Miért tartom esélyesebbnek kamunak amit Jézus mondott? Boldog akik nem látnak, mégis hisznek... Hát én nem vagyok boldog a hitemben, hiába mondom el magamban, hogy hiszek. Bár még Izraeli párti vagyok, és szeretek néha keresztény rockot hallgatni.

1+ Ahogy a Zsidók is térnek vissza. A föld minden tájáról.

Emlékezz a tékozló fiúra.

Kicsit tágabb környezetben az idézet:

"Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”"

(János 20: 19-29)

Még nem őrültél meg teljesen, pislákol benned az értelem lángja.

Ha ellenben már mindenféle nem létező dolgokat képzelnél be magadnak, angyalokat, ördögöket, isteneket, dzsinneket, hurikat, vagy más mesebeli lényeket, akkor beléptél a vallásos félbolondok soraiba.