Keresztények, ti próbára tennétek a gyermekeiteket?

Tzolko!

Ha úgy jobban tetszik: a büntetés nem kollektív, hiszen a kiváltságra méltók utóbb megkapják kiváltságukat.

9-es!

Ez egy olyan dolog, amit az emberek nem érthetnek, nem is értenek, de ez nem jelenti azt, hogy hülyeség.

Az emberek nem érthetnek meg mindent, mert intelligenciájuk, memóriájuk felülről korlátos.

"A kérdést rosszul közelíted meg. Miért hiszi mindenki azt, hogy ez a két ember egy újszülött tudásával és ismeretével rohangált az Édenkertben? Ádámot maga Isten tanította és még patyolat tiszta volt a génállomány, ott még nem játszott közre a bűn és ki tudja hány évig volt meg ez a tökéletes állapot. Szerintem az első emberpár az agyának még a 100%át használta. Szerinted tényleg bugyuták voltak?"

Bocsáss meg,de én itt egy dolog fölött nem tudok átsiklani:hogy kaphatott az ember tudást Istentől,ha a jó és rossz tudását csak a bűnbeesés után ismerte meg:

"És mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint bármelyik közülünk, tudván jót és rosszat"

#19 hmm nekem ez sántít ,mert ha a kiváltságosok kapják meg az örök életet,akkor ennek az ellentéte csak az egyszerű halál lenne,de nem így van a vallásotok szerint..

vagy tévednék?

Én inkább barátkoznék olyannal, aki szerint a beszélő kígyó hülyeség, mint olyannal, aki szerint az állatok csak azért vannak, hogy megöljük és megegyük őket.

Az "oktalan" állatokról meg annyit, hogy nem tudok róla, hogy ők képesek lennének egy egész bolygót tönkre tenni, viszont van egy ember nevű állat is a Földön, aki képes rá.

Na ki az oktalan?

(ez volt itt az állatvédő rész)

Egyébként érdekes ez a gyerek/csokoládé hasonlat, nekem is ez jut eszembe a tudás fájáról mindig. :) (Ne edd meg gyermekem a gyerekszoba kellős közepére kib#szott, bontott csomagolású, illatozó csokoládét).

"A Fa Isten hatalmát, jelképezte, és azt, hogy neki van joga törvényeket felállítani." XD

Szóval nem elég, hogy végül is ő tette próbára Ádámot és Évát, még a hatalmával is villogott.

Kedves Előttem szóló.

ez nem próbára tevés volt, mint említettem.

Ha neked van gyermeked, vagy lesz, akkor nyilván jelezni fogod valamilyen módon, hogy Te mint a szülő korlátozod a gyermekedet bizonyos dolgokban, de nem azért hogy villogj vele, hanem mert Te tapasztaltabb vagy és jobban tudsz dolgokat mint a gyermek, aki még most bontogatja a szárnyait.

Felállítasz egy erkölcsi mértéket neki, amit szeretnél ha nem lépne túl, mert Te tudod, hogy neki az nem jó, és ezt közlöd is vele. Ezt szeretetből teszed, és nem azért mert vissza akarsz élni a "hatalmaddal" mint szülő.

Katy Weaver

Akkor se volt egy mintaszülő. Nem figyelmeztette eléggé a "gyermekeit".

Ezt kellett volna mondania:

"Gyerekek, ne egyetek a fáról, mert meghaltok, a Kígyó bácsival meg vigyázzatok, mert gonosz, ráadásul hülyeségeket beszél."

Azt mondod, tfh Isten szándékait megérthetjük. Átlag bonyolultságú kérdésnél még rendben is lenne, de te az egész világmindenség céljára szeretnél egyszerű választ, hogy miért úgy csinál Isten valamit, ahogy. Nem foghatók fel olyan egyszerűen a szándékai, főleg, ha meg sem ismerted még Őt.

"Ézs 55:8 Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr!

Ézs 55:9 Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!"

Innen kell kiindulni, nem onnan, hogy valami emberi indokot találjunk. Az az alap, hogy Isten sokkal nagyobb ívekben, magasságokban és mélységekben gondolkodik, mint mi. Te addig látsz el, hogy Isten teremtett embert, akiről tudta, hogy elbukik, és ezért ő és az összes utódja alá lesz vetve a halálnak. (Egyébként amit te "kollektív büntetésnek" hívsz, az nem a kollektív bűnösség elvén alapul. Egyszerűen annyi, hogy egy halandó nem nemzhet halhatatlant, hanem továbbadja az utódjának a saját tulajdonságait, akár jók, akár rosszak legyenek azok. Beleértve a halandóságot is. Meg a bűnre való hajlamot.) Isten szemszögéből teljesen máshogy néz ki a történet, de én sem hiszem, hogy felfogtam volna, legfeljebb egy töredékét, amit enged láttatni a Biblián keresztül. Mert az a része a sztorinak, amit mi látunk, se nem az eleje, se nem a vége, hanem a kellős közepe. Ha onnan indulsz ki, amikor Isten megteremti az embert, és abból, hogy a mi kis világunk "A" világ, a mi teremtésünk kezdete "A" kezdet, akkor nyilván nem is állhat össze.

Ha nem haragszol, nem egy alátámasztott bibliai levezetéssel válaszolok, mert az sokkal hosszabb lenne. Egy csomó részletet kihagyok.

A lényeg az, hogy Isten alapvetően azért teremtett intelligens szellemi lényeket (mint pl. ember vagy angyal), mert Őneki a lényege a Szeretet. Egy túlcsorduló, tömény szeretet pedig rosszul érzi magát, ha nincs kinek kifejeződjön. Nem tudod elképzelni, de képzeld el mondjuk, hogy mintha egy baromi nagy szeretet áradna ki belőled, de egy zátonyon lennél a tenger közepén és még egy teknősbéka se lenne, akit megölelj. Ennél még az is sokkal jobb, mintha a távolban valahol lenne egy kedvesed, akiről azt se tudod, él-e, hal-e, de legalább gondolhatsz rá, s így már valamennyire kifejezhetőbb a szereteted.

No tehát mindent, amit teremtett, egyszerűen "jókedvéből" és szeretetéből teremtette meg: azért teremtett lényeket, hogy legyen kiket szeretnie. Mert annakelőtte csak az Atya létezett, az Atya Isten Szent Szelleme, és a Fiú, akiről azt írja a Biblia, hogy az Atyától "született" a kezdet kezdetén. A Fiú az, aki a legdrágább az Atyának és akit mindennél jobban szeret. Az egész teremtés, éggel, földdel, angyalokkal, emberekkel és mindennel igazából az Atya szeretetéről szól a Fia iránt. Így fogalmaz Pál apostol a Fiúról: "Ő benne teremtetett minden, ami van (...) mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn." Az egész világmindenség, láthatók és láthatatlanok, egy óriási nagy történet, ami a Fiúban és a Fiúért van.

Viszont már amikor az első szellemi teremtményeit megteremtette Isten, akkor is tudta, hogy meg fog jelenni a bűn, és fel kell majd számolni. A bűn lehetősége abból adódik, hogy Isten a teremtményeinek szabad akaratot adott, mert Ő a Szeretet. A Szeretet nem kényszerít senkit, hogy viszontszeressen. Csak úgy működik, ha mindenki önként döntheti el, hogy viszontszeret vagy sem. Ha szeretetet adunk, mindig ott van a lehetőség, hogy nem fognak viszontszeretni. De mivel Isten maga az élet, ezért Istent meggyűlölni ugyanaz, mint az életet meggyűlölni, mert senkinek nincs élete önmagában (kivéve a Fiút), hanem akinek az Atya életet ad, annak van élete. Ezért van az, hogy a bűnnek a szükségszerű büntetése (következménye) a halál: mert Isten nem választása a halál önkéntes választása. Nem pedig azért, mert Isten megsértődik, ha nem szeretik viszont.

A bűn egy teljesen irracionális dolog, nincs semmi "értelme" kárt okozni magunknak vagy másoknak, mégis megjelent az angyalok között Hélél ben Sáchár (Hajnal Fia, Ragyogó v. Fényhozó = Lucifer) személyében, aki hiúságában felfuvalkodott a szépsége és egyéb értékei miatt, a saját helye nem volt neki elég, hanem Istennel egyenlő helyet követelt magának (ami lényegében azt jelenti, hogy a Fiú helyére pályázott, aki az Atyával egyenlő). Maga ez a vágy nem csupán jogtalan, hanem teljesen irracionális is. Semmilyen teremtmény nem tud Istennel egyenlővé válni, hiszen az eleve alacsonyabbá teszi, hogy teremtmény, és ezen soha nem lehet változtatni. Tehát maga a követelés semmi másra nem volt "jó", mint hogy meggyűlölje szerető Istenét, és megvádolja azzal, hogy zsarnoki hatalommal uralkodik, és azzal, hogy a teremtményei igazából csak érdekből-kényszerből szolgálják Őt, de ha hagyná őket azt tenni, amit jónak látnak, akkor nem szeretnék és nem fogadnák el Istent, és igazából ez jobb lenne nekik. A dolog vége lázadás lett, amelybe belerángatta az angyalok rendjeinek is egy részét (feltehetőleg a harmadát).

Amikor Isten megteremtette az embert ide a Földre, addigra ez a konfliktus már megtörtént. Az én felfogásom szerint ekkor Isten azért teremtette az embert, hogy bebizonyítsa minden teremtménye számára, ez mennyire nem így van, és azt, hogy Ő jó és igazságos, Sátán pedig hazug és rossz. Ez gyakorlatilag egy bizonyítási eljárás Sátán és szolgái ellen.

Amit nehezen érthetünk meg emberi fejjel, hogy "miért jobb" Istennek így, mintha a lázadás után rögtön megítélte és megbüntette volna Sátánt és felszámolta volna a lázadást. Szerintem a válasz erre az, hogy azért, mert Ő ilyen. :) Neki nem elég az, hogy a bűnös és lázadó elnyerje a méltó büntetését. Ő azt akarja, hogy ne csak Ő, hanem mindenki lássa, hogy tényleg nem zsarnok, tényleg igazságos, és hogy igazán nagyon meg tudja mutatni és ki tudja fejezni az Ő szeretetét.

Igen, tudta Isten, hogy el fog bukni az ember. De nem csak ezt tudta. Azt is tudta, hogy az egyetlen módja annak, hogy megmenthesse az embert, az lesz, hogy a legdrágábbat, a MINDENét, akit a legeslegjobban szeret: a Fiát, odaadja értünk, hogy Őt büntesse meg helyettünk, azért, hogy minket ne kelljen. Az Atya abban mutatta meg az Ő szeretetét, hogy ezt az ő legdrágább Fiát is odaadta, a Fiú pedig abban, hogy Istennel egyenlő létére szolgai formát vett föl, és önmagát feláldozta értünk.

Ez a végéremehetetlen szeretet, amit Jézusban megmutatott, volt az a titok, ami miatt az embert teremtette. És ez bizonyítja be azt, hogy Isten nem zsarnok, hanem igazságos és mindenkinél jobb és méltóbb uralkodó. "Mert a jó pásztor életét adja az ő juhaiért." Azok az emberek pedig, akik veszendő, múlandó porszem létükre, és annak ellenére, hogy Őt sohasem látták, mégis elhiszik, hogy Ő létezik, és bíznak az Ő szeretetében, tanúsítják, hogy nincsen igaza a Sátánnak, mert ilyen körülmények között is inkább Istent választják Úrnak, és nem a Sátánt, még akkor is, ha megölik őket ezért a hitért.

A "sztori" vége pedig az, hogy a bűn beteljesedése és a bűnösök megbüntetése után soha nem lesz vége annak az örömnek és boldogságnak, amely egy olyan új világban köszönt rá Isten minden teremtett lényére, ahová csak olyanok léphetnek be, akik mindnyájan választás elé voltak állítva, és szabad akaratból végérvényesen Istent választották "a bűn atyjával", Sátánnal szemben. Ezért nem lesz soha többé bűn, és Isten már ezt is előre látta és eltervezte.

(Szerintem) ez volt Isten szándéka, és Jézus Krisztus, Isten Fia a bizonyíték arra, hogy Isten szeret minket. Jézus úgy adta oda magát szeretetből mindannyiunkért, hogy nem volt biztos, hogy viszont fogjuk szeretni. De Istennek ezt a legdrágább árat is megérte kifizetnie azért, hogy mi, ha elfogadjuk, láthassuk és élvezhessük az Ő szeretetét.

"Az az alap, hogy Isten sokkal nagyobb ívekben, magasságokban és mélységekben gondolkodik, mint mi. "

Ennek ellenére milyen jó, hogy te ennyire tudod, hogy ez a lény mikor, mit, miért tett és eközben hogyan érzett.