Ádám lett igazítva Évához?

Ez egy kései történet.

Az eredeti folyamközi ékiratokban, eleve az ember párt teremtette Isten. Egyikük sem létezett előbb a másiknál.

És az állatokkal is megcsinálta szerinted ugyanezt?

Ezzel is azt fejezte ki Isten, hogy a nő a férfivel egyenrangú, hogy belőle van.

Ahogy Péter írná:

Szia!

Én úgy gondolom itt a hangsúly nem a technikai megvalósításon van. A lényeg az, hogy az Isten az asszonyt nem a föld porából alkotta, hanem az ember testéből.

"Ebben a gyönyörű allegóriában a nemek viszonya egymáshoz erkölcsi és társadalmi vonatkozásban jut kifejezésre; az asszony függése a férfitól, rokoni kapcsolata vele, a természetes alap a kettejük közt fennálló kapcsolatok kimélyítésére. Az asszony a férfi testéből vétetett; tehát az asszony természetes kötelessége kéznél lenni, mindenkor késznek lenni férje támogatására; és a férjnek természetes kötelessége mindenkor szeretni és védeni feleségét, mint saját Énjének egy részét" (Driver).

Üdv. Péter

Ez érdekes dolog.

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket."

És csak később, a második fejezetben:

"És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt."

Akkor most ki volt az asszony az első fejezetben? Vagy Ádám volt hímnő lény - Adam Kadmon (végül is belőle lett kivágva Éva, addig benne volt a női esszencia); vagy Lilith volt az asszony: [link]

Lilith szerencsére nem létezik, csak egy gyermeteg babona, amibe az új pogány vallások szeretnek kapaszkodni.

Egyszerű a magyarázat, nem időben lineárisan kell nézni a történeteket.

De akkor érdekes, hogy ez a sor a második fejezetben senkinek nem tűnik fel?

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."

Ezt is a hetedik nap után írja le.

Kedves Kérdező.

(1Korintusz 11:8, 9) 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból; 9 s mi több, nem a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.

ISTEN megszemlélte a Föld bolygót. Előkészítette, hogy lakhatóvá váljon az ember számára. Látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó. Sőt, amikor ez a munka elkészült, ki is jelentette róla, hogy „igen jó” (1Mózes 1:12, 18, 21, 25, 31). Azonban mielőtt Isten erre a tökéletes következtetésre jutott, beszélt valamiről, ami viszont ’nem volt jó’. Természetesen Isten semmi tökéletlent nem alkotott. Csupán arról volt szó, hogy a teremtésműve még nem volt teljes. „Nem jó az embernek egyedül lenni — mondta Jehova —; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt [kiegészítőt, NW]” (1Mózes 2:18)

Éva megteremtése előtt Isten ezt mondta: „alkotok neki [Ádámnak] segítőt, mintegy kiegészítőt” (1Mózes 2:18). Vajon a „kiegészítő” szó arra utal, hogy a nő alsóbb rendű volt, mint a férfi? Nem, hiszen ezt a héber szót úgy is vissza lehet adni, hogy „neki megfelelő” vagy „hozzá illő segítő”. Gondoljunk csak arra, hogyan egészíti ki egymást a sebész és az aneszteziológus a műtét során. Vajon nélkülözheti egyik a másikat? Aligha. Vajon a sebésznek fontosabb a szerepe pusztán azért, mert magát az operációt ő hajtja végre? Nem. Ehhez hasonlóan, Isten úgy alkotta meg a férfit és a nőt, hogy társai, ne pedig vetélytársai legyenek egymásnak (1Mózes 2:24).

Isten itt nem azt mondja a férfiról, hogy különb a nőnél. Sokkal inkább arról van szó, hogy a nőnek olyan tulajdonságai vannak, amelyek az isteni elrendezés keretén belül kiegészítik a férfi tulajdonságait. A kiegészítő két olyan rész egyikét jelenti, melyek kiegészítik egymást. A nők mint csoport tehát bizonyos tulajdonságokban és képességekben kimagaslóak, míg a férfiak más tekintetben azok. Vesd össze: 1Korintusz 11:11, 12.)

Ahhoz, hogy egy feleséget gyengéden szeressenek, többre van szükség részéről a férj fősége iránt, mint puszta engedelmességre. A férj tarthat lovat vagy jól beidomított kutyát, amelyik engedelmeskedik neki. Ádám sok állattal rendelkezett Éden kertjében, és azok engedelmes alárendeltjei voltak. Mégis egyedül volt a maga nemében. Intelligens emberi társra vágyott, aki mintegy kiegészítője és segítőtársa a munkában: „Nem jó az embernek, hogy továbbra is egyedül legyen”, mondta Jehova Isten. „Szerzek neki segítőtársat, mintegy kiegészítőt számára.” − 1Mózes 2:18.

. Igaz, hogy sok tekintetben hasonlítanak egymáshoz. De nyilvánvaló különbség mutatkozik fizikai megjelenésük és szexuális adottságaik tekintetében. Emellett érzelmileg is különbözők. Mi az oka ezeknek a különbségeknek? Isten azért teremtette ilyennek őket, hogy ki-ki betölthesse a maga sajátos szerepét. A férfi megteremtése után így szólt Isten: „Nem jó az embernek egyedül maradni. Szerzek neki segítőtársat, mintegy kiegészítőt számára” (1Mózes 2:18).

5 A kiegészítő valami olyasmi, ami összeillik vagy passzol valamihez, teljessé teszi azt, ami anélkül hiányos lenne. Isten úgy alkotta meg a nőt, hogy kielégitő, hozzáillő párja legyen a férfinak és segítsen neki a föld benépesítésére és gondozására vonatkozó isteni utasítások végrehajtásában. S miután Isten megteremtette a nőt a férfiból, létrehozta az első házasságot az Éden kertjében. E célból ’odavitte Évát a férjéhez’ (1Mózes 2:22; 1Korinthus 11:8, 9). A házasság boldog elrendezés lehet, mert mind a férfi, mind a nő olyan szükségletekkel lett megteremtve, amelyeket csak a másik képes kielégíteni. A különböző tulajdonságaik kiegyenlítik egymást. Ha a férj és a feleség megértik és megbecsülik egymást, és együttműködnek kijelölt szerepükkel összhangban, akkor mindketten hozzájárulnak a boldog otthon építéséhez.

Katy Weaver