Ki csábította bűnre a Sátánt?

Utolsó,mármint amit én írtam? (18:23)

Ja,komoly.

Isten nem gèpnek korlàtolt tudatu lènyeknem termetetette az anyalokat embereket hanem teljesen a szabad akarattal

aki olvasta a bibliàt az tudja hogy sàtàn egy magas rangu anyal oltalmazò kèrub volt, aki az anyalok között is szèp de felfuvalkodott, büszke lett nem àllt erõsen a hitbe, ès megkèrdõjelezte Isten hatalmàt hogy mièrt csak õ uralkodhat, mièrt ne uralkodhatna maga sàtàn is, Isten ezt megengedte sàtànnak hogy tegye pròbàra sajàt magàt ès az embert is, ezèrt lett az èdenbe helyezve a jò ès rossz tudàs fàja mint egy pròba, sàtànna igaza lett mivel az ember maga akar döntèseket hozni, nem akarja isten irànyìtàsàt. Ezèrt most itt ebben a romlott vilàgban, az èdeni helyett.

Köszöntelek.

Kérdező feltennék egy kérdést.

Az anya mikor megszüli a gyermekét, már gyilkosnak, vagy bűnűzőnek szüli meg? Gondolkodj el ezen. Nem annak szüli, hanem azzá válik!!!!!! Innen indulj tovább.

Nyugalom, ez jó!

Egyébként azon is továbbmehetne/elindulhatna, hogy Isten ellenségeskedést szerzett a Sátán és az emebr között, megígérve az Asszony ivadékának győzelmét. Érdekes, hogy olyannak teremtette az embert, aki ellen tud állni a Sátánnak, ha akar (ezt mondta már Káinnak is mielőtt gyilkossá vált, pedig akkor még nem volt Káin megváltva sem). Jézus is a kardot hozta, de Ő is és Pál APostol is megmondta, hoyg zet a kardot nem embertársunk ellen kell fordítanunk, hanem az ördögök ellen. Miután elbukott egy mennyei élőlény és a földre vettetett, lehetővé vált, hogy egy földi élőlény legyőzze őt és a mennybe emelkedjen. Hol itt a hiba? Sehol: tökéletes kozmikus terv, senki nem tudna ennél jobbat kitalálni, Isten egyszerűen szeniális! Mi pedig örüljünk, hogy mi vagyunk azok, akik felemelkedünk a mennybe, ha legyőzzük a bukott mennyei élőlényt, Isten terve szerint és segítségével! Mert aki felmagasztalja magát, az megaláztatik (egy földi lény sarka alá a mennyei), aki pedig megalázza magát, azt Isten felmagasztalja!

Utolsó,akkor ezt miért mondta Jézus?

"Nem békét jöttem hozni a földre, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek tulajdon családja lesz az ellensége.” (Mt 10,34-36)."

Bravó, jó kérdés! De nézzük meg az egész összefüggést:

32. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;

33. A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.

34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.

35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;

36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.

37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.

38. És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.

39. A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.

40. A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.

41. A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;

42. És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.

Itt tehát inkább arról van szó, hogy saját rokonainknál (vagyis a hozzánk legközelebb álló mebereknél) is jobban kell szeretnünk Krisztust és sokkal ionkább számít az, hogy ki van velünk vagy ellenünk Krisztusban! És bizony ezek be is teljesültek a korai illetve a XX. sz-i nagy keresztényüldözések során is, amikor saját családtagjai árulták el, jelentették fel az embert és vitték a vértanúság útjára. Krisztus itt ezekről beszél. De itt egyáltalán nem az van parancsba adva, hogy a kardot fordítsuk embertársaink ellen. Sőt, annyira nem, hogy gondolom arra is emlékszel, hogy amikor Péter azért ragadott kardot, hgy Jézus védje elfogatásakor, Jézus eltette vele a kardot és meggyógyította a sebet! Emberek fordulhatnak ellenünk, de mi ne forduljunk ellenük, csak jobban szeressük Istent, mint őket, és ahogy PÁl Apostol mondja:

Ef 6,12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

Ezzel gyakorlatilag megismétlődik a Teremtéskori szembenállás a jó emberek és a bukott angyalok között:

1Móz 3,15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Ezek alapján én úgy látom, mivel az angyali világban más a téridő és tisztábbak a gondolatok, a döntések is véglegesebbek, a Sátán és angyalai végleg döntöttek Isten ellen, nem fognak megjavulni. De mi emberek képesek vagyunk bűnbánatra és megjavulásra, sokszor tudatlanságból döntünk rosszul, változékonyabban, más közegben működünk. Tehát az ördögök egy permanens rosszat képviselnek egy permanens döntéssel, velük nem lehet kibékülni, nem fognak megjavulni, mert nem kérnek Isten irgalmából (pedig rajtuk is könyörülne Isten). Isten ismeri saját teremtményeit és úgy látta jónak, hogy a legjobb dolog, ha ellenségeskedést kelt az ördögök és a jó emebrek között (az az apróság is lényeges, hoyg nem Ádám ivadékáról van itt szó, aki az egész emberiséget képviseli, hanem Isten népét jelképező Asszony ivcadékáról, vagyis csak a jó emberekről! A Sátáni lelkületet követő emebrek az ördögökkel együtt fognak elveszni, ők nem győznek felette!). Mert tapasztaljuk is, hogy ha gyengének, elnézőnek mutatkozunk a rosszall szemben, az úgy elszaporodik, mint a gyom, ez a fajta hamis megbéklés nincs az ember üdvösségére, hanem romlására! Egyre durvább romlására! Mert az ördögök csak és állandóan a mi romlásunkra törnek, soha nincsenek a mi javukra! Amiben az ő létük a mi javunkat szolgálhatja, az pont a velük való küzdelem! Isten így használja fel tervében a teremtmények szabad akaratából fakadó rosszat is! Tökéletesen uralja a dolgokat úgy is, ha a teremtméynei szabadok! Ezért hívják Úrnak!

Mert hát bizony azt is tapasztaljuk (már aki), hogy ha viszont harcolunk a gonosz ellen, ellenállunk neki, sőt akár üldözzük is, akkor mi nagyon jól elhatárolódunk attól a gonoszságtól, amit ők hordoznak, ez valóban üdvösségünkre válik, megtisztít minket az elhatárolódás, gyarapodunk az erényekben, fejlődünk, szentebbek leszünk. Nem tunyulás a keresztény élet, amikor állandóan szivatják az ördögök az igazakat!

Pont a Sátán taktikája az, hogy egyfelől azt akarja eléreni, hoyg az emebrek ne küzdjenek vele (ó, és ebben nagyon leleményes, azt is beadja, hogy a szeretet azt jelenti, hoyg elfogadjuk a rosszat, hoyg együtt élünk vele, hoyg nem teszünk ellene! Ennek semmi köze a szeretethez, ez csak a Sátán ravaszsága, hoyg egy jónak tűnő dolog álruhájában bejuttasson egy halálos mérget belénk!). A másik taktikája pedig az, hogy a kardot önmagáról embertársunkra fordítja! Nem a gonosz ellen küzdünk, a hibák ellen, a kísértő gondolatok ellen önmagunkban és másokban, hanem embertársunknak megyünk neki, mintha ő lenne a démon! Nem: az embert meg kell menteni a gonosz kísértéseitől, hatásaitól - önmagunkon kezdve. Jézus is azt mondta, hogy előbb önmagunk szeméből vegyük ki a gerendát - de utána, ha már jól látunk, kivehetjük a szálkát embertársunk szeméből is!

A gyakorlatban: ha egy bűnös embertársunkra úgy gondolunk, mint egy elpusztítandó rosszra, akkor a Sátán rángat minket. Ha úgy tekintünk rá, mint emebrtársunkra, akit nem legyőznünk, hanem meg kell mentenünk az őt ért sátáni befolyástól, meg kell gyógyítani a lelkét, akkor jó irányba fordsítottuk a kardot (vagy az orvosi szikét). De a gyakorlatban sokan túlságosan nekimennek így is embertársuknak arra hivatkozva, hoyg csak a rossztól akarják megszabadítani! Az ilyen lelkületet leginkább ott lehet tetten érni, hogy a megmentőt idegesíti a társában lévő rossz! Nem, aki valóban a gonosz ellen küzd, az nem erőszakos egy cseppet sem, hanem egyszerűen erős! Szelíd, békés, a szívén viseli embertársa terhát, és önmagában már rendet tett: tetten tudja érni önmagában a sátáni kísértő godolatokat és ellen tud nekik állni. Ebben segít türelmesen, szeretettel emebrtársának. Szerintem kétféle "harag" szentesíthető csak: amikor valaki azért haargszik, mert bűnt követ el (adott esetben azért haargszik, mert bűnös harag van benne embertársa iránt) vagy egy lelki vezető "eljátsza" szenvedélymentesen, hoyg haragszik, ha a rábízottnak erre van szüksége, hoyg összekapja magát.

Az igaz emebrt tehát nem "idegesíti" a másban lévő rossz, mert nem önmagával törődik, nem azzal, benne milyen hatást kelt a rossz, ő már szenvedélymentes, azért sem ideges, mert stabilan erősebb a rossznál! Nem aggódik ha a gonosz támad, mert szilárd hite van istenben és szenvedélymentességével (amiben a gőgtől is megszabadul) nem hagy magának támadási felületet, kaput, amelyet a gonosz megragad és benyomul rajta ravaszan! És ez az alázat és önzetlen szeretet az, amely pusztító tankként rombolja le a gonosz minden ármánykodását, amivel nem tud mit kezdeni a Sátán, inkább menekül tőle! Az igazán szent ember nem hasonlóan, nem karddal felel a kardra, mert az kétes kimenetelű küzdelem, hanem tankkal felel a kardra! A tank pedig a valódi tiszta erény, a megingathatatlan alázat és szeretet! Ennek a küzdelemnek sokkal tuttibb a kimenetele! Ha már nem keverjük össze az alázatot és szelídséget a puszta gyengeséggel, aminek gyakorlója még mindig önmagával foglalkozik görcsösen, hanem rátaláltunk a valódi önmegtagadó szeretetre, akkor tapasztalni fogjuk, hogy valóban elképesztő erővel rendelkeznek ezek az erények a gonosszal szemben, és ez valóban felemel minket a földről a mennybe, míg a Sátánt még a földnél is lejjebb buktatja!

Míg a gonosszal szembeni lusta megalkuvás csak egy kupac szarrá változtat minket és semmit nem csökkent a világban lévő gonoszságon...

Olvassuk csak el, mik ezek a hihetetlen fegyverek a már idézett Efezusi levélben. Tapasztalatból mondom, hogy tényleg működnek, és győzelemre viszik a kezdetben szerzett ellenségeskedkedést most az idők végén, ez a harc ugyanis azért született Isten rendeléséből, hogy mi győzzünk!

10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.

11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.

12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.

13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.

14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,

15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;

16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;

17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:

18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért

Köszöntelek 37/37.

Ezt arra mondta Jézus, hogy őt bántani fogják, bár az igazságot beszélte, és aki az ő nyomdokaiba lép azt is üldözni szidalmazni, sőt bántalmazták, volt aki a halálát adta a Jézus követéséért. Erre mondta ő azt, hogy nem békét hozott a földre................. Viszont azt is tudta, hogy neki meg kell ahhoz halnia, hogy az emberek az örök halál rabszolgaságából meg meneküljenek, vagyis kiváltotta , élete árán megvásárolta az emberiséget, az örökölt bűntől, és haláltól. És nem lehet látni? aki hisz benne és azt az élet utat követi amit ő tett, szolgált, azoknak van ellensége, lehet, hogy pont egy család tag a legnagyobb ellenség? Ez el lehet viselni fájdalom nélkül? Nem, éppen ezért nem lesz béke közöttük.