a kegyelmet Isten önközléseként és az ember ama képességeként határozza meg, hogy Isten feltárulkozását természetével összhangban fogadja be szóban (hitben és szeretetben) és Isten színelátásában.

Ez a külsőnkre vonatkozik.

Mi hasonlítunk külsőleg legjobban Istenre a földi élőlények közül.

Legbelül mindenki ugyanaz; szeretet ,élet ,tudás...

"Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!"

Nem Isten a gonosz, hanem Isten szabad akaratú, független lényeket teremt,mint például Lucifer, és igen, így valóban gonoszt is teremt. De aki törvényt ad, törvénytelenséget is teremt, aki fényt ad, megteremti a sötétséget. Hiszen mi a sötétség, ha nem a fény hiánya, és mi a törvénytelenség (bűn) ha nem a törvény hiánya?

Kicsit el is lehet ám rugaszkodni a szó szerinti értelmezéstől.

Ja, és a szabad akaratot nem a kígyó adta, hanem Isten. A kígyó viszont elérte, hogy az ember a szabad akaratának jó részét elvesztette.

Freya