Miért olyan nehéz feladni az ábrázolást, hogy Isten egy valaki, egy személy lenne?
Ugyanis, ha létezik Isten, akkor kell, hogy egy valakinél, egy személynél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, több, hatalmasabb, bölcsebb stb. legyen.
Jézus akkoriban Atyánák nevezte és úgy is szólította, tudva hogy saját isteni kilétével van dolga.
Ez az elnevezés és megszólítás ma is helytálló, mert nincs jobban illő kifejezésünk, de ami az ábrázolását illeti bizony nagyon gyatra. És ismeretünk Istenről, minden ujabb nemzedékkel bővül, minden ujabb generáció egy helyesebb elképzelést alkot magának Istenről mint elődei.
"Miért olyan nehéz feladni az ábrázolást, hogy Isten egy valaki, egy személy lenne?"
Melyik Isten?
Felteszen a Biblia az alapja a kérdésednek mivel Jézusra hivatkoztál.
A Bibliában Istennek vannak érzései, akarata, tervei, stb.
Miért ne lenne akkor személy?
"egy személynél minden tekintetben végtelenszer nagyobb, ..."
Ezt hogyan kéne elképzelni? Mi a személy fokozása? Nem kell végtelenül többnek lennie, elég egy kicsivel.
Szóval mi az ami kicsit több mint egy személy?
Van értelme ennek a fokozásnak egyáltalán?
Ezek alapján azért nehéz feladni mert elképzelhetetlen az amit írsz. Ha van értelme egyáltalán mert én azt sem láttom. De persze még nem volt lehetőséged megválaszolni az elöbbi kérdéseimet. Úgy lehet már látni fogom.
"ma is helytálló"
"nincs jobban illő kifejezésünk"
Na meg is válaszoltad a kérdést.
"És ismeretünk Istenről, minden ujabb nemzedékkel bővül, minden ujabb generáció egy helyesebb elképzelést alkot magának Istenről mint elődei."
Ezt kifejtenéd?
Csak mert én ezt nem egészen így láttom. De lehet másra gondolunk.
Nem mindenki gondolja így. Nem tudhatod hogy a kérdező is így használja-e.
Ezért nem árt tisztázni hogy biztos arról van-e szó.
Én többször is találkoztam olyanokkal akik nem így gondolták.
1/...
„Melyik Isten?”
Nem feltétlen hitvallásból kiindúlva kérdeztem, inkább mint egy kívülálló, azzal a meggyőződéssel, hogy ha létezik Isten, abból csak egy lehet.
„Felteszen a Biblia az alapja a kérdésednek mivel Jézusra hivatkoztál.”
Igen Jézusra hivatkoztam, mivel a kereszténység itt nálunk a legismertebb, de tudomásom szerint az egész világon ismert.
„A Bibliában Istennek vannak érzései, akarata, tervei, stb.
Miért ne lenne akkor személy?”
Talán azért, mert egy személy, ahogy mi egy személyt ismerünk nem több mint származás, külső megjelenés, ismeretség, ismeret, jellem, hírnév, stb. tarka gyüjteménye.
Mi nem vagyunk képesek elképzelni egy személynél nagyobb tekintélyt anélkül hogy egy valakire, egy személyre gondolnánk, márpedig szerintem Isten ha létezik, egy ilyen személytelen tekintély. De Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált.
„Ezek alapján azért nehéz feladni mert elképzelhetetlen az amit írsz.”
Nem az elképzelhetetlen amit én írtam, hanem Isten. Ahhoz hogy Istent helyesen elképzehessük vele azonosulnunk kell.
„Na meg is válaszoltad a kérdést.”
Ez az elnevezésre vonatkozik, nem az ábrázolásra, de elismerem elvont értelemben, nagyon halványan fedi az alany milétét.
„Ezt kifejtenéd?”
A Biblia erre egy nagyszeű példa, míg az ószövetség Istene nagyon egy kényúrra hasonlít, az újszövetség istene a szeretet, a tudat, a megértés Istene. És azok akik ma őszintén kutatnak a vallások igazságtartalma iránt hasonlóképpen egy helyesebb képet alkotnak maguknak Istenről mint elődeik.
"Nem az elképzelhetetlen amit én írtam, hanem Isten. Ahhoz hogy Istent helyesen elképzehessük vele azonosulnunk kell."
Akkor nem lehet hogy az azonosulás meg könnyítését segíti a megszemélyesítés?
A bibliás jó példa. Valóbban volt ott javulás. Azóta azonban volt ilyen?
Úgy vélem lehetnek eltérések a definiálásnál is.
Légyszíves írd le hogyan definiálod azt hogy "személy".
#4 A teológiában az emberek, angyalok és Isten személyessége három hasonló, de lényegesen eltérő személyesség. Az angyaloknak eredendő személyességük van, ami azonos a saját természetükkel.
Az isteni személyek pedig egymásból nyerik az identitásukat úgy, hogy egy isteni természet van csak.
Mind a kettő eltér az emberi személyiségtől.
5/...
„Akkor nem lehet hogy az azonosulás meg könnyítését segíti a megszemélyesítés?”
Nem hinném, az Istennel való azonosulás éppen az ego, a személyes feladását igényli.
„A bibliás jó példa. Valóbban volt ott javulás. Azóta azonban volt ilyen?”
Igen volt, de nem annyira szembetűnő mint a kereszténység kezdete, volt például a Reformáció. Ilyen nagyméretű, szembetűnő collectiv szellemi előremenetel ritkán fordul elő, napjainkban gyakoribbak az őszinte magányos kutatok.
„Légyszíves írd le hogyan definiálod azt hogy "személy".”
Egy tömör meghatározást nem tudok adni, de megpróbálom körőlírni:
Ha jól emlékszem előző válaszomban röviden leírtam mit értek a „személyiség” fogalom alatt:
származás, külső megjelenés, ismeretség, ismeret, jellem, hírnév, stb. tarka gyűjteménye. Bővithetnénk a listát talán még a vagyonnal, vagy/és státusszal, azaz kora társadalmától meghatározott egyéniségével. És van még egy fontos dolog amit eddig kihagytam, az az ego, egy elméi alkat, minek mindenkori feladata az egyén védelmezése, az előtérbe helyezése, melynek feladata véget ér mikor az egyén isteni kilétére ébred.
Az Isteni színjátékban így magyarázza Beatrice Danténak, amikor végigmegy a mennyország legelső szféráján, a Paradicsom 4. ének részében:
A szeráfok legboldogabbikának,
Mózesnek, Sámuelnek, s Jánosokból
amelyiket veszed, se Máriának
nem jut külömb az égi trónusokból,
se több vagy kurtább évnyi lét azoknál,
aki pár lelket most láttál a sokból.
De mind az első kör diszére szolgál
és életük külömbözően édes,
amint az Örök Ihlet reájok száll.
Itt mutatkoztak, nem minthogyha ép ez
lenne a nékik rendelt hely; de jelnek,
hogy szerényebb üdv köti őket éghez.
Igy kell beszélni emberi kebelnek,
mely csak jelekből s érzésekből érzi,
ami méltó tant majd elméje nyerhet.
Azért az Irás is leszállva tér ki
értelmetekhez, ha kezet, ha lábot
tulajdonít az Úrnak, - s máshogy érti.
A Szentegyház is így rajzolja Gábort
emberi arccal, és Mihályt, s ki által
a bús vakságból Tóbiás kilábolt.
Vagyis azért így ábrázolják, mert az emberi gondolkodás alapja az érzéki megtapasztalás, minden elvonatkoztatás valójában ezen alapszik. Mindenfajta elvont képzetünk nem más, mint érzéki tapasztalatok hasonlatai. Nincsenek érzetektől független absztrakcióink.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!